Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

40 A nemzetgyűlés 389. ülése 1925. évi márckis hó 11-én, szerdán. határozottsággal odaállott volna; holott ez a teljes határozottság következett volna abból a programból, amelyet ó'k az ország színe' ' előtt nyilvánosságra hoztak és következett volna azokból az Ígéretekből és célkitűzésekből, ame­lyeket itt a parlamentben számtalan izben meg­ismételtek és hangsúlyoztak. A Eote Hilfe szervezet alapja még az 1921. évben Oroszországban alakult meg. Ez annakidején tisztára orosz szervezet volt, amely az orosz kommunista köztársaság által rendelkezésre bocsátott összegekből az összes európai államokban, — amint ők magukat ki­fejezték —, a proletármozgalmak, tehát a bol­sevista-mozgalmak áldozatait volt hivatva se­gélyezni; precízebben ugy fejezhetném ki a dolgot, hogy e mozgalmak bűnöseit segélyezte. (Ügy van! Ugy van!) Idővel az orosz vezető­ség rájött arra, hogy igen súlyos terhet vállalt akkor, amikor ezt az egész segélyezést a vilá­gon végig tisztára orosz eszközökkel akarta teljesíteni és akkor alakultak meg Európában a különböző államokban ilyen Rote Hilfe el­nevezésű különféle alakulatok, amelyek akkor már nem tisztán orosz pénzből éltek, hanem valóban gyűjtést folytattak ezekben az euró­pai államokban is. Mindez azonban nem szün­teti meg azt a tényt, hogy a Rote Hilfe mosz­kvai kezdeményezésre alakult, hosszú időn át tisztán moszkvai pénzből élt és csak később, hogy a moszkvai pénzforrások terhein köny­nyitsenek, kerültek ehhez a. Moszkvából szár­mazó pénzösszeghez Európában gyűjtött pénz­összegek is. Ezt azért tartom szükségesnek leszögezni, mert hamisságot látok abban az érvben, hogy a szociáldemokrata pártvezetőség ellen f emelt vádak hamisak, mert ők moszkvai pénzeket nem kaptak; hamisságot látok abban a véde­lemben, mert a lényeges nem az, hogy hol adták a pénzt erre a célra, hanem a dolog lé­nyege az, hogy Moszkvából kiindult mozga­lomról volt szó, és csak a moszkvai pénzeket egészítették ki Európában is gyűjtött pénzösz­szeggel. (Helyeslés és taps.) Most mindenütt a világon, ahol kulturálla­pótokat élnek, a rabsegélyezést, vagy a rabok, a fogházban, börtönben, fegyházban levők csa­ládtagjainak segélyezését mint becsületes, hu­mánus törekvést ismerik el, és távol áll tőlem az a gondolat, hogy alapjában véve kifogásol­jam azt, ha valaki, vagy egy mozgalom, vagy egy szervezet a börtönben ülők családtagjait segélyezi. Egy jótékonycélu mozgalomnak azon­ban, vagy szervezetnek mégis bizonyos átfogó humánus szempontokból kell kiindulnia, és egy jótékony mozgalom, vagy humánus célú orga­nizmus gyanússá válik abban a pereben, amint a jótékonyságot nem aszerint gyakorolja, hogy ki van arra rászorulva, hanem aszerint válogat a rászorultak között, hogy előrelátha­tólag és valószínűleg az illetőknek milyen a politikai meggyőződésük. (Ugy van! Ugy van!) A Rote Hilfe nevezetű mozgalom egyene­sen ilyen célból alakult. Nem jótékonyságot akart gyakorolni, de bizonyos egyéneknek, bi­zonyos olyan egyéneknek sorsán akart segí­teni, akik már tettekkel bizonyították be, hogy fgy politikai irányzat hivei, hogy egy politikai irányzat érdekében cselekedni és áldozni is hajlandók. És csodálatosképen olyan poli­tikai irányzat érdekében történik ez. amelyet nemcsak mi, de velünk eg"yütt -^ legalább nyi­latkozataikból erre következtethetünk — a szo­ciáldemokrata párt politikai reprezentánsai is elitélnek és magukkal szembenállónak tekin­tenek. Nemcsak én, mint annak a sokat ócsárolt magyar reakciónak egyik szerény reprezen­tánsa (Éljenzés jobbfelől.) vagyok azon az ál­lásponton, hogy a Rote Hilfe nem segélyező, nem humánus célokat követő akció, de vesze­delmes bolsevista politikai akció (Ugy van! Ugy van!), hanem ezen a nézeten vannak Ausztriában, Bécsben is — amelyről igazán nem lehet azt állítani, hogy ott reakciós kor­mányzat uralkodnék —, ahol a hatóságok a Rote Hilfe szervezet megalakulását megaka­dályozták, eltiltották, illetőleg a megalakult szervezeteket feloszlatták. S amint a képviselő ur is felolvasta, Szerbiában is a hatóságok ha­sonló véleményen voltak, s nemcsak a szervezet megalakulását tiltották és akadályozták meg, hanem azokat, akik e szervezet propagálásá­ban résztvettek, letartóztatták. Hasonlóképen tiltó rendelkezéseket léptettek életbe Bulgáriá­ban is a hatóságok a Rote Hilf e-vel szemben, inert egészen természetes, hogy azokban az ál­lamokban, amelyekben a bolsevizmus áldásait közelről látták — amilyen például Magyar­ország és Bulgária, vagy a szomszéd államok­ban, mint Ausztria és Szerbia —, ezekben az államokban a hatóságok kétszeresen érzik azt a kötelességüket, hogy semmiféle uj kommu­nista irányú szervezkedést — legyen az bár­milyen formában elbujtatva —, nem tűrhetnek, és kénytelenek, kötelesek ilyen irányú szerve­zeteket csirájukban elfojtani. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy azok után, amiket elmon­dottam, nem foroghat fenn kétség az iránti hogy lehetetlen Magyarországon megengedni, hogy itt a Rote Hilfe terjeszkedjék (Ugy van! Ugy van!), hogy itt szervezeteket állítson fel és hogy itt humános célok örve alatt propa­gandát folytasson. (Ugy van! Ügy van!) Egy másik kérdés is szoros összefüggésben áll ezzel a problémával, amelyet az interpelláló képviselő ur szintén érintett. És megragadom az alkalmat, hogy erre a kérdésre kitérjek és arra vonatkozólag leszögezzem álláspontomat. Ez a szakszervezetek politizálásának kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, de ha Magyarországon a szakszervezeti kérdés törvényben ma még nincs is szabályozva, mindenesetre régi és tör­vényesnek elismert jogszabályok állanak fenn az egyesületi élet. terén. Az egyesülési jognak az 1870-es években való szabályozása rendelet­tel történt, de egy olyan alapvető rendelettel amelyet ma is mindenki az egyesülési jognak, kvázi törvényeként tisztel s amelyet mindenki mint egyesülési jogunk alapvető intézkedését ismer el. Nagyon szerényen és egyáltalában nem erőszakosan intézkedik ez a rendelet az alapszabályok betartása szempontjából akkor, amikor kimondja, hogy a kormányzatnak joga van minden olyan esetben, amidőn valamely egyesület alapszabályait megszegi, azokkal el­lentétbe kerül, azoknak meg nem felelő műkö­dést folytat, a vizsgálatot az illető egyesület ellen elrendelni és amennyiben a vizsgálat kompromitálná az egyesületet, azt fel is osz­latni. Ennek a jogszabálynak, amely ellen sen­kinek, aki jogilag gondolkozik, nemcsak kifo­gása, de még kritikája sem lehet, létezését vonja kétségbe, egyelőre csak a szociáldemok­rata publicisztika. Ennek a jogszabálynak végrehajtását és végrehajtásának ellenőrzésére vonatkozó jogkör gyakorlását ugy tünteti fel, mint egy a belügymin ister vagy a kormányzat által minden jogos indok nélkül magának ar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom