Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-390
A nemzetgyűlés 390. ülése 1925. évi március kó 12-én, csütörtököt«., 65 hogy tovább dolgozhassák, azért, mert a fogyasztás abszolúte megcsappant és lehetetlenné vált. Más államban ilyen borzasztó csalódás után, amely a magyar kormányt a vámpolitikával érte, az történnék, hogy felálljon a niinisterelnök ur és azt mondja: tévedtem, csalódtam, az én gazdasági tudományom rossz volt; és átadja helyét olyan kormánynak, amely az ország érdekeinek megfelelő vámpolitikát tud csinálni. (Kiss Menyhért: Soha! A ministerelnök csalhatatlan!) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Méltóztassék a magyar kormánynak a vámkérdésnél figyelembe venni még azt is, hogy megteltek a börtönök vámcsalókkal, hogy tisztességes kereskedőket, akik eniigy, vagy amúgy valamilyen hibába estek, becsuktak és a biróságok mind csempészügyekkel vannak elfoglalva. (Zsirkay János: A legnagyobbak még kint szaladgálnak, csak a kicsinyeket csukták be!) Vagy talán a magyar kormány adópolitikája az, amely feljogosítja őt arra, hogy az ellenzékkel szemben ilyen magatartást tanúsítson, amely esetleg arra fogja kényszeríteni az ellenzék jelentékeny részét, hogy végleg távol maradjon a parlamenttől?! Hiszen mit mutat a költségvetési Az egyik pártonkívüli ellenzéki t. képviselőtársunk azt mondotta a költségvetésre vonatkozólag, hogy ebben az országban milliók dolgoznak egyért és milliók adóznak egyért. Ennél frappánsabban, ennél markánsabban senki sem tudná jellemezni egész pénzügyi politikánkat és költségvetésünket. Nem kell itt az egyes tételek között arányokat felállítani, elég, ha annyit mondunk, hogy milliók dolgoznak néhány ezerért és milliók adóznak néhány ezerért. Azután itt van a szanálás. Talán erre büszke a magyar kormány, hogy a ministerelnök ur olyan magas lóhátra ül fel és ugy beszél az ellenzékkel, mint Ietiprottakkal szokás!? Méltóztatnak látni, hogy olyan nagj'szerüen sikerült a szar nálás, hogy csekély 890 milliárd koronával többet vettek be a magyar adózóktól, a magyar adóalanyoktól, akik ennek következtében teljesen meg vannak fojtva és le vannak tiporva. Ez épen olyan bűn, mint minden más bűn. (Zsirkay János: Már a népjóléti minister ur is elismeri, hogy ez így van!) Hol látjuk tehát azt a konszolidációt, melyre a ministerelnök ur a maga hatalmas és merev hangját alapítja ? A ministerelnök ur azt mondotta, hogy a magyar falvakban megteremtette a nyugalmat és a csendet. Én teljesen tárgyilagosan azt mondom a ministerelnök urnák és a t. többségnek — sat. többség vidéki képviselőtagjai ezt nagyon jól kell hogy éhezzék és tudják —, hogy az Isten őrizzen meg egy nemzés-, tet attól a nyugalomtól és attól a csendtől, amelvben ma a m^e'var falu van.' Mert én koncedálom, hogy a szuronyok, a fegyverek, a szolfrabirák ereje nyugalmat teremt, ez a nyugalom azonban veszedelmes lehet a magvar népre nézve. Nyugalom van, nem szabad senkinek sem megmozdulnia a faluban, ez kétségtelen dolog, de nem azért van nyugalom, mintha az emberek lelke meg volna nyugodva, vagy anyagi helyzetük nyugodt lenne, hanem kizárólag a sznronyoktól vnló félelem és kizárólag a szolgabírói hatalomtól való félelem az« amelv mvugalmat teremt a községekben. (Kiss Menyhért: Formai alakon!) Vagy talán azt fogadjuk el konszolidációnak, smire Vaas t, minister ur célzott, hogy 25 szociáldemokrata képviselő bent ül a parlamentben, avagy azt, amire, mint látjuk, megosztott szereppel, a magyar kormány egy másik képviselője hivatkozik, hogy a zsidók fejbeütés nélkül járhatnak az uecákon? Ez az ő konszolidációjuk! Engedelmet kérek, ezek még nem jogcímek arra, hogy a magyar ministerelnök az ellenzéki pártokkal szemben ilyen hangnemet használjon. (Zsirkay János: Azt is csak az Ébredőknek köszönhetik! Ök tartják fenn a rendet!) A magyar beliigyminister ur most terjesztette be a választójogi törvényjavaslatot. Talán ez a törvényjavaslat olyan, amely alkalmas arra, hogy a kormány az ellenzékkel kezet foghasson és békés utón megteremtse a pártközi béke lehetőségét? (Kiss Menyhért: Pártdiktatúra!) Hiszen ugy látszik, hogy ezt az egész törvényjavaslatot azért csinálták meg igy, hogy távoltartsák az ellenzéket a parlamenttől, azért csinálta meg igy a kormány, hogy kihívja az ellenzéket, hogy az esetleg elragadtassa magát; szinte provokációnak látszik az egész választójogi törvényjavaslat. (Zsirkay János: Házi használatra!) Abszolúte nem látszik, mintha a magyar ministerelnök és a magyar kormány, vagy a t. többség csakugyan meg akarná teremteni a pártközi békét, csakugyan lehetővé tenni, hogy idebenn a parlamentben normális állapotok álljanak helyre. Méltóztassanak megengedni, hogy rámuarra az abszurdumra, amely csak tévedés lehet, mert nem akarom elhinni, hogy komoly valóság, hogy Bethlen ministerel nődnek kellett felcsapnia a titkosság védelmezőjéül a magyar kisgazdatársadalommal szemben. (Zsirkay János: Szegény Nagyatádi!) Engpdplmet kérek, nem a kisgazdák hibásak itt. Bethlen István grófnak csak gratulálni lehet, ő nagyszerűen csinálja a politikát Magyarországon. olyan ügyesen a falnak állította ezt a sok derék, becsületes magyar kisgazdát (Kiss Menyhért: És lejáratta!), ugy a falnak állitot+a. hogy palám et publice, az egész világ előtt Bethlen ministerelnök lett védelmezője a magyar falvak, a magyar földmunkásság, a magyar kisgazdák titkos választójogának. És^ az történt, hogy a kisgazdák jelentékeny része egymásután felállott,, hogy beleszúrja saját társadalmába a tőrt és megölje. (Zsirkay János: Örökre tönkretette a kisgazdapártot, J maguknak a kisgazdáknak segítségével! — Csontos Imre: A te agitációd is árt neki! — Zsirkay János: Önnek ártani foo\ azt garantálom! Majd azt Karcagon mondjuk meg!) Eínök: Csendet kérek. Dénes István: És az az argumentum is, amelyet a nyílt szavazás mellett felhoztak, olyan, amellyel a kisgazdatársadalom önmagát verte fejbe. _ (Zsirkav János: Szédületes! — Herezegh Béla: Nyíltság van a magyar jellemben! — Zai a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, minden oldalon. Dénes István: Nyiltság van? Azt akarja t. képviselőtársam mondani, hogy annyira megszokta már ez a szerencsétlen magyar földmivesuép a derest, hogy nem tud már elszokni tőle. hogy nyílt szavazás kell neki, anrdőn szuronyos csendőröket vezényelnek ki ellene, amikor páleázzák és nyíltan verik? Saját szememmel láttam ezt. és a t. igazságügyminister urnák ajánlom, vegye kezébe a nemzetgyűlés első 30 napjának parlamenti naplóit és meg fog döbbenni, amikor olvassa — mert bi| zonyára nem hallotta azokat — (Pesthy Pál I igazságügyminister: D^ hallottam!), hoerv a ; magyar parlament legillusztrisabb képviselői, mint Andrássy Gyula, Apponyi Albert, Ras10*
