Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-390

A nemzetgyűlés 390. ülése 1925. évi március hó 12-én, csütörtökön, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az igazságügyi bizottság benyújtja jelentését Kiss Győri Ferenc és Gombos Istvánné Horvát Rozáliának a nemzetgyűlés sérelmére elkövetett bűncselekmények tárgyában. — Az 1924/25. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A legközelebbi illés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Bud János, Rakovszky Iván, Pesthíj Pál, gr. Csáky Károly. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 5 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegj^zőkönyvét vezeti Láng János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Bodó János jegyző ur. Bemutatom Putnoky Móric képviselő ur levelét, amelyben egészségi okokból március hó 17-től négyheti szabadságidő engedélyezését kéri. Javaslom, hogy a kért szabadságot engedélyezni méltóztassék. (Helyeslés.) A nemzetgyűlés a kért szabadságot megadja. Bemutatom a Jogakadémiai Tanárok Országos Egyesülete elnökének F. Szabó Géza képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a három felekezeti jogakadémia részére a felsőházban egy közös képviselet biztosítása iránt. Miután a felsőházról szóló törvényjavaslat a ^közjogi és igazságügyi bizottságoknál van előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett, a kérvény kiadatik a bizottságoknak. Hercegh Béla, mint az igazságügyi bizottság előadója, kivan jelentést tenni. Herezegh Béla: T. Nemzetgyűlés! Az igazságügyi bizottság jelentését van szerencsém előterjeszteni Kiss Győri Ferenc boglyasaljai és Gombos Istvánné Horvát Rozália nagyatádi lakosoknak a nemzetgyűlés sérelmére elkövetett bűncselekménye tárgyában. Tisztelettel kérem a jelentések kinyomatását, szétosztását és alkalmilag napirendre leendő kitűzését. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és napirendre tűzése iránt később fogok a nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Napirend szerint következik az 1924/25. évi állami költségvetés appropriációs törvényjavaslatának (Trom. 707.) folytatólagos tárgyalása. A szó Nagv Emil képviselő urat illeti. (Halljuk! Halljuk!) Nagy Emil: T. Nemzetgyűlés! Az «lőttem felszólalt Sándor Pál igen t. képviselőtársam megrótta azt a gyakorlatot, hogy, bár a többség soraiból minduntalan elhangzanak kritikai szavak, de— ahogy ő kifejezte magát — a végén a szónokok mégis kijelentik, hogy a kormány iránt korlátlan bizalommal viseltetnek. NAPLÓ XXXI. Én csak félig fogok beleesni abba a hibába, amelyet Sándor Pál t. képviselőtársam zokon vesz és kijelentem, hogy a kormány iránt korlátolt mértékben viseltetem bizalommai, abban az értelemben, hogy meghajtom zászlómat a jóakarat, a legjobb szándék, a tisztességes törekvés előtt, s ebben az értelemben a kormánytól ezen jelzők egyikét sem vonom meg, sőt mindenkor kijelenthetem, hogy az egész koi> mány és annak minden tagja iránt a feltétlen megbecsülés és abszolút tisztelet érzévsével viseltetem. (Helyeslés.) Amiért mégsem érzek lelkemben teljes bizalmat a kormány iránt, annak oka egy pár olyan momentum, amelyet leszek bátor egészen őszinte szóval, leplezetlenül feltárni, mert ugy érzem, hogy épen annak, aki a kormány iránt nem viseltetik elfogultsággal, sem előnyére, sem hátrányára, kötelessége kiállani, hogy a tárgyilagos szó erejével világitson meg egyes kérdéseket, amelyeket az izgalmak és szenvedélyek által vezérelt emberek akár jobbról, akár balról, egyoldalú felfogásuknál Jogva

; tenni nem képesek. Első és fő kifogásom a kormányzás ellen az, hogy ugy látom, teljesen megszűnt minden szellemi és, mondjuk, meggyőzési kapocs a parlament és a kormány között. Én nem arrogálok magamnak semmit sem, de ha nem én volnék most itt ezen a helyen, hanem nálam tehetség-ben, jellemben tizszer különb ember beszélne, azt hiszem, az sem áltathatná magát egy percig sem, hogy beszédének a többség, vagy a kormány elhatározására a legcsekéIj-ebb behatása is lehetne. Hogy az ember mégis beszél, azt voltaképen kötelességérzetből csinálja. Egy izben már leköszöntem a mandátumomról 1911-ben, amikor ugy láttam, hogy képviselőségem haszontalanság és hazám javára nem tudok semmit sem tenni; ezt megtehetem mégegyszer s amely percben arról győződöm meg, hogy itt csak lopom az időt, mig kinn, a Házon kivül talán hasznosabb munkát végezhetnék, megint le fogok köszönni a mandátumomról. Ebben a szellemben szólalok fel és teszem meg kötelességemet, hogy elmondjam azokat a megjegyzéseimet, amelyeket az ország érdekében szükségesnek tartok. Az, hogy a kormány teljességgel a maga külön utján jár és sem az ellenzék, sem a mélyen tisztelt kormánypárt részéről a kormányzás irányzatára semmi néven nevezendő befolyást nem lehet gyakorolni, megengedem, hogy