Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

À.'nemzetgyűlés 389. filém 1925. évi március ho 11-én, szerdán. 45 azt a munkát, amelyet nekik végezniük kel- ( lene*? Avagy magasabb állami érdek kívánja talán azt, hogy ne szakemberek kerüljenek valamely magasabb vezető pozícióba, hanem kevesebb szakértelemmel rendelkezőket hozzunk idegenből azért, hogy magas állásban, magas polcon tanuljanak bele — ha esetleg ott hagy­ják őket hosszabb ideig — abba a feladatba, amit helyettük jobban elvégeznének mások 0 ? (Gaal Gaston: A tekintély! Meg aztán igy ol­csóbb!) Vagy esetleg anyagi okok indokolják, hogy ne lépjen előre a kilenc közül egy — és maradjon nyolc, s ezáltal könnyit­sünk a költségvetésen —, hanem jöjjön egy idegen, maradjon a régi kilenc is és maradjon minden ugy, mint ahogy volt ré­gen, akkor (Kiss Mtnyhért: Van elég pénz!), amikor még megfelelő számban voltak a ma­gyar államnak elsőosztályu és hires lovai, s voltak szakképzett és európaszerte elismert méneskari tisztjei, akiknek vezetése alatt kato­nailag szervezett legénység is állt! Ma, amikor alig vannak lovak, azonkívül nincs legénység, mert megszűnt a katonai szervezet, visszatérni a múlt copfjához, a múlt rendszeréhez s nem tanulni sem a forraelalmakból, sem a gazdasági válságból semmit, ennek nem tudom, hogy mi az alapja, mi a létjogosultsága, s erre bátor j vagyok a t. földmivelésügvi minister úrtól vá- I laszt kérni. { Elnök: A földmivelésügyi minister ur ki- i \ r án szólni. Mayer János földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A méneskari felügyelői állás betöltése tárgyalás alatt áll, ebben a kérdésben döntés még nem történt. Ennyit tudok vála­szolni érdemben a t. képviselő ur interr)elláció- I jára. Azt a megjegyzését azonban, hogy a ló­tenyésztési intézményeinknél lévő tisztviselők munkája csődöt mondott, igazán kénytelen va­gyok visszautasítani. A t. képviselő ur maga is elismerte, hogy a nagy háború előtti időkben méneskari tisztek és katonai fegyelem alatt ál­lott lótenyészintézeti katonák — u. n. ménes­kei ri katonák — voltak beosztva, a lótenyésztés­hez. Azt is jól méltóztatik tudni, hogy a tria­noni szerződés értelmében a niéneskari rend­szert fel kellett oszlatni és ma békeszerződéses alkalmazottak vannak az állami lótenyészinfe­zeteknél. (Gaal Gaston: Azért kell tábornok az élére! — Derültsén half elől.) Hogy nem mondott csődöt a lótenyész­intézményeknél és az állami lótenyésztésnél al­kalmazott tiszteknek és tisztviselőknek műkö­dése, azt élénken dokumentálja az az állapot, ami ma ott fennáll, hogy a legrövidebb idő "alatt reorganizálták az egész állami lótenyész­tést különösen Mezőhegyesen, amely a háború, a kommunizmus és a román megszállás után teljesen ki volt rabolva. Ezt meg nem látni, el nem ismerni, és erre azt mondani, hogy csődöt mondott a munkájuk, igazán az érdemes mun­kának megtagadása és elhomályositása. Nem íudom, mi értelme van ennek a íeszegetésnek. Az urak ne feszegessenek kérdéseket, hanem tessék őszintén és nyiltan beszélni, nem burkolt kifejezésekkel zaklatni egy ministert. Tessék nyiltan kimondani, amit akam'ak à képviselő urak és akkor majd én is tudok és fogok is nyiltan válaszolni. (Gaal Gaston: Megmondtuk nyiltan!) Kérem válaszomnak tudomásulvé­telét. Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! A minis­ter ur félreértett engem és haragszik, pedig tessék elhinni, aki haragszik, annak ritkán 1 van igaza! Én nem azt mondtam, hogy csődöí mondott azoknak az uraknak működése, hanem azt mondtam, hogy amikor a helyzet az, hogy a lótenyésztési főigazgatói rangban kilenc szakképzett ember van a régi ezredesi rangban, és közöttük nem akad egy sem, akit a megüre­sedő felsőbb állásba elő lehetne léptetni, akkor erre más ok nem lehet, mint az, hogy ezek kö­zött az emberek között arra alkalmas személyi­ség nincs. Mert nem tételezhetem fel senkiről, bárki üljön is a ministeri székben, hogy az alája tartozó tisztviselőket minden jogos ok nélkül mellőzné. Ezt azok után a szomorú és sajnálatos dolgok után sem tudom feltételezni, amiket eddig elég sokszor láttam. (Mayer Já­nos földmivelésügyi minister: Még nincs dön­tés, tessék megvárni az eredményt!) Amennyiben a minister ur azt mondja, hogy beszéljünk őszintén, én kérem, legyen szíves előbb egy kérdésemre őszinte választ adni: Ki és kiknek az előterjesztésére nevezi ki a méneskari felügyelőket? Ez a testület a földmivelésügyi ministerium kebelébe tartozik, tehát azt kérdem tisztelettel, hogy ebbe a kine­vezésbe a ministeren kivül a szokásos minis­tertanáesi hozzájárulástól eltekintve, más fó­rumnak van-e beleszólása vagy sem 1 ? Ha a minister ur erre a választ megadja, esetleg be­szélek, ha szükséges lesz, még nyíltabban is. dí azt hiszem, hogy aki figyelemmel kisérte fejte­getéseimet, ebben elég nyíltságot talál. Aki Gaal Gaston t. képviselőtársam közbeszólását hallotta, az is, a^zt hiszem, kénytelen látni a mi nyíltságunkat. Őszinteséget mi a minister úr­tól a költségvetésben várunk. Azt várjuk, hogyha valami a földmivelésügyi tárca kere­téhez tartozik, annak ügyében a földmivelés­ügy maga döntsön, a saját gondjaira bizott érdekeknek megfelelő védelmében, mert azért van ott a földmivelésügyi minister ur, hogy a föld érdekeit megvédje, és ezzel együtt védje az állattenyésztésnek, a lótenyésztésnek erete­kéit is. Ezenkívül azért van ott, hogy védje és megfelelő gondozásban részesítse az alája ren­delt tisztviselők érdekeit. Ne engedjen olyan lehetetlen helyzeteket támadni, amelyekből bárki, aki az előtte fekvő dolgokból Ítéletet akar alkotni, ne tudjon mást következtetni, mint azt, hogy kilenc ember a neki megfelelő állásban nem tud egyetlenegy olyan érdemes férfiút sem produkálni, akit előléptetni lehetne, hanem inkább való a magasabb állásba olyan ember, aki idegenből kerül oda kevesebb szak­értelemmel. Ha a minister ur erről a testület­ről ilyen bizonyítványt állit ki. akkor bocsás­son meg, de ismételten azt kell mondanom, hogy a háború előtti állapotokkal összehason­lítva, itt valami óriási baj történhetett, vagyis. hogy az emberek nem fejlődtek semmit előre, csak vissza. Elnök: A földmivelésügyi minister ur kí­ván szólani. Maytr János földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Az interpelláló képviselő ur azt a kérdést intézi hozzám, hogy a kinevezé­sekhez kinek hozzájárulása szükséges. Méltóz tátik tudni nagyon jól, hogy a felsőbb állá­sokra a tisztviselőket a minister előtérjeszté sere a minister tanács hozzájárulásával az ál­lamfő nevezi ki. Más rendszert itt sem követ­hetünk, ez a rendszer van itt is, de senki más hivatalos tényezőnek ezenkívül hozzászólása a kérdéshez nincs. Tehát a minister előterjeszté­sére a ministertanács hozzájárulásával az ál­lamfő nevezi ki a magasabb állásokra a tiszt­viselőket. (Gâal Gaston: így kellene lenni!) Ezt válaszolhatom a t képviselő ur kérdésére, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom