Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-391

A nemzetgyűlés 391, ülése 1925. amely a nemzetben megvan, ennek a gondolatnak propagálására és ennek a gondolatnak az emberiség közvéleményébe való átplántálására használjunk fel. Én nem vagyok pesszimista. Utálom azokat a pesszimistákat, akik a bölcsők mellett is csak a halál angyalát látják. Én tudom, hogy ennek a nemzetnek össze kell szorítania a fogát, és hogy még keserves, nehéz idők várnak reánk, de azt is tudom, • hogy a köd valahogy már ereszkedik; azt is tudom, hogy a bilincsek kezdenek tágulni és én ugy érzem — és ma főkép ezért beszélek —, hogy a mostani hetekben és hónapokban sorsdöntő időket él egész Európa és az egész emberiség*. Nagy tárgyalások folynak a franciák és a németek, az angolok és franciák, a németek és franciák, Amerika és egész Európa, Olaszország és Németország' között. Ezeken a tanácskozásokon dől el Magyarország jövendő sorsa is. Nekünk tehát idehaza, bent a parlamentben és a parlamenten kivül, minden gondunkat arra kell fordítanunk, hogy a magyar nemzetnek politikai élete, de gazdasági élete is olyan képet mutasson a külföld felé, amely dönt ennek a nemzedéknek sorsáról, amely a magyar jövőhöz, a magyar feltámadáshoz bennünket közelebb visz. Itt bent ehelyett a társadalmi osztályokban valósággal olyan hangos zűrzavart hallok, mint mikor az állatkertben a madárházba megy az ember és egyszerre hallgatja azokat a madarakat, amelyeknek csicsergése egyenként a természet isteni melódiája és isteni adománya, de ha mind egyszerre szók olyan zűrzavarrá válik, amely élvezhetetlen. Itt Magyarországon is azt látjuk, hogy a különböző osztályok és a különböző pártok ahelyett, hogy mint egy jó kvartett, összestimmelnének és mindegyik azzal a kategóriával keresne a külföldön összeköttetéseket, amelyekkel használhat az ő nemzetének és igyekeznék a maga plattformján az őt megillető kérdéseket komolyan, céltudatosan előrevinni, a kvartett minden tagja külön nótát énekel, de egyszerre. Innen a zűrzavar, innen az a hamis kép, amit mindenki kap, aki a magyar kérdéssel és a magyar nemzet sorsával foglalkozik és azzal tisztába akar jönni. Itt van egy másik kérdés, amelyre Vasa József ő excellenciája, a népjóléti minister ur, egyik legutolsó beszédében célzott. Nekem is az a véleményem, hogy egy tönkrement államot és annak tönkrement gazdálkodását egy egészséges egyedekből álló magángazdálkodással helyre lehet hozni, de ha tönkretesszük a magáng*azdálkodást, ezzel az állami életet soha nem tudjuk többé meggyógyítani. Azért mindent el kell követni, hogy ebben a tekintetben a műit politikai hibái, mulasztásai, esetleg téves felfogásai korrigáltassanak. Én nem csodálkozom azon és nem veszem senkitől zokon, ha ebben a rettenetes kaotikus politikai és gazdasági helyzetben akár mint minister is, akár mint politikus, mint képviselő is némelykor elvéti a dolgot, Emberek vagyunk mindannyian i és senkinek sem adatott meg az Isten böícsesége, hogy tévedés nélkül intézze a dolgát. Be abban hibát látok, hogy ha megismertünk egy igazságot, és rájöttünk arra, akkor nincs meg az a barátság, hogy azonnal „kehrte uch"-ot csináljunk és igyekezzünk azon a téreu javulást előidézni. Én Mgy érzem és látom rna, hogy mi állami életünkben, a kőzné]:» és általában a magángazdaság megterhelésének terén, tovább | mentünk, mint ahogy mennünk kellett voln x. Kállay pénzügymin is (er ur tervezete szerint ' î március hó 13-án, pénteken. 83 körülbelül 15%-kai kevesebb adónak kellett volna befolynia, mint amennyi befolyt, vagyis a mostani adókivetésnek és beszedésnek alapján körülbelül 15%-kal több adó folyt be, mint amennyit a szanálási terv szerint, maga az akkori pénzügymi'nister ur kontemplált. Ex a dolog bekövetkezett azért, mert nézetem szerint helytelen a szorzószám és azt ugy fenttartani, amint ma van, nem lehet. Mennél tovább tartják fenn ezt az igazságtalan és ilyen borzasztó gazdasági konzekvenciákhoz vezető helytelen szorzószámot, annál nagyobb lesz a megrázkódtatás a gazdasági életben. Én tehát, arra kérném a péiizügytoünister urat, hogy még az appropriációs javaslat során méltóztassék ebben a tekintetben a nemzetet és az egész gazdasági életet tájékoztatni, és méltóztassék a nemzetnek az iránt útmutatást adni, hogy ebben a kérdésben miként gondolja az orvoslást. T. Nemzetgyűlés! Meg kell értenie a Népszövetségnek is, mely segíteni akar rajtunk, hogy a segitség" csak akkor segitség, ha az valóban az. De ha a mi szanálásunk végső eredménye csak az, hogy a hitelezők kamatjaikat megkapják, idebenn pedig időközben elromlik a magángazdálkodás egész vonalán mindenkinek exisztenciális helyzete, akkor a szanálás végén nehezebb lesz a magyar nemzet sorsa, mint volt a szanálás előtt. Nagyon kérem, hogy ebben a tekintetben megnyugtató kijelentéseket tegyen a pénzügyminister ur, mert ugy érzem, hogy valahogyan elérkeztünk ebben a kérdésben az utolsó pillanathoz is. A forgalmi adóból is sokkal több folyt be, piint egyáltalában kontemplálva volt. Itt is feltétlenül szükség van bizonyos enyhítésekre. Nem szabad a hurt túlfeszíteni, mert a túlfeszített hur el szokott pattanni és ha egyszer egy ilyen hur elpattant, akkor a mi egész adózási politikánknak és az egész közszolgáltatási rendszernek olyan kaotikus helyzete fog bekövetkezni, amelyet megint csak éA

r

ek alatt lehet helyreállítani. Nagyon fontosnak tartanám, különösen a Komániában történt legutóbbi külügyministeri nyilatkozatok után, hogy a magyar kormány az eddiginél energikusabban vegye kezébe a kisebbségek kérdését,' Arra kell törekednünk. hogy most, amikor a Népszövetség már felszőlitotta Németországot is, hogy lépjen be tagjai sorába, hogy legyen bátorságunk ebben a

; Népszövetségben felvetni azokat a kérdéseket, amelyek meg-oldása nélkül elsenyved a magyarság abban a négy országban, ahol a tőlünk elszakított magyarok élnek. Arra kelï törekednünk — és ebben a tekintetben minden» kinek, akinek a külföldön összeköttetése van, meg kell tennie mindent —, hogy a Népszövetség ne a legyőzött népek kinzókamrája, hanem a beteg nemzetek szanatóriuma legyen. (Hehieslés.) A Népszövetség eredetileg az elnyomott népek óvóintézetének -volt szánva. Ki kell próbálni a Népszövetség teherviselő képességét ebben a tekintetben és ha nem felel meg céljának, akkor nézetem szerint nem sok értelme van. hogy ott legyünk. Nekünk nem szabad tovább tétlenül néznünk, hogy egész nagy egyházi szervezetek, melyek Szent István idejétől vannak a különböző megszállott területeken, más felekezeteknek is egyházi institúciói, kultúrintézményei, ifekolái szétromboltassanak és szétzuzassanak, s hogy mindez, a népek önrendelkezésének bamls cégére alatt történjék. (Ugy van! jobbfelől.) Az egész európai közvéle-