Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-391

86 A nemzetgyűlés 3,91, iiiése 1925. évi március hó 13-án, pénteken. zet szabadság&zeretete és szabadságszerető életösztöne elkorcsosul, elfajul, eltöpörödik. (Ugy van! a középen.) Nagy baj a mi betegségünk: a meggyőződések szétmállása ebben az országban. Itt nemcsak egy társadalmi vegybomlás van, hanem a háború és a forradalmak miatt az utóbbi időkben az emberek iégi hite, meggyőződése — nem a vallási, hanem a politikai meggyőződésről beszélek — kezd teljesen meginogni, s ahogi^an bizonytalanok az országhatárok, a megélhetési viszonyok, ugy bizonytalanok az emberek ítéletei a legfontosabb erkölcsi dolgokban is. Innen származik _ aztán az a nagy káosz, amelyben nincs tulajdonképen fix pont, amelyre épiteni lehetne. Egy lekváros lepénybe nem lehet szeget verni, és természetes, hogy e^y társadalmilag felbomlott, vegybomlás alatt lévő országban, amelyben a politikai meggyőződések napról-napra, szétmállanak és napról-napra változnak, ahol különösen a vezetők nem igyekeznek a nemzet gerincét fentartani és szilárdan megtartani, politikai dekadencia és politikai közömbösség van. amelynek olyan szomorú tanujeleit akárhányszor látjuk itt a nemzetgyűlés tanácskozásképtelenségében és határozatképtelenségében, amit újból nem tudok eléggé súlyosan megbélyegezni, mert ha a nemzet törvényhozói a kötelességteljesités terén az egyszerű polgárságnak csak ilyen példát tudnak adni, akkor ennek rettenetes következményei kell hogy legyenek. (Ugy van! Ugy van! balfelől. — Strausz István: A volt ministerelnököt csak ennyien hallgatják!) Kérem, én nem a hallgatóságom számaránya szerint szoktam nézeteimet elmondani, ós rám nézve egyénileg teljesen mellékes voln a az, ha csak egyetleneg3

r ember hallgatna is engem, mert nekem ilyen primadonna-allűrjeim nincsenek. En a kötelességteljesitést reklamálom minden egyes törvényhozótól, minden egyes osztálytól és általában mindenkitől ebben az országban. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Nagy veszedelmet látok az ipari munkásság' életén kivül a mezőgazdasági munkásoknál is. Valóságos zöld káderek vannak már az országban, amennyiben az elbocsátott mezőgazdasági cselédek az egész országban helyről-helyre vándorolnak. S én itt hangos szóval figyelmeztetem az ország gazdaközönségét és mindazokat, akiket illet: értsék meg jól, ha most ok és szükség nélkül szűkkeblűén kihelyezik az uccára a mezőgazdasági munkásoknak jelentékeny hányadát, és azok munka nélkül el kezdenek bolyongani az országban és összefognak azokkal, akiknek minden érdekük megvan arra, hogy az országban az elégületlenség- lángját nagyra szitsák — akkor ebből olyan veszedelmek is származhatnának, amelyeket azok fognak a legjobban megbánni, akik most egy kis alárendelt dolog miatt, talán pillanatnyi hasznok eléréséért a távolabbi jövő szempontjait szem elől tévesztik. (Strausz István: Ezt nem akarják -látni!) T. Nemzetgyűlés! A magyar birtokososztály csodálatosan megmenekült a bolsevizmus alatt; a magyar nép becsületes lelke, a magyar föld népének higgadtsága megmentette ennek az országnak földbirtokosait és birtokososztályát azoktól a rettenetes és borzalmas katasztrófáktól, ame lyek Oroszországban és más országokban bekövetkeztek. Én, aki nem vagyok birtokos, s aki nem tartozom azokhoz a pártokhoz, amelyek ilyen szociális dolgokból pártpolitikai hasznot próbálnak kicsiholni, azt mondom: a magyar birtokos osztálynak vigyáznia kell, mert ebben az országban nagy veszedelem van abban a tekintetben, hogy a Balkánon mái' amúgy is^ nagy hullámokat vetett agrárszociális kérdés területei áttolódnak a mi határainkon is. A bolsevizmus alatt hány birtokos mondta: odaadnám birtokom felét, háromnegyedrészét, csak ez a rossz álom, ez a gonosz helyzet még egyszer eltűnnék. Most pedig sokan még odáig sem tudnak felemelkedni, hogy esetleg néhány szegény cselédcsaláddal többet tartsanak, amikor egészen biztosan tudhatják, hogy annak a cselédnek nincs hova mennie. Tisztelt Uraim, a magyar mezőgazdasági proletariátusnak ezektől a kóborgó zöldkádereitől féltem én a magyar aratást, féltem én a magyar jövőt és ezért az államtól és a birtokososztálytól azt kérem, hogy mindegyik legyen résen és tegye meg" azt, amit ennek az osztálynak megmentése érdekében meg kell tenni. T. Nemzetgyűlés! Most át kell térnem a legfontosabb kérdésre, amiért tulaj donképen felszólaltam; azután mingyárt be is fogom feiczni beszédemet. Ez a választójog kérdése. (Halljuk! balfelől.) Én mindig azon az állásponton voltam, hogy az állam minden tisztességes, becsületes polgárának, aki munkájával tartja fenn magát és munkájával hozzájárul az állami élet fentartásához és aki erkölcsileg kvalifikált arra, hogy hozzászóljon a nemzet sorsának intézéséhez, meg kell adni a választójogot egy bizonyos korhatáron belül, amely törvényeinkben megvan. Az én főszempontom a választójognál az, hogy elsősorban és főképen jó politikát kell csinálni és akkor minden választójog jó (Kiss Menyhért: Igaz! Ugy van!), viszont semmiféle szükreszabott. keskeny vágányu választójog nem lesz jó, lia a politika nem olyan, hogy azt közel tudjuk vinni a nép szivéhez, a nép lelkéhez. A választójogról ugy beszélni, hogy annak jósága tisztán attól függ, hogy ennyi meg ennyi szavazóval kevesebb, vagy több van-e az alkotmány sáncai között és r aszerint hinni, hogy most már ezzel végérvényesen el vau döntve a nagy kérdés és biztonságban van az állani: ez egy rettenetes tévedés és ez borzalmas csalódásokhoz vezet. Láttam én kormányokat és nagy többségeket összeomlani a legszűkebbre szabott választójog mellett, a cenzusos választójog mellett is. Azt gondolom, hogy amikor az állampolgároktól az áldozatok maximumát követeltük a harctéren véradóban, amikor az áldozatoknak a maximumát követeljük anyagiakban és maximumát követeljük erkölcsiekben is az ezekben a rettenetes időkben való kitartás tekintetében, akkor nem lehet megtagadni tőlük a jogok minimumát, hogy minden öt esztendőben legalább egyszer kritikát gyakorolhassanak azokról, akik az ö sorsukat intézik. (Kiss Menyhért: Teljesen igaz!) Ezen elvek ellenére velem lehet arról beszélni, hogy egy kicsivel többet vagy keA^esebbet adjunk, ennyi százalékkal több vagy kevesebb szavazó legyen-e, mert amint az állam szempontjából nem abban látom a dolog lényegét, hogy százezer szavazóval kevesebb megmenti az államot, ugy a nép szempontjából sem áll az, hogy százezer szavazóval több megmenti a nép ideálját és megmenti a népet. Ez nem áll. Ennél sokkal fontosabbnak látom azt, hogy az állampolgároknak adassék meg az a jog, hogy szavazati jogukat mindenféle külső hatalomtól függetlenül, szabadon gyakorolhassák itt az államban. Ebben a tekintetben azonban mindenesetre figyelembe kell jönnie annak a körülménynek, hogy annak az állampolgárnak a szavazatára befolyást gyakorol az a milieu és az a gazdasági helyzet, amelyben él s befolyást gyakorol