Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-390
75 r A nemzetgyűlés 390. ülése 1925, évi. március hó 12-én, csütörtökön, ideje annak, hogy a jog-keresésről mondjunk le (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és a balközéven.), mert hiszen az alkotmányossághoz, a törvényekhez való ragaszkodás ma már elmúlt dolog, ez, már a múlté, -ezt talán egy pár naiv közjogász vagy esetleg pár komolyabb régi vágású ügyvéd veszi komolyan, de a modern ember nem jogszabályok szerint dolgozik, az már impresszió alapján és a pillanatok hatása alatt legfeljebb a mindenkori rendeletek alapján, amely lehetőleír az ő Ízlésének megfelel; azok, akik közjogot, alkotmányosságot keresnek, azok ma már távozzanak a magánéletbe, mert azok bármennyire keresnek és kutatnak is, mégha a legjobb világító lámpákat is veszik elő, az alkotmányossághoz, a.törvényekhez való ragaszkodásnál — a régi értelemben veszem, nem az uj alkotmányosság alapján legfeljebb csak az elpusztult maradékot fogják megtalálhatni. Ilyen körülmények között természetesen nem vagyok abban a helyzetben, hogy osztozzam a bizottság nagy örömében és nem vagyok abban a helyzetben, hogy magamra vegyem azt a felelősséget, hogy megszavazzak^ ilyen zür-za varos javaslatot törvénynek. Az én régi felfogásom szerint semmi körülmények között nem honorálhatom ezt az alkotást azzal, hogy ezt elfogadjam. (Élénk helyeslés a baloldalon és a balkezemen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A tárgyalásra szánt idő lejárván. a vitát megszakítom. Mielőtt napirendi Jel Ve! Klatomat megtenném, a szót megadom Sándoi Pál képviselő urnák, aki a házszabályok 205. §-a címén kért szót. Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! A tegnapi ülés végén felszólalt Wolff Károly t. képviselő ur -s appelait az én igazságérzetemre, hogy jelentsem ki, azaz hogy rektiíikáljam, hogy éii őt a Károlyi Mihállyal való összeköttetés vádjával méltatlanul illettem. T. Nemzetgyűlés! Amit én tegnap Wolff Károly t. képviselő úrra mondottam, arra vonatkozólag már tegnap kijelentettem, hogy sajnálom általában, hogy személyes incidensre adok alkalmat, hogy kerülni akarom mindemkor a személyi incidenst és kijelentem, hogy végtelenül sajnálom ismételten, hogy ez tegnap előfordult. (Helyeslés.) Ha engem a Házban nem bántanak, soha •senkivel — bármilyen ellentétes irányú képviselő úrral —, igy a képviselő úrral sem, nein jöttem ellentétbe, mert én azokat, akik itt ülnek, nem ugy tekintem, mint személyeket, hanem mint ideák képviselőit, akik megvitatják az ország érdekében, hogy mi jó és mi rossz és igy távol volt tőlem, hogy Wolff Károly képviselő urat megbántani akarjam. (Helyeslés.) Legyen szabad őt felvilágositanom, hogy ellentétben a mai Ház leA^egőjével, én sértésnek amit mondtam, nem is véltem látni, hogy t. i. a t. képviselő ur Károlyi Mihály gróffal összeköttetésben volt és erősebb összekötetésben volt mint éu. Hivatkozom 1920 szeptemberében tartott beszédemre, ahol a Ház nyugodtan meghallgatott s amikor megvédelmeztem azt az időt, amelyben Károlyi Mihály átvette az uralmat és azt mondottam, hogy abban az időben — ahogy én átéltem — nem is lehetett volna másként csinálni. — amint Tisza István gróf is csinálta és beismerte —, minthogy nekik az uralmat át kellett venni. Én tehát nem Ítéltem el az irányt, én. csak azt állítottam, hogy távolabb tartottam magamat attól az iránytól, mint a t. képviselő ur, de bevallom a t. képviselő urnák azt is, hogy én abban az időben tizennégy napig a Haditermény élén álltam és hogy mikor a külföldi diplomaták itt voltak és Magyarország érdekéről volt szó, akkor én gróf Károlyi Mihálynak egy teáján részt vettem. Ezt szememre vethette volna a képviselő ur; én mondom el neki, hogy igy volt és én nem láttam semmi gravament abban, hogy ez igy történt. Én csak azt mondtam abban a beszédemben, amelyet elmondottam s amelyről a képviselő ur azt hiszi, hogy azáltal meg volt bántva, hogy akik itt a legszebb postulatumokkal, patent hazafisággal és ilyen jelszavakkal jöttek be a Házba és még nemrég pogány isteneknek áldoztak — ezt mondtam —, azt akarják éreztetni, hogy egy apró kis felekezettel i szemben akarják a politikájukat megcsinálni. (Zsirkay János: Mi is azt akarjuk, hogy apró j kis felekezet legyen!) Sokkal kisebb az, mint a t. képviselő ur gondolja! (Zsirkay János: Azt akarjuk, hogy tényleg 5% legyen!) Azt mondtam, hogy igenis, a pogány isteneknek áldoztak. Ez alatt azt értettem, hogy a képviselő ur is ott volt a Károlyi táborában akkor, amikor fogadalmat tett, én. pedig háromszori felszólításra sem tettem fogadalmat, ez igy van. A másik pedig a bolsevizmust illeti. Azt mondja a t. képviselő ur — és egyszerűen a ke zembe adja azt, amit méltóztatott mondani, és ezt elfogadom —, hogy igazságtalan az a tá madás, hiszen nem volt javaslat, amit készített, Csak barátságos tervezet volt. Erre ki sem akarok térni. De, képviselő ur, én, az 50 krajcáros Schlesinger, aki azonban sohasem hagyta magát {Derültség.), én, aki Sándor Pál vagyok s akinek, azt hiszem, apró kis érdemei vannak, egy javaslatot sem adtam a bolsevistáknak, éu akkor ott ültem nyugodtan az összes fogházakban, amelyeket Budapest egyáltalában felmutathatott, a legjobb társaságban és engem a legszebb emlékek fűznek ahhoz az időhöz, amikor én ott ültem. Én azonban azért, mert Schlésingernek hívnak, nem adtam javaslatot. ezt tessék tudomásul venni. Mindenesetre kijelentem, hogy abszolúte nem akarom a képviselő ur becsületét, vagy hazafiságát egy pillanatig sem kétségbevonni, én csak azt állítottam, hogy német nevek azok, amelyek az antiszemitizmus élén állanak, ^ ebben pedig nem hazudtam. Ha ezek után még a képviselő ur roèsz néven venne tőlem valamit, legyen meggyőződve arról, hogy a képviselő urat személyében nem akartam megbántani, csak azt az irányt akartam jellemezni, amely irányban ön és barátai mennek. Elnök: Wolff Káról v képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Wolff Károly: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy csak - röviden, pár szóval válaszoljak. Én ugy látom, hogy a mélyen t. képviselő ur nem ismeri a tényállást és a tényállás nem ismerése dacára bizonyos birálatot mond, amikor azt mondja: „Én nem csináltam a bolsevistáknak javaslatot." Nem méltóztatik ismerni a tényállást, mert én a bolsevistáknak javaslatot sohasem csináltam (Sándor Pál: Tudomásul veszem!), tekintettel arra, hogy a bolsevizmus kitörésekor a vezetésem alatt álló bíróságot haladéktalanul megszüntették s az egész bolsevizmus alatt teljes passzivitásban voltam; én tehát javaslatot nem is csinálhattam. Ezt le kell szögeznem. (Sándor Pál: Tudomásul veszem!) A másik dolog az, hogy kijelentem, hogy Károlyi Mihállyal semmiféle összeköttetésben
