Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-390

A nemzetgyűlés 390. ülése 1925. évi március hó 12-én, csütörtökön. 75 eladásra kerülő — és itt jön a szomorú és komikus része — példányszámok a következők: L, II. kötet 77 darab." És igy megy tovább, változik a szám 81—86 darab között. Bocsánatot kérek, micsoda gazdálkodás lehetett az államvasutaknál, hogyha most a hivatalok összevonása folytán egyszerre körülbelül 70—80 lexikonpéldány válik feleslegessé. Tisztelettel kérdem, mennyi marad még ott, és micsoda módon lehetett annakidején ezeknek a hivataloknak ennyi példányt megszerezniük! A vasutasoknak elsősorban mégsem lexikonokra van szükségük, hanem inkább és legfeljebb szakmunkásra. Ezt mutatja az is, hogy ezek a könyvek teljesen jó állapotban vannak, tehát nem használhatták őket. Egy olyan vállalatnak, amely igy dolgozott a múltban, a forgótőkéjét ma nem lehet szaporitani. Nagyon szomorú tünetnek tartom, hogy akad kormányférfi, aki erre pénzt kér és ad. Ez a tünet megint csak azt erősiti meg. hogy ebben az országban más gazdálkodási rendszerre kell áttérni. (Helyeslés a balközéipen.) Nagy Emil képviselőtársam azt mondja, hogy szeretné, ha itt tanácskoznánk. Tökéletesen igaza van. Szeretné azt is, hogyha a tanácsokat megfogadnák. Ebben is igaza van. Én is jobb szerettem volna, ha annakidején azt a tanácsomat, hogy vizsgáltassák meg Magyarország pénzügyi helyzetét elfogulatlan külföldi pénzügyi szakértőkkel, nem mosollyal és kézlegyintéssel intézték volna el. Akkor nem tették meg, pedig akkor talán sokkal kedvezőbb szakvéleményt lehetett volna elérni és olyan szakvéleményt, amely minden politikai fogyatkozástól mentes. De ha a kormány szakvéleményeket nem hajlandó elfogadni, akkor annak a tiszteletteljes kérésemnek kell kifejezést adnom, hogy vegyék elő a saját összes szaktudásukat, és próbálják meg más mederbe terelni ennek az országnak gazdasági vezetését. A bizottság azzal a jelentéssel terjesztette be ezt a javaslatot. (Olvassa): „örömmel fogadtuk ezt a törvényjavaslatot, mert ez a törvényjavaslat határkövet jelent a háború elvesztése és a forradalmak folytán feldúlt államháztartásunk helyreállitása terén. Ebben a törvényjavaslatban biztositékát látjuk az állami pénzügyek egészséges fejlődésének, mert benne foglaltatnak azok a rendelkezések is, amelyeknek célja az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, miként arra a kormáuy az 1924. évi IV. tcikkben kötelezettséget vállalt. Mindezek alapján a javaslatot általánosságban elfogadjuk és a t. Nemzetgyűlésnek is elfogadásra ajánljak." Annak ellenére, hogy nagyon szépen hangzik ez az ajánlat, e szirén-hang*oknak felülni nem tudok. Látok ebben a törvényjavaslatban olyan elrejtett szakaszokat, amelyek igen nagy ellentétben vannak a rendezett pénzügyi állami helyzettel és a rendezett jogi helyzettel. A 8. § azt mondja (olvassa); „Jóváhagyatnak a jelen törvény életbeléptetése előtt történt és a törvényhozás által még jóvá nem hagyott állami ingatlaneladások, valamint a tulajdonjog fentaKtása mellett eszközölt ingatlanok haszna" sitása." Ezen az alapon lehetséges volna, hogy a nemzetgyűlés jóváhagyja azt, hogy el van adva az állam minden tulajdona, mert mégsem mondja, hogy mit adtak el. Ezen az alapon lehetséges volna, hogy minden el vali adva és nincs semmi. Ilyen blindre jóváhagyni, s valakitől azt várni, hogy ilyent komolyan megtegyen, ha csak valami abszolút bi. zalom nem fűzi őt a kormauyboz, mégis csak mméëmêg. A 8. § második pontja azt mondja (olvassa): „Jóváhagyatnak továbbá a honvédelmi niinisternek azok az intézkedései, amelyek a honvédelmi tárca kezelése alatt álló ingatlanokból vitézi telkek céljaira összesen 523 katasztrális holdat ós 138 négyszögölet tevő teriiletet átengedett, illetőleg felajánlott! Azt hiszem, hogy vitézi telkeknek adományozása állami vagyonból addig, amig elsőrangú állami kötelességeknek nem tud eleget tenni a magyar állam, amig itt olyan óriási segélyezésére van szüksége ugy a rokkantaknak, mint a betegeknek, hiszen nincsen a tüdőbetegeknek rendes ellátása, a kórházakban nagyon sokszor nincs lepedő megfelelő számban, nincs mindig a szükséges orvosszer se kéznél, a kórházak vidéken elhanyagolt állapotban vajmak, egész vidékeknek nincs laboratóriuma, nincs röntgenkészüléke, mikor mindezek a dolgok megvalósításra várnak az emberszeretet és humanizmus kötelessége alapján, akkor az az állam semmiesetre sem adományozhat, ajándékozhat, amely a napi létfentartásáért küzd. olyan célokra, amelyek kielégitése eminenter és elsősorban államérdeknek a mai időkben mégse tekinthetők. (Strausz István; A hatalom mindenekfelett való!) Én azt hiszem, hogy a jövő Magyarországát mégis elsősorban majd nem intézmények, de más emberanyag fogja megvalósítani. Hogy ez az emberanyag megfelelő életfeltételek között érvényesülhessen, erre mindenesetre előbb kell pénznek lenni," mint arra, hogy egyes és nem mindig egyformán mért múlt érdemek jutalmaztassanak. Az öszszeseket, akikre azt lehet mondani, hogy vitézül megállották helyüket^ a háborúban, az állam jutalmazni nem tudja. Az összes érdemeket abban a mértékben, amit ezek az érdemek és szenvedések megjutalmazandók volnának, megjutalmazni Nagy-Magyarország vagvonával sein lehetne, de több állam vagyonával sem lehetne, mert ez a vagyon azokkal a szenvedésekkel és érdemekkel nem áll arányban. Nem lehet különösen azok érdemeit jutalmazni, akik olyan szerencsével küzdöttek, hogy ottmaradtak, hogy odaadtak mindent, és elismerésül, jutalmul kaptak — ha kaptak — egy fakeresztet, vagy olyan temetést, hogy lehúzták a csizmájukat és a ruhájukat, mondom, akkor teljesen szükségtelen még a látszata is annak, hogy protekcióval néhányan — eltekintve attól, hogy épen hazajöttek s esetleg megfelelő állásban is vannak elhelyezve — tisztán csak presztízs szempontjából ma még külön mint vitézek megjelöltessenek. Nagyon jól tudjuk, hogy azt, hogy ha valaki a haza védelméből kiveszi a részét, vitézségnek a falu népe ezt nem tartja, hanem kötelességnek. T. Nemzetgyűlés! Károsnak tartom a 8. § harmadik pontját is. Szükségtelennek tartom, hogy a Ház türelmét tovább igénybevegyem, de azt, hogy egy törvényjavaslatba minden tücsköt, bogarat belevigyenek, ezt teljesen elhibázottnak, rendszertelennek és megengedhetetlennek tartom. (Strausz István: Alkotmányellenes!) Az egyetemi tanács... (Zaj.) Az egyetemi tanácsnak az a legfőbb gondja, hogy a felsőházba minden fakultás képviselője bekerüljön. Hogy a vidéki egyetemek mind küldjenek egy tagot, küldjön az állatorvosi akadémia, a zenei és szinházi bizottság, stb„ úgyhogy (Kiss Menyhért: Tarka javaslatok!) ezeknek a tarka javaslatoknak — hogy a közbeszóló képviselőtársam szavaival éljek •— a szemlélésénél tényleg az ember azt kérdezheti, joga van-e még mindennap alkotmányosságról beszélni, alkotmányosságot keresni a törvényhozásban, vagy pedig elérkezett az