Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-391

88 A nemzetgyűlés 391. ülése 1925. évi március hé Í3~án, pénteken. tekintetbe kell venni. S én valahogyan — mondjuk ki- egészen őszintén — ugy érzem (Kováts-Nagy Sándor: A kisgazdaosztály van többségben!) — nem erről van szó, mert itt egyénileg- felelős mindenki, s én nem akarok pártokat robbantani és pártkereteket turbáini, én csak egyénileg" beszélek mindenkivel — mondom én, aki magam is alulról jövő ember vágyok, ugy érzem és azoknak, akik a népeiéiből származnak, akik a nép csontjából, busából és véréből valók, szintén érezniok keli valahogy, hogy azok után a történelmi események után, amelyek Magyarországon lezajlottak, és a nemzetközi politikai helyzetnek ama kialakulása mellett, amely egész Európában sokkal nagyobb szerepet ad a népnek, mint a rég: múlt időkben. Magyarországon sem lehet azt a politikát követni, amely azt míondja, hogy az egyetlen jó lépés előre egy lépést, hátra felet tenni. Én velem lehet beszélni; a szavazatok ilyen vagy olyan száma, mint mondtam, ezek a percentuációk nem fontosak, mert nem ezeken dől el a kérdés, hanem azon fordul meg— s erre kérve kérem a Ház minden oldalán ülő képviselőket —, hogy ha azt akarjuk, hogy egészséges legyen a nép lelke, hogy öntudatos és dacos legyen a magyar nemzet erkölcsi érzése, akkor igyekezzünk ezt a népet jogaiban megerősíteni, megtartani s e jog gyakorlására nevelni. Ez mindnyájunknak kötelessége; mert ha mi engedjük azt, hogy a szélső radikalizmus^ és a forradalmi tendenciában még őket is túllicitáló teljesen szélsőbal, amely még; itt nincs képviselve, rásüthesse erre a nemzetgyűlésre és erre a rezsimre azt, hogy elszakad a néptől, ennek olyan konzekvenciái lesznek, amelyeket a kisgazdaosztály s a magyar intelligencia egyáltalában nem tud kiszámítani. A legfontosabb az — és erre én és pártunk súlyt fogunk helyezni —. hogy mi képtelennek tartunk olyan politikai életet, amelynek alfája és ómegája nem a polgári szabadság kérdése. Mi azt akarjuk, hogy tényleg' minden tisztességes polgárnak módjában legyen szabadon gyakorolni az ő jogait ebben az országban. Ez határozza meg a mi álláspontunkat az egész választási rendszerrel szemben. Mi, ez a párt, amely végigszenvedte a Bánff y-kormány mindenféle komiszkodását, tudjuk azt, hogy mit jelent az, ha egy politikai irányzattal vagy párttal szemben törvényesen és alkotmányosan meg- nem engedett eszközök is érvényesülhetnek. Méltóztassanak elhinni

1

, hogy ha a Felvidéken nem csinálták volna egyes politikai pártok azt az őrült szamárságot, hogy embereket, akiknek más bűnük nem volt, mint hogy a 14 pontból álló néppárti programnak — amelyet a plébánián megtaláltak — megvalósitását követelték — amely programnál legalább 100—200%-kal többet kivan ma Betűien — bebörtönöztek tucatszámra — névsorral szivesén szolgálok — akkor a Felvidéken egészen mások lettek volna az állapotok. Nekünk tehát arra kell törekednünk, hogy hatalmi, kényelmi szempontok helyett lehetőleg politikai életünk biztos bázisra való fektetése mellett igyekezzünk elkerülni még a látszatát is annak, hogy a keresztény politika össze van kapcsolva és össze van forrva egy teljesen szélsőséges reakcionárius gondolattal. (Ugy van! balfelől.) Erre mi a magunk részéről kaphatók vagyunk és mi ugy a faluban, mint a városban polgárainknak és munkásainknak szavazati

1 jogáért, jogaik gyakorlásának teljes szabadságiért és erkölcsi biztositásáért a legerősebb politikai akciót fogjuk kifejteni. (Helyeslés a baloldalon.) Sok szó esik itt mostanában a választójog nyíltságáról és tisztaságáról. Én a magam elvi álláspontját le akarom szögezni abban az irányban, hogy én a magam részéről egyénileg — és ugy tudom, hogy barátaim közül is többen ugyanezen az állásponton vannak — amellett vagyok, hogy minden külső nyomástól szabadon gyakorolhassa, az az egyszerű választópolgár titkosan az ő választójogát. (Helyeslés balfelől.) Ha a világ minden országában lehetséges ez, nem, vagyok hajlandó a kiskorusági bizonyítványt kiállítani az én fajomról és népemről s azt mondani, hogy egyedül a magyar nép az, amelyet ilyen lelki gyámság alatt kell tartani. (Zsirkay János: Ózdon lehet titkos, Karcagon nem! — Csontos Imre: Én nem kötöttem le magamat soha, ma sem kötöm le! Nem igazak a hirlapok nyilatkozatai! Én szi vesén leszek a titkos választás mellett, de majd meglátják, hogy mi történik! Szívesen leszek mellette, mert a iiép közül való vagyok! — Szabó István (sokorópátkai): Akkor kommunizmus lesz megint!) Kommunizmus nem lesz, t. képviselőtársain. Nagyon kérem Szabó István t. képviselőtársamat, ne méltóztassék ilyen egyszerűen elintézni ott a dolgot. Mert ha én elhinném az uraknak azt, hogy amennyiben be méltóztatnak hozni a titkos választójogot, annak automatikus következménye a bolsevizmus volna, akkor velem együtt mindazokat az urakat, akik itt ministerek voltak, vád alá kellene helyezni azért, hogy mi ugy vittük a nemzet sorsát, hogy a nemzet többségének szabad megnyilatkozása bolsevizmusra vezethet. Nem szabad igy gondolkozni, mert ha a bolsevizmus ellen küzdeni és harcolni kell — és pedig nemcsak akkor, amikor már esetleg kimasiroznak az uccákra, mert akkor rendesen azokat az urakat, akik leghangosabban szoktak beszélni a bolsevizmus ellen, nem látjuk, azok ilyenkor rendesen távollétükkel szoktak tündökölni... (Szabó István (sokorópátkai): Én nem!) Ez kérem, nem vonatkozik Szabó István képviselő úrra, mert tudom, hogy ő ebben a tekintetben is megtette a maga dolgát — de ismétlem: egyszer már le kell számolni azzal, hogy a bolsevik veszélyre való hivatkozás olyan méretű legyen, hogyha a magyar népnek megadatik a politikai megnyilatkozás szabadsága, akkor ez bolsevik megnyilatkozásra vezetne; ez oly kétségbeejtő ostobaság, melyet a magam részéről akceptálni semmi körülmények között nem tudok. Mi mindenkivel szemben és mindenütt, ahol forradalmi erőkkel szemben kell dolgozni, megtettük, megtesszük és meg fogjuk tenni kötelességünket. De a forradalommal szemben való harc nem lehet a népjogok és a népszabadság gok általános negligálása, hanem inkább á nép azon részének politikai hatalomhoz és erőhöz való juttatásával, politikai erőtényezővé való kifejlesztésével érhetünk el eredményt, amely néprétegre az állam, a nemzet és a keresztény társadalom nyugodtan rábízhatja a maga sorsát. (Ugy van! a középen.) T. Nemzetgyűlés! Sokszor hallom itt a Házban, és a Házon kiyül is a kifogásokat a női választók ellen. Kérem, akik attól teszik függővé, hogy barátai-e a nők választójogának, hogy a Kati néni Sokorópátkán, vagy a Mari néni Karcagon... (Szabó István (sokorópátkai): Miért épen Sokorópátkán?) Hát Sárváron, vagy Ikerváron! (Szabó István ( sókor ó-