Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-390
A nemzetgyűlés 390. ülése Ï925. évi március hó 12-én, csütörtökön. 59 esoda végtelen egyszerűen el lehet intézni máshol egyes dolgokat, amelyek nálunk 34 embert foglalkozta tna-K négy reuet* bezesi fokon keresztül. (Sándor Pál: Ezt mindenki tudja, önök is!) Kegyeskedjék azt nekem, t. Nemze+gyülés. elhinni, hogy ha Magyarországon akadna egy olyan erélyes ember, ha a kormány ad ,a e^re bárkinek hatalmat, vágy kormánybiztosságot, hogy tárgyalja meg a kérdést és vizsgál "a meg. hogy ne embereket küldjenek el. hanem az eljárásokat egyszerűsítsék, ez volna a helyes. Mert mi történik ma? Rettenetes az, ami Magyarországon a közeli pár esztendőben történt. Mikor meghallották, hogv itt furcsa a szituáció, bizonytalan a sors, mi fö tanti Aki tehetségénél fogva erőt, érzett magában arra. hogy más pályán is megél, elment a h'vatalnoki pályáról. 'Megmaradtak '— tisztelet a kivételeknek, nem általánosítok — azok, akik más pályákra nem igen mehettek át. értem vzí az időpontot különösen, amikor a kormány elkésett azzal, hogy a hivatalnokokat % eFő é^en fizesse, hogv ne kelljen élni a kredencek^ eladásából. . Abban a korszakban igen sok jeles ember — birák és hivatalnokok — e'men 1 m-ís pályákra, úgyhogy elmentek a jelesek és megmaradt a komplikált eljárás mi den téren. Isten ments, nem akarok most embereket kinécézni. Megjöttem három nap elő't, kerületem va T ami ügyében el kellett járnom és bámulattal láttam, hogy az akta két hónap óta pihent igen fontos ügyben. Amikor megjelentem, megijedtek, kiásták az aktát és azt mondották, hogy nem értünk rá, Az a fontos tehát, hogy nem azon van a súlypont, aniire a kormány nálunk a súlypontot tette, hogy embereket bocsátanak el, megjegyzem, nyudíjakkal, ami szintén erősen terhelte az államkincstárt. Ha a kormányzat nem irtóznék letérni az ökörcsapás megszokott útjáról csak két lépésre (Derültség.), méltóztassék elhinni,' ezen a téren volna az első és- főszempont, amelyen Magyarország regenerációját meg lehetne kezdeni minden téren. Ebben teljesen megegyezem Sándor Pál t. képviselőtársammal. De egy lépéssel tovább megyek, amit ő nem mondott, hogy itt nemcsak a hivatalnok sok, hanem sok a kereskedő is. Szerintem ezeket is épugy le kell építeni, mint a h.ivatalnokserfget. .{Meskó Zoltán: ^Azok le égnek, azokat nem kell. k építeni! — Sándor Pál: Az gyorsabban megy, mint a hivatalnok! — F. Szabó Géza: .Ott is sok a fórum! — Barthos Andor: Sok a közbeeső fél! — Zaj. — Elnök csenget.) Én feltétlenül óriási tisztelettel viseltetem a kereskedelem iránt, amikor szárnyat ad a magyar nemzeti termelésnek, azután ellátja a fogyasztókat jó portékával, de voltaképen minden kereskedő s ügyvéd^is nemcsak kereskedő, lényegileg közvetítő és minden közvetítőből annyira van szükség, amennyire szükség van. (Derültség.) -Én a szövetkezeti életet, a szövetkezeti eszmét ott, ahol az nem korlátozza a kereskedelem neki való terrénumait, az ország kisgazdaközönsége szempontjából is elsőrangú érdeknek tartom (Helyeslés jobbfelől.) és amikor azt látom, hogy ezen a téren is a nagy átalakulás, a nagy evolúció éveiben borzasztó kevés történt, ez, azt hiszem, némileg ellenkezik a párt nagyon hosszú nevének „kisgazda" alpontjával, ellenkezik a nemzeti keresztény kisgazda, független, polgári, földmives stb. elnevezés kisS^zda részével. (Barthos Andor: Benn volt a pártban és most kigúnyolja!) Én lélekben odatartazom; a jó fiu beszél most, (Kiss Menyhért; j Szatirábam van a legtöbb szellem!) Ez nem J akar sertés lenni! Ebből a szempontból, a kis1 gazdaprogram szempontjából tehát erősen kifogásolom azt, hogy a szövetkezeti élet terén nagyon kevés történt. Érdekes megmondani, mert most már, saj1 nos, nem titok, hogy én Angliában megszavaztattam egy nagy kölcsönt a Hangya részére. 1 (Helyeslés és éljenzés.) Még nem „éljen!" \ (Erdélyi Aladár: Még nincs itt a pénz!) Bocsánatot kérek, a pénz meg van szavazva. (Erdélyi Aladár: De nincs még itt!) Bocsánat, f(lelek érte! Fizikailag nincs itt, de itt van moraliter. (Meskó Zoltán: A zsebben leffven, az a lényeg! — Halljuk! Halljuki jobbt elől.) Bocsánat, ha egyszer azt mondom, hogy meg van szavazva, akkor nem lehet ezt vicc tárgyává tenni. Az illető pénzcsoport egyedüli kikötése az volt, hogy én szerezzek a kormánytól egy irást, hogy amennyiben netalán tán kitörne itt a bolsevizmus... (Derültség.) Ezek faktumok! (Strausz István: Tanulságo c ') Mondom, ha kitörne a bolsevizmus és a Hangyát esetleg szocializálnák, abban az esetben a kormány a Hangyáért vállaljon garanciát. (Erdélyi Aladár: De ha bolsevista kormány lesz, akkor nem vállalhat garanciát! — Meskó Zoltán: Annál könnyebben vállalhat! Énen azért vállalhat! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (F. Szabó Géza: Uraim, nem az a tanácskozás, hojgy mindig közbebeszélnek !) Nagy Emil: Ez fontos kérdés! Azt mondják ők — az én fejem nem fáj attól, igazuk van-e, vagy nincs —, ha a kormány egy iÍven kölcsönért garanciát vállal, akkor ők majd, ha másként nem, fegyverrel is rákényszeritik a bolsevista kormányt arra, hogy fizessen. (Erdélyi Aladár: Anélkül is lehetned BorI zasztó képtelenség az, hogy Erdélyi Aladár ba] rátom arrogálja magának, hogy ő Ítélje meg, J hogyan dolgozik az angol. (Erdéb™ Aladár: I Én azt nem arroa'álom magamnak! De ez lej hetetlen! Az angolban is van logika! —• Zaj.) | Elsők: Erdélyi képviselő urat kérem jnél] tóztassék csendben maradri. Ismételten kérem ! a képviselő urakat is, méltóztassanak csendben maradni, mert kénytelen leszek az állandó közbeszólókat rendrentasitani. Nagy Emil: Ez az. r ami az embert^ kétí-égbeejti, hos'y ilyrn végtelen nagy műveltségű kéoviselőtársam. mint Erdélyi Aladár, azt mondja, hogy ez nom lehet igy! (Erdélyi Aladár: Nem azt mondom!) Meg fogom mutatni az irást. t. képviselőtársamnak. (Hb'rczçgh Béla: Mi clhisszük!) Miután még 5 s bele kell mennem a kérdés lényegébe, rátérek arra, hogy Angliában ma kétféle pénz van. Az egyik pénzbe a kormány befolyást tud gyakorolni; ez leginkább a bankoké. Ez — mint beszédem elején voltam bátor mondani — lehetőleg nem megy másként külföldre, mint hogy ha az illető pénzösszegnek egy részét befektetik angol exportba. Van azonban a pénznek egy másik része is és erről szólottam én : vannak óriási nagy magántőkék, amelyek igenis, ide kívánkoznak Magyarországra, mert itt sokkal több percentet kapnak pénzükért, mint amennyit kannak odahaza Angliában. Ezek a magántőkések mondották nekem azt: mi lesz akkor, ha kitör a bolsevizmus? Ezek a magántőkésele f nem jogászok, mint t. barátom, aki ezen a.téren tekintély és ha egyszer őket megnyugtatja az, hogy bolsevizmus esetére a kormány vállaljon ezért felelősséget ,., (Bud János pénzügymi*
