Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-390
4 newmigyülés 39Ô.ütése 13È5, évimàrcmê'hô 1%-èk, emtörtöHim-. 51 bizonyos (halhatatlansági érzést vett magára a kormány, amelyen keresztül igen nehéz valamit tenni. Mi katholikus emberek elfogadjuk a pápa esalhatatlanságát. (F. Szabó Géza: Csalatkozhatatlanságát! — G-aal Gaston: De csak a hitélet terén!) A protestáns emberek ezt a dogmát nem fogadják el, de azt tapasztaltam, hogyha egy protestáns ember azután magát csalhatatlannak hiszi, Isten legyen irgalmas mindenkinek. (Derültség.) T. Nemzetgyűlés! Emlékszem, hogy akkor, amikor én ugyanerről a helyről — talán egypár padsorral hátrább —, a nemzetgyűlés legelején felszólaltam és szóvátettem az akkori pénzügyminister ur, egész politikáját — # ami azután végigvonult nemcsak képviselőségem, de ministerségem szomorú kálváriáján is —, akkor én úgyszólván könyörgő szavakkal kértem arra az igen t. ministerelnök urat, hogy tegye ezt a kérdést revizió tárgyává, hogy lehet-e pénzügyeket szanálni a közgazdaság talpraállitása nélkül. Ez volt voltaképen az én akkori egész politikai állásfoglalásom gerince. Azt vitattam, hogy az osztrák — mondjuk — tartományi jobbágyrendszerből ebben a mi szabad szegénységünkben átpottyant országban az első és főkellék lenne az ország minden áron való közgazdasági talpraállitása., az egyes egyedek mindenáron való megerősítése, ^ mert ez maga után vonná a pénzügyi szanálást is. Ehelyett mit láttunk! Azt, hogy egészen bürokrata módon hivatalnoki látkörrel nekiálltak az u. n. pénzügyi szanálásnak anélkül, hogy a romló koronából a magyar államnak akkor két korona haszna lett volna. Ezt elvitték mások. Hogy kik, arról ezúttal nem óhajtok beszélni. Akkor én kértem, könyörögtem, hogy amit lehet, fektessenek be a romló koronákból s akkor nekem a ministeriumi urak kiszámitották odaát az Albrecht utón, hogy az akkori nagyon rossz koronából Magyarország minden útját igen olcsón helyre lehetett volna állitani. Amit Gaal Gaston t. képviselőtársam mondott, a balatoni körút készen lehetne, és amit Sándor Pál t, képviselőtársam mondott a közmunkákról, hogy romlott koronával és közmunkával Magyarország minden útját játszva meg lehetett volna csinálni, ez ma már anynyira általános igazság, hogy ezzel nem kívánok bővebben foglalkozni, csak rá akarok mutatni arra, hogy a esalhatatlanság terrorja nem jó a politikában, mert ellenkezőleg épen az lenne helyes, hogy az eszmék számára súrlódást engedjünk, ne csak az ellenzék részéről -- akkor én kormánypárti voltam —, de a kormánypárti emberek részéről is hallgassák meg a minister urak az ellenkező nézeteket és ha kialakul egy nézet, akkor abban kell lennie a pártfegyelemnek, ha valaki nem veti magát a vita eredményének, ugy az lépjen ki a pártból. Ez a pártfegyelem, de mondjuk ki: a gondolkodásnak, az aktivitásnak teljes beállítása nem pártfegyelem, Ezt esetleg az Istennek más teremtménye szintén meg tudja csinálni. A kormány és az akkori pénzügyminister ur e kérdésben makacs volt. Az akkori pénzügyminister úrral az ilyen kérdésekről beszélni argumentációkkal nem lehetett (Gaal Gaston: A tudomány tudomány marad!), mert az embert lenézték, azt mondták, hogy nem szakember, holott e ; zek nagyrészt politikai megérzések s akinek van politikai megérzése, az majd f ki fogja kérni a szakértő véleményét, s a szakértő majd ki fogja fejteni, hogy mik a szakértői szempontok, de magának a pénzügyi politiká\ nak vagy közgazdasági politikának irányítását politikai érzéseknek kell sugallniok, nem pedig szakértő bürokratának. Itt, ezen a téren főleg az volt a nagy hiba, hogy ezt a kérdést tisztára pénzügyig bürokraták irányitották. így történt azután az, hogy azt gondolták, hogy ha rendezik a pénzügyet, vagyis ha megállítják a korona romlását, ha magyarul mondva: stabilizálják a koronát, akkor minden meg van mentve, és nem gondolták meg azt, hogy ha szegény országban a közgazdasági erőnek elveszik a gyökereit, ahol hitel hiányában esetleg sorra bukhatnak a közgazdasági erőtényezők, az adóforrások: ott ideigóráig való görögtűz-dicsőség az, ha magát a koronát stabilizálják. (Ugy van! balfelöl.) Én annakidején — hiszen ezt a kérdést tárgyaltuk már a tavasszal — igen erősen hivatkoztam beszédemben Németország példájára, s annak idején elbámultam azon, hogy a romló márkából milyen rengeteg befektetést csináltak, annyi befektetést, hogy Angliában most mindenki reszket a német versenytől; ha a „német verseny" szavakat kiejtik, minden angol ember szeme karikában jár (Derültség), úgy félnek már most a német verseny tők Miért? Azért, mert a romló márkából bölcsen, üzleti érzékkel, nem pedig bürokrata pénzügyi szükkeblüséggel, igen sok invesztíciót csináltak, a vasutakat, a kereskedelmi hajókat helyreállították, városokat építettek, mindezt a romló márkából — mialatt Magyarországon a pénzügyi tudomány szent berkeiben kimondták azt. hogy papirosból nem lehet aranyat csinálni. (Derültnég. — Gaal Gaston: Elvonták a jóvátételtől is azt az összeget, mi pedig itt jóvátételt fizetünk!) Én nem azt mondom, t. Nemzetgyűlés, hogy a német viszonyokat szórói-szóra összehasonlitani lehetne a magyar viszonyokhoz, ez eszem ágában sincs. Ezt én csak példának hozom fel arra, hogy valami, amit esc ti eg a pénzügyi tudomány abszolút dogmatikusan fog föl, még nem feltétlenül maga az igazság. Hát, mit csináltak a németek? Ez klasszikus. Én hoztam magammal ilyen érdekes mutatványt erre nézve. Ott van most, amint kegyeskednek jól tudni, a Renten-márka. Ezt értem én. A Renten-márkát fedezték földdel, házzal, miegyébbel, és most jobban áll, mint az angol shilling. Ha az ember átváltja az étkezőkocsiban a márkát, az jobb mint az angol shilling: és adnak érte négy francia frankot. Hogy megérték a franciák azt, hogy egy német márkáért kell adni négy francia frankot, ezt a francia gloire nem birja ki. (Zajos derültség.) De nem álltak itt meg. Itt van egy Renien-márka (Felmutatja), ez fedezve van földdd, hát értem, hogy ez nagyon jó. De mit csináltak? Megtartották ők a többi pénzt is, ugy, ahogy eddig volt; rá van nyomtatva: zehn, tiz márka. Tetszik látni? Ezért, én kapok 40 frankot. Aztán rajta van piciny betűkkel nyomtatva: „Billionen Mark", vagyis ez voltaképen tiz billió márka. De miután a Renten-márkát egy szintre hozták egy billió márkával, ennek folytán ma ez a Zehn Billionen, vagyis a tiz billió márka szórói-szóra, betűrőlbetűi-e 10 Renten-márkfi, vagyis 40 frank. Hát, a papiros türelmes. (Ugy van! jobbfelöl.) Én nem is igen láttam, hoffy a „billió" is rajta van. csak azt láttam, hogy „zehn". Kegyeskedjenek tehát meglátni józan magyar ésszel — nem kell tudomány hozzá —, hogy én ezért a nyomtatott papirosért, azért, mert rá van 9*
