Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-389
46 A nemzetgyűlés 389. ütése 1925. évi március hó 11-én, szerdán. nzí hiszem, hogy ezt a válaszom nélkül is a képviselő ur igen .iól tudta. Ami azt illeti, hogy olyan valakit fogunk odaállítani a lótenyészintézmények élére, aki ahhoz nem ért, és ezzel a lótenyésztés érdeke szenvedne: csak bizza ránk a t. kénviselő ur, mi felelősségünk tudatában mindent el fogunk követni, hogy ezekbe a fontos poziciókba olyan egyének kerüljenek, akik annak a hivatásnak, amelyet betölteni vannak hivatva, a köz szempontjából mindenben meg tudnak felelni. Ha bármi okból is ezeket a főbb szempontokat mellőznénk, nem volnánk képesek a felelősséget viselni azért a kárért, amit ott a közérdek .szempontjából az illetők okoznak. A konkrét kérdésben ennek az állásnak betöltésénél a helyzet az, hogy a honvédelmi minister ur a földmivelésügyi minister hozzájárulásával terjeszti fel a jelöltet a kormányzó Öfőméltóságának, és a kinevezés ezen az utón történik. Ezeket voltam bátor a t. képviselő ur ujabb felszólalására kijelenteni. Elnök: Az interpelláló képviselő ur még egyszer kíván felszólalni. Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Én csak azt a homályos kérdést szeretném tisztázni (Mayer János földmivelésügyi minister: Nincs itt homály!), hogyan jön a honvédelmi minister ahhoz, hogy a földmivelésügyi ministerium civil tisztviselőjének kinevezési előterjesztésére nézve inditványt, véleményt vagy hozzájárulást nyilváníthasson. Amíg a magyar közjognak ezt a homályos részét én a minister ur által megvilágítva nem látom, a minister ur válaszát természetesen tudomásul nem vehetem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérem azokat a képviselő urakat, akik a minister ur válaszát tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Farkas Tibor képviselő ur harmadik szóbeli interpellációja. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): „Interpelláció a földmivelésügyi minister úrhoz. Hajlandó-e a minister ur a nemzetgyűlésnek tudomására hozni azokat a földmivelésügyi. vagy állattenyésztési szempontokat, amelyek indokolták azt az intézkedést, hogy a ministerium részére az automobilokon kivül fogatot is tart. Miért nincs ennek költsége a költségvetésnek központi igazgatási rovatában elszámolva'? Farkas Tibor". Elnök: A képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! A lapok naponta közlik, hogy külön vonatok szállítják külföldre a nyomorgó magyar gyermekeket, hogy a külföldi jótékonyság ezeken a gyermekeken segítsen, nehogy fejlődésükben visszamaradjanak. Ugyanekkor hírek vannak arról is, hogy a ministerium tagjai, esetleg megbízottai többféle kölcsönért házalnak, hogy a külföld segitse meg ezt az önhibáján kivül nyomorba jutott országot. És ugyanakkor, amint már alkalmam volt a költségvetési vitában kifejteni, itt meggondolatlan nagyzás, felesleges luxuskiadások vannak az egész vonalon. A rendszeres, komoly takarékosságnak hiányát látjuk mindenütt. Csak egy esetet ragadtani ki a sok közül, amely meglehetősen jellemző. A földmivelésügyi miuisteriumnak a hivatalos utak lebonyolítására tudomásom szerint két automobilja van; lehet, hogy több is, a ministerelnök ur mindenesetre megígérte, hogy az automobilok számát a nemzetI gyűléssel közli, de még ez az Ígéret is, mint annyi sok más igéret, teljesítésre vár. (Kiss Menyhért: Azt mondják, ez csak a demagógia eszköze.) Én szükségesnek tartom, hogy a gyors közlekedés lebonyolításaiba megfelelő jármű álljon a ministerium vezető tisztviselői rendel kezesére. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) (Kiss Menyhért: Az országos nyomort akarják autóval utóiérni! — Kiina P. András közbeszól. — Gaal Gaston: Szamáron csak Jézus Krisztus járt, az nagyuraknak nem jó! Azt csak egy Isten tudta megcsinálni!) Azután az autók mellé megjelent a ministerium előtt többizben és azt hiszem, most már állandóan, a fogat. A fogat mindig kényes kérdés volt Magyarországon, ahol a nagyzást általában mindig szerették (Kiss Menyhért: Pláne közpénzen!), ahol álandó volt az, hogy az emberek viszonyaikon felül éltek, hogy az emberek nem tudták észrevenni azt, hogy az idők változnak, és nem tudták megérti ni azt, hogy amikor nyomor van, amikor egyik oldalon könyörgünk, koldulunk, akkor a másik oldalon minden cifraságtól, minden felesleges luxustól tartózkodni kell. Tisztelettel kérdem továbbá azt, hogy a minister ur, mint gazda, tudja-e azt, hogy ha az állami ménesbirtokról ide lovat berendelnek, akkor mégis szükséges az, hogy az a ló megfelelő jó ló legyen, mert hiszen komédia lenne ide a legsilányabb anyagot behozni és • itt az állami méneseknek reklámot csinálni ' konflisló jellegű állatokkal. Ha már most jó j lovat hoznak be, az a jó ló a budapesti ílaszte! ren rövid idő alatt tönkremegy. Ha az a ló herélt, tenyésztésre nem alkalmas, akkor az állam tulajdouképen kidobott egy összeget, mert ezt a lovat értékesíteni kellett volna a józan gazdálkodás szabályai szerint. Ha pedig kancát, tenyészanyagot hoz fel, akkor az. a tenyész" anyag kipróbálatlanul Budapesten tönkremegy, senki nem tudja megmondani, hogy érdemes-e tovább tenyészteni vagy nem, ez tehát teljesen j indokolatlan. Azonkivül ma Budapesten a privát kocsi, az equipage luxus, parádé, és azt még annyival sem lehet indokolni, mint az autót, mert az autók fentartása, üzemköltsége, pláne akkor, ha a ministerium garázsában nem használt autók is vannak, igazán csak minimális lenne, mig ellenben az autók mellé behozni lovat és kocsist. —- mert hisz a soffőröket vagy az altiszteket a ministerium nak mégsem lehet alkalmaznia kocsisokként —, a kívülálló laikus és egyszerű ember előtt mindenesetre rejtély. (Östör József: Homály! — Derültség. — Lovász János: Csak félhomályos!— Gaal Gaston: Nem homály ez; a bürokratikus túltengetnek virága!) Én mindenesetre azt látom, hogy a minis terium nyílt tekintetét valami elhomályosította, mert nem hiszem, hogy lehessen ezt va ! lamivel indokolni (Mayer János: Megnyugtat" hatom, hogy megindokolom!), akár földmivelésügyi szempontból, akár pedig pénzügyi szempontból. Hivatkozhatom itt a pénzügymi nisteriumra, hogy a józan gazdálkodás és a pénzügyi politika szempontjából semmiféle luxuskiadást, pláne akkor, amikor valaki nyomorban van, indokolni nem lehet. A minister ur kilátásba helyezte, hogy ezt majd megmagyarázza. Én mindenesetre örömmel várom ezt a magyarázatot, és esetleges megjegyzéseimet majd azután fogom a nemzetgyűlés előtt kifejteni. (Helyeslés balfelől)
