Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-390

56 'A nemzetgyűlés 890. ülése 1.925. ideig-óráig" talán meg-felelő rendszernek mutatkozhatik.de attól iélek, hogy ennek kés^bo igen erős böjtje lesz, mert megszűnvén a legális kritika, elvesztik kedvüket a dolgok iránt objektív módon érdeklődő emberek és fel burjánzik a zugkritika, mint ahogy feiburjánzottak a zugbörzék akkor, amikor a valutakereskedeiem egyenesen el volt tiltva. Ez az, amitől én félek és amiért, bár vérem utolsó cseppjéig konzervatív vagyok — ezt sohasem titkoltam egész életemben —, a kormány iránt bizalmatlansággal vagyok, nem annyira a jelenre, mint inkább a későbbi jövőre vonatkozólag. Attól félek, hogy ha ideig-óráig lehet is elháritani különböző eszközökkel a rossz konzekvenciákat, kinn a népben annak látása, hogy a képviselőház tulajdonképen quantité négligeable (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) a kormánynak tulajdonképen teher, azt a konzekvenciát fogja maga után vonni, hogy nem fog érdeklődni a legális, direkt, őszinte politikai megnyilvánulások iránt, hanem szépen lassan, csendesen, parázsszerüen ki fog alakulni benne egy elégedetleség, amelynek későbbi kirobbanását a jó Istenen kivül senki előre nem látja. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Kegyeskedjenek elhinni* hogy sem hiúság, sem tetszésvágy nem Vezet felszólalásomban, ambicióm sincs, ami volt, arról is leköszöntem, kénytelen vagyok azonban ezeket őszinte szivvel elmondani. Esetleg lesz talán valami hatása, ha pedig nem lesz, legalább megtettem kötelességemet. (Nemes Bertalan: A bizottságban a részh leknél lehet módositás!) Ne méltóztassanak félreérteni, amikor ezt eiőreboesátottam, nem részletkérdésekre gondoltam. Megengedem, hogy részletkérdésekben lehet szó meggyőzésről, de itt nem erről van szó. Én ugy értettem, hogy a nagy politika általános irányelvei azok, amelyekre sem a képviselőháznak, sem az ország közvéleményének befolyása nincs. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A t. képviselőtársam megelégedett volta nem generalizálható. Azért, mert Nemes Bertalan képvis« ló ur megelégedett, még az ország nem feltétlenül megelégedett és ne tessék azt hinni, hogy ez a két gondolat teljesen fedi egymást. Azután egyáltalában nem látom azt, hogy a ministertanáesban, ha foglalkozik nagy politikai irányelvekkel, tekintetbe vennék az ellenzék, vagy a kormánypárt kívánságait. Ministertanáesban egyébkét nem igen szoktak ilyen kérdések előfordulni, inkább csak részletkérdések. Megállapítom tehát, hogy az általános politikai irányelvek tekintetében teljes szakadék honol a parlament és a kormány között. Méltóztassanak nekem elhinni, hogy igy van. Kinn a folyosón sokan elismerik, hogy ez igy van, hogy a politikai irányelvek tekintetében a képviselőháznak végtelenül csekély a befolyása. Nem hibáztatok én ezért személyeket, hibás ebben az egész levegő, az egész atmoszféra. (Rakovszky Iván belügy minister: Az alkotmány alapelve, a hatalmak megoszlásáról szóló elv!) A hatalmak megoszlásának elve? Ezt tetszik nevezni hatalommegosztásnak! (Rakovszky Iván belügyminister: A törvényhozás és a végrehajtó hatalom egymástól különálló!) A t. minister urnák méltóztatik beszélni a hatalom megoszlásáról. Szeretném tudni, hogy a hatalom mely része illeti a képviselőházat és mely része a kormányt. (Rakovszky Iván belügyminister: A törvényhozó hatalom és a végrehajtó halalom különböző dolog! Minden jogáss tudja!) Kénytelen vagyok meghajolni a minister urnák ezen állítása előtt; ismerem gyakorlatból is az ö nagy tudását jogi téren, ebben ő feltétlenül tekintély és elismerem, hogy a két fog-alom feltétlenül különbözik egymástól. hi március hó í2-én

f cmförtökon. (Derültség a baloldalon.) Végtelenül köszönöm ezt a kitanitást, végtelenül köszönöm, hogy kegyeskedett engem kitanitani arról, hogy más a végrehajtó hatalom és más a nemzetgyűlés. De, t. minister ur, ne tessék elfelejteni azt, hogy ezen megosztásnál a fő alapelv épen az, hogy az exekutiv hatalom irányítása a torvényhozást illeti. Ezt már nem tudja a minister ur (Derültség.), ugy hogy akkor azután, ha az exekutiv hatalom mindent egyedül a maga feje után akar megcsinálni és nem néz ar^a, hogy mit akar a törvényhozás, ez nem megosztás, ez egyedül uzurpálása a jogoknak. (Rakovszky Iván belügyminister: Ezt nem lehet á] Irtani. A parlament nagyon szépen teljesiti kötelességét még ma is! — Zaj) Elnök: Csendet kérek! Nagy Emil: Ha mi ketten egy nézeten volnánk a tekintetben, t. minister ur, hogy a parlament miképen teljesiti kötelességét, akkor egymás mellett ülnénk a bársonyszékben, de én épen azért nem ülök ott, mert nem kivánkozom ön mellé. Ami már most az egész kérdést illeti, nemcsak az a baj itt, hogy nagyzási malmában szenvednek egyes minister urak... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék ilyen kifejezésektől tartózkodni! (Helyeslés jobbfelől. — Közbeszólások balfelől.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni, különben kénytelen leszek a közbeszóló képviselő urakat névszerint is figyelmeztetni. Nagy Emil: T. Nemzetgyűlés! Egyáltalában nemcsak azt találom én hibának — ismétlem mégegyszer és utoljára —, hogy a kormány és a parlament között hiányzik az a bizonyos kölcsönös meggyőzéses atmoszféra, de tovább megyek, hiányzik a tanácskozási jelleg is és ezt tartom a parlamenti rendszer nálunk lévő főhibájának. Kegyeskedjenek elhinni, hogy teljesen boldog lennék, ha ez a nemzetgyűlés egy negyedévben három hétig üléseznék, de ezalatt tanácskoznánk egész nap, reggeltől estig, itt lenne minden minister, meghallgatnánk egymást kölcsönösen és végül a többség szavazna* Ezt tartanám a tanácskozás, a kölcsönös kapacitáció módjának. Ha az ember a külföldi parlamenteket nézi, azt látja, hogy mindenütt tanácskoznak, mi meg csak szónokolunk. Vannak sporadikusan felszólaló szónokok, ki-ki elmondja mondókáját és egyik se hiszi, hogy beszédének valami konzekvenciája lehetne az ország sorsának szempontjából. Ne tessék azt hinni, hogy valakit támadni akarok, de nem szokták meg az urak azt a kritikai hangot, amikor valaki nem lármáz túlságosan, hanem őszinte szóval tárgyilagos kritikát mond az igen t. kormány magatartása felett. Itt nem látja a publikum sem a tanácskozást, sem a kölcsönös kapacitációt, pedig tessék elhinni, minden forradalomnak és felfordulásnak legjobb ellenszere az összfelelősségérzet. Ha a közönség érzi, a képviselőjén keresztül, hogy ami történik, az mindnyájunk akarata — legalább hozzávetőlegesen —, akkor a hangulat mindig egészen más, mintha az összfelelősségérzet hiányzik és egyszerre mindenért egy embert tévén felelőssé, a közhangulat esetleg őt elsöpri. Ezek komoly dolgok. Ne tessék azt hinni, hogy ezeket azért mondom el, hogy én valakit bántani akarnék, én csak előadom aggályaimat, hogyha ez a rendszer tovább megy, nem visz jóra és később kinn a közönség körében az illegitim kritika hangja^ oly mértékben fog megerősödni, aminek későbbi következményeit előre senki nem láthatja. Fő baj az, hogy egy