Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-390

A nemzetgyűlés 390. ülése 1925. évi március hó Í2-én, csütörtökön. 73 kijelentem, hogy ezt örömmel veszem tudomá­sul. (Kiss Menyhért: Aki kéri, az jogi analfa­béta a minister ur szerint! — Pesthy Pál igaz­ságügyminister: Hát vannak jogi analfabéták! — Kiss Menyhért: Nem megyünk a minister úrhoz tanulni!) Elnök: Kérem, hogy méltóztassék ezeket a privátórákat a Házon kívül elintézni. (Zaj.) Csendet kérek! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Méltóz­tassék megengedni, hogy örömömnek adjak ki­fejezést, hogy a minister ur és a t. kormány végre négy esztendő multán felfedezték azt, hogy vannak itt szegény házhelyhez juttatot­tak, akiket mégsem lehet minden segítség nél­kül hagyni, hanem akiknek hóna alá kell nyúlni és akiket fel kell segíteni (Kiss Meny­hért: Négy év után!) De engedjék meg, hogy még kijelentsem azt is, hogy szomorú r dolog az, hogy négy év óta folyik itt az eljárás és midőn ezek a házhelyhez jutottak az ország legtöbb részén saját erejükből és Isten segít­ségével felépítették házukat, akkor fedezi fel a kormány a maga lelkiismeretét, és segítsé­gükre akar sietni. Attól félek — és ne adja_ Is­ten, hogy ugy legyen --, hogy ez is csak jog­cím lesz arra, hogy a földbirtokreform végre­hajtását megszüntessék, azzal az altruisztikus ürüggyel, hogy pénz kell a házhelyre jogo­sítottaknak, hogy építkezni tudjanak. Kijelen­tem, hogy azon az áron, hogy a földbirtok­reformot beszüntessék annak mai állásában, vagyis rosszul befejezve, a házhelyigénylők nem tartanak igényt kölcsönre, mert ha nincs keresetük és megélhetésük, akkor mindegy ne­kik, hogy saját házban sínylődnek, vagy pedig nem sajátban^ Nekik elsősorban föld kell, hogy gazdálkodni, építeni, termelni és családot ala­pitaui tudjanak. Azután kell csak nekik min­den egyéb. Azon a címen tehát, hogy a föld­birtokreformot félretegyék, a házhelyre jogo­sultaknak nem kell kölcsön vagy segítség. Befejezem beszédemet azzal, hogy ismétel­ten felhívom a magyar kormány figyelmét a ministerelnök ur szavaira, amelyeket a Viga­dóban mondott, hogy ez egy lerongyolódott, összeomlott ország, tehát arra van szükség, hogy összefogjon ennek az országnak minden tagja. Arra kérem a ministerelnök urat és- a t. kormányt, hogy lássa be, hogy az ország fele künn van, az ország másik része pedig itt van. Magyar a magyarnak nem politikai ellenfele többé, hanem politikai ellensége. Lássák be, hogy olyan testvérharc dúl itt, amely nagyon elmérgesedett, amelyhez fogható kevés volt még. A magyar kormány tehát tegyen félre minden kiesinyeskedést, a ministerelnök ur te­gyefr félre minden eg'yéni sérelmet és hiúságot, szálljon le a magas lóról, mert szegény leti­port kis ország vagyunk és valahogy adjon al­kalmat arra, hogy az ellenzék visszatérhessen a parlamentbe. (Mozgás a jobboldalon. — Huszár Dezső: Kérjen bocsánatot talán'?) Ez az én kérésein, (Pesthy Pál israzságügyminis» ter: Nem a ministerelnök távolította el őket!) Be ez a szellem. (Zaj.) Engedje meg a minister­elnök ur, (Maday Gyula: Kisebbségi diktatúrát pedig többé nem tűrünk! — Zaj. — Barthos Andor: Ők gorombáskodtak velünk! ' — Kiss Menyhért: Az Eskütt-ügyről volt szó!), hogy ismét felhívjam a figyelmét arra, hogy az egész ellenzék passzivitásban van, nemcsak azok, akik künn vannak. Sándor Pál t. kép­viselőtársam ép ugy passzivitásban van, mint Nagy Emil 1 képviselőtársam. (Zaj.) Vala­mennyien megmondották azt, hogy ebben a parlamentben akár a falaknak beszélnének. (Maday Gyula; Kisebbségi diktatúrát akarnak! I Vagy parlament, vagy kupakianács! — Sándor \ Pál: Diktatúráról nincs szó! Sokkal kevesebb­j ről yan szó! Méltányosságról van szó!) Vagy J komolyan akarják az egységet, az ország újjá­építését .,. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Dénes István:... Akkor nem lehet egy téglát sem kihagyni az építésből, vagy nem akarják komolyan, de akkor mondják meg nyíltan, ne folytassanak ilyen taktikázást. A törvényjavaslatot egyébként nem fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! A ház­szabályok alapján csak arra van jogom, hogy azt kérjem, hogy beszédemet holnap mondhas­sam el, de azt hiszem, hogy a házszabályok nem tiltják azt, hogy egyúttal azt az óhajtáso­mat fejezzem ki, hogy nagyon szeretném, ha a Ház az elhalasztásra nem adná meg az enge­délyt és megígérem, hogv legfeljebb csak pár perccel tovább fogom a napirendre szánt idő letelte után a Ház türelmét igénybe venni. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e megengedni, hogy Farkas képviselő ur beszé­dét a legközelebbi ülésen mondja el? (Neuber­ger Ferenc: Most akarja elmondani! — Zaj.) Elnök: Bocsánatot kérek, a képviselő ur házszabályszerüleg csak azt kérheti, hogy be­szédét a legközelebbi ülésen mondhassa el. Én tehát azt a kérdést teszem fel, méltóztatnak-e I ezt megengedni, igen vagy nemi (Nem!) Ak­I kor a képviselő urnák joga van beszédét most ! elmondani és addig beszélni, amíg befejezi. I Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Tegnap beszéltek itt a Házban a Rote Hilféről, kom­munizmusról és Nagy Emil képviselőtársam is kommunizmust, bolsevizmust emlegetett beszé­dében a külföldi kölcsönnel kapcsolatban. Én azt mondom: nagyon sajnos, hogy még ma is igen sok téren látunk olyan tüneteket ebben az országban, hogy itt valami nincs rendben, hogy itt még rejtett, burkolt bolsevizmus és kommunizmus van, mert a bolsevizmusnak, a kommunizmusnak egyik jellegzetes tulajdon­sága: igényelni, igénybe venni, de nem fizetni, sem munkáért, sem tulajdonért. A magyar népnek az a hosszn vitája, amely földreform címe alatt már évek óta tart és amelyre most előttem szóló képviselőtársam is célzott, azt hiszem, annak következménye, hog;/ ezt a problémát annakidején nem kellő gazdasági szaktudással, hanem politikai cégé­rek, politikai jelszavak hatása alatt rövid­látóan és a gazdasági helyzettel nem szá­molva, akarták megoldani törvénnyel, para­grafussal és akarták megoldani anélkül, ami nélkül földreformot sehol a világon megoldani nem fognak: pénz nélkül. (Ugy van! báli elöl. -— Kiss Menyhért: A bankoknak adták a pénzt!) A papírpénz-inflációra nem akarok rá­térni, de én ezt olyan reális pénznek, amellyel a földreformot meg lehetett volna oldani, szin­tén nem tartom, mert teljesen abszurd az az állítás, hogy lehetett volna bankót nyomni annyit, amennyi kellett volna ahhoz, hogy a földet akár rögtön ki is fizessük. így nem lehet gazdasági kérdéseket megoldani. Most, amikor a mellettem ülő igen t. föld­mivelésügyi államtitkár ur veszprémi beszéde szerint, ha nem vagyunk hipokriták. kénytele­nek vagyunk a gazdasági krízis előszelét érezni, azt hiszem, kénytelen vagyok megálla­pítani azt, hogyha Magyarország földmivelés­ügyi kormánya a világgazdasági krízis előszéléi csak most érzi, akkor a kormány — ug*y hiszem — nem jó szélérző eszközökkel- rendelkezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom