Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-390

A nemzetgyűlés 390. ülése 1925. évi március kó 12-én, csütörtököt«., 65 hogy tovább dolgozhassák, azért, mert a fo­gyasztás abszolúte megcsappant és lehetetlenné vált. Más államban ilyen borzasztó csalódás után, amely a magyar kormányt a vámpoliti­kával érte, az történnék, hogy felálljon a niinis­terelnök ur és azt mondja: tévedtem, csalód­tam, az én gazdasági tudományom rossz volt; és átadja helyét olyan kormánynak, amely az ország érdekeinek megfelelő vámpolitikát tud csinálni. (Kiss Menyhért: Soha! A minister­elnök csalhatatlan!) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Méltóztassék a magyar kormánynak a vámkérdésnél figyelembe venni még azt is, hogy megteltek a börtönök vámcsalókkal, hogy tisztességes kereskedőket, akik eniigy, vagy amúgy valamilyen hibába estek, becsuktak és a biróságok mind csempészügyekkel vannak elfoglalva. (Zsirkay János: A legnagyobbak még kint szaladgálnak, csak a kicsinyeket csukták be!) Vagy talán a magyar kormány adópolitikája az, amely feljogosítja őt arra, hogy az ellenzékkel szemben ilyen magatartást tanúsítson, amely esetleg arra fogja kényszerí­teni az ellenzék jelentékeny részét, hogy vég­leg távol maradjon a parlamenttől?! Hiszen mit mutat a költségvetési Az egyik pártonkí­vüli ellenzéki t. képviselőtársunk azt mondotta a költségvetésre vonatkozólag, hogy ebben az országban milliók dolgoznak egyért és milliók adóznak egyért. Ennél frappánsabban, ennél markánsabban senki sem tudná jellemezni egész pénzügyi politikánkat és költségvetésün­ket. Nem kell itt az egyes tételek között ará­nyokat felállítani, elég, ha annyit mondunk, hogy milliók dolgoznak néhány ezerért és milliók adóznak néhány ezerért. Azután itt van a szanálás. Talán erre büszke a magyar kormány, hogy a ministerelnök ur olyan ma­gas lóhátra ül fel és ugy beszél az ellenzékkel, mint Ietiprottakkal szokás!? Méltóztatnak látni, hogy olyan nagj'szerüen sikerült a szar nálás, hogy csekély 890 milliárd koronával töb­bet vettek be a magyar adózóktól, a magyar adóalanyoktól, akik ennek következtében telje­sen meg vannak fojtva és le vannak tiporva. Ez épen olyan bűn, mint minden más bűn. (Zsirkay János: Már a népjóléti minister ur is elismeri, hogy ez így van!) Hol látjuk te­hát azt a konszolidációt, melyre a ministerel­nök ur a maga hatalmas és merev hangját alapítja ? A ministerelnök ur azt mondotta, hogy a magyar falvakban megteremtette a nyugalmat és a csendet. Én teljesen tárgyila­gosan azt mondom a ministerelnök urnák és a t. többségnek — sat. többség vidéki képviselő­tagjai ezt nagyon jól kell hogy éhezzék és tud­ják —, hogy az Isten őrizzen meg egy nemzés-, tet attól a nyugalomtól és attól a csendtől, amelvben ma a m^e'var falu van.' Mert én koncedálom, hogy a szuronyok, a fegyverek, a szolfrabirák ereje nyugalmat te­remt, ez a nyugalom azonban veszedelmes le­het a magvar népre nézve. Nyugalom van, nem szabad senkinek sem megmozdulnia a fa­luban, ez kétségtelen dolog, de nem azért van nyugalom, mintha az emberek lelke meg volna nyugodva, vagy anyagi helyzetük nyugodt lenne, hanem kizárólag a sznronyoktól vnló félelem és kizárólag a szolgabírói hatalomtól való félelem az« amelv mvugalmat teremt a községekben. (Kiss Menyhért: Formai alakon!) Vagy talán azt fogadjuk el konszolidációnak, smire Vaas t, minister ur célzott, hogy 25 szo­ciáldemokrata képviselő bent ül a parlament­ben, avagy azt, amire, mint látjuk, megosztott szereppel, a magyar kormány egy másik kép­viselője hivatkozik, hogy a zsidók fejbeütés nélkül járhatnak az uecákon? Ez az ő konszo­lidációjuk! Engedelmet kérek, ezek még nem jogcímek arra, hogy a magyar ministerelnök az ellenzéki pártokkal szemben ilyen hang­nemet használjon. (Zsirkay János: Azt is csak az Ébredőknek köszönhetik! Ök tartják fenn a rendet!) A magyar beliigyminister ur most terjesztette be a választójogi törvényjavasla­tot. Talán ez a törvényjavaslat olyan, amely alkalmas arra, hogy a kormány az ellenzékkel kezet foghasson és békés utón megteremtse a pártközi béke lehetőségét? (Kiss Menyhért: Pártdiktatúra!) Hiszen ugy látszik, hogy ezt az egész törvényjavaslatot azért csinálták meg igy, hogy távoltartsák az ellenzéket a parla­menttől, azért csinálta meg igy a kormány, hogy kihívja az ellenzéket, hogy az esetleg el­ragadtassa magát; szinte provokációnak lát­szik az egész választójogi törvényjavaslat. (Zsirkay János: Házi használatra!) Abszolúte nem látszik, mintha a magyar ministerelnök és a magyar kormány, vagy a t. többség csak­ugyan meg akarná teremteni a pártközi békét, csakugyan lehetővé tenni, hogy idebenn a par­lamentben normális állapotok álljanak helyre. Méltóztassanak megengedni, hogy rámu­arra az abszurdumra, amely csak téve­dés lehet, mert nem akarom elhinni, hogy ko­moly valóság, hogy Bethlen ministerel nődnek kellett felcsapnia a titkosság védelmezőjéül a magyar kisgazdatársadalommal szemben. (Zsir­kay János: Szegény Nagyatádi!) Engpdplmet kérek, nem a kisgazdák hibásak itt. Bethlen István grófnak csak gratulálni lehet, ő nagy­szerűen csinálja a politikát Magyarországon. olyan ügyesen a falnak állította ezt a sok de­rék, becsületes magyar kisgazdát (Kiss Meny­hért: És lejáratta!), ugy a falnak állitot+a. hogy palám et publice, az egész világ előtt Bethlen ministerelnök lett védelmezője a ma­gyar falvak, a magyar földmunkásság, a ma­gyar kisgazdák titkos választójogának. És^ az történt, hogy a kisgazdák jelentékeny része egymásután felállott,, hogy beleszúrja saját társadalmába a tőrt és megölje. (Zsirkay János: Örökre tönkretette a kisgazdapártot, J maguknak a kisgazdáknak segítségével! — Csontos Imre: A te agitációd is árt neki! — Zsirkay János: Önnek ártani foo\ azt garan­tálom! Majd azt Karcagon mondjuk meg!) Eínök: Csendet kérek. Dénes István: És az az argumentum is, amelyet a nyílt szavazás mellett felhoztak, olyan, amellyel a kisgazdatársadalom önmagát verte fejbe. _ (Zsirkav János: Szédületes! — Herezegh Béla: Nyíltság van a magyar jel­lemben! — Zai a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, minden oldalon. Dénes István: Nyiltság van? Azt akarja t. képviselőtársam mondani, hogy annyira meg­szokta már ez a szerencsétlen magyar földmi­vesuép a derest, hogy nem tud már elszokni tőle. hogy nyílt szavazás kell neki, anrdőn szuronyos csendőröket vezényelnek ki ellene, amikor páleázzák és nyíltan verik? Saját sze­memmel láttam ezt. és a t. igazságügyminis­ter urnák ajánlom, vegye kezébe a nemzetgyű­lés első 30 napjának parlamenti naplóit és meg fog döbbenni, amikor olvassa — mert bi­| zonyára nem hallotta azokat — (Pesthy Pál I igazságügyminister: D^ hallottam!), hoerv a ; magyar parlament legillusztrisabb képviselői, mint Andrássy Gyula, Apponyi Albert, Ras­10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom