Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-389
A nemzetgyűlés 389. ülése 1925. évi március hó 11-én, szerdán. 41 rogált hatáskört. Ameddig én ezen a helyen állok, ezt a jogszabályt minden egyesülettel szemben érvényesíteni fogom (Helyeslés.) és abból következő kötelességeimet végre fogom hajtani akkor is, ha szakszervezetekről van szó. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) ' A békéscsabai szakszervezeteket hasonló indokokból oszlattuk fel. Tudniillik a békéscsabai szakszervezetek és a békéscsabai szociáldemokrata párt irattárából kiderült, hogy ott a szakszervezetek politikai működést fejtettek ki. A békéscsabai szociáldemokrata párt részére í a szakszervezetek gyűjtötték össze a tagjárulékokat, s azok együtt tanácskoztak egy közös j párt- és szakszervezeti titkárság felállításáról, ! a pártvezetőség utasításokat adott a szakszervezetéknek, és a pártmunkát Békéscsabán majd- i nem az egész vonalon a szakszervezetek végez- | lék. (Szabó József: Nehéz körülírni, hogy hol kezdődik és hol végződik a politika!) Ha ezzel szemben ugy Szeder Ferenc képviselő ur, mint a Népszava is azzal támad engem, hogy lábbal tiprom az egyéni szabadságot, azt kell válaszolnom, hogy kötelességem nem az egyéni szabadságot lábbal tiporni, de az egyénekkel és a szervezetekkel szembeszállani s az állam jogait érvényesíteni és a kormány kötelességét is teljesíteni akkor, ha azok lábbal tiporják azokat az intézkedéseket és jogszabályokat, amelyeket mégis csak a kormánynak kötelessége elsősorban védeni. (Ugy van! ügy van!) Magamnak is feltűnt a Népszava cikkében az a passzus, amelyet a képviselő ur felolvasott. A Népszavában megjelent első támadással szemben kiadtam egy nyilatkozatot, a békéscsabai szakszervezetek feloszlatására vonatkozóan és erre a Népszava március 6-iki számában nyíltan és határozottan kijelentette, hogy a szervezett munkásság azt sem tartaná bűnnek, ha a szakszervezetek saját födelük alatt politikát csinálnának, sőt ezt alapszabályellenesnek sem tartanák. Tényleg kijelenti, hogy a szakszervezeti célok végső soron elválaszthatatlanok a politikától, de kijelenti a cikk to- j vábbi folyamán azt is, hogy sohasem fogom tudni megteremteni azt a fából való vaskarikát, hogy a szakszervezetek politikamentesen I működjenek. | A szociáldemokrata párt e mégis csak hivatalos orgánumának ezek a kijelentései feltétlenül fokozottabb óvatosságra kell. hogy késztessék a kormányt (Kiss Menyhért: Az OMGE-nek szabad!), mert ha a szociáldemokrata párt hivatalos orgánuma kijelenti ezekben, hogy lehetetlennek tartja a szakszervezetek működését politizálás nélkül, maga jelenti ki, hogy a szakszervezeti működést politikai formájában szükségesnek tartja, és az alapszabályokba ütközőknek nem tekinti, ebből az következik, hogy a szociáldemokrata párt vagy legalább is a Nénszava felfogása szerint ezek a jóváhagyott alapszabályok, amelyekben ők annakidején működésük határait megfogalmazták, s amelyeknek értelmében működniök kellene, ugy látszik, rájuk nézve nem kötelezők. A mii felfogásunk szerint azonban kötelezők és ki is fogjuk kényszeríteni, hogy a szakszervezetek ezeket az alapszabályokat betartsák (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéven). mert nem igaz az, amit a Népszava mond, h°íry a munkásság felfogása lenne az, hogy nem bűn az, ha a szakszervezetek politizálnak. A szakszervezetek a munkásság szemében egy fontos hivatás betöltésére vannak megalkotva. A szakszervezetek a maguk célja szerint a munkásság gazdasági érdekeit kell hogy szolgálják. A szakszervezetek ezer olyan teen dőt látnak el a munkásság érdekében, amelyek szorosan belenyúlnak a maguk következményeivel a munkás egyéni életébe is, és — hogy ezúttal én használjam a szociáldemokrata képviselő urak kedvenc kifejezését — mélyen belenyúlnak a munkások egyéni szabadságába is. (Ügy var,! Uay van! — Lendvai István: És a zsebébe is!) Ha ezek a szakszervezetek kormányhatósági jóváhagyás mellett munkásköz vetítéssel foglalkoznak, ha ezek a szakszervezetek irányítják a munkások bérmozgalmait és a szakszervezetek vezetőitől függ, hogy ezek a bérmozgalmak a munkások egyik vagy másik csoportjára nézve legyenek előnyösek vagy váljanak hátrányossá, s ha ezek a szakszervezetek munkanélküli segélyeket osztogatnak, akkor a józanul gondolkozó munkás szemében csakis áldásos és üdvös lehet, ha a _ politika* ezektől a szakszervezetektől távol tartjuk. Men ha a munkás helyesen ítéli meg a maga érdé két, nem kivánhatja, hogy az a szakszervezeti működés, amely egész gazdasági jólétének megalapozására hivatott, és a szakszervezeti vezetőség, amely egyik-másik kérdésben és sokszor fontos egyéni érdekek tekintetében van hivatva dönteni, politikát vigyen bele a szakszervezetbe, és a maga hatalmát, a maga kötelességét arra használhassa fel,_ hogy a munkásságot politikailag befolyásolja. A munkásnak igenis egyéni joga, hogy politikailag- olyan hitet valljon, amilyet akar. (Lendvai István: Vallásilag is!) A munkásnak egyéni joga, hogy munkájának folytatásáról vagy megszüntetéséről maga döntsön. Abban a pillanatban, amint politikai kérdésekkel szövődik át a szakszervezetek gazdasági működése, a munkás ki van téve annak, hogy gazdasági érdekeinek ápolását nem az ő egyéni joga és igényei szerini fogják végezni, hanem politikai szempontok szerint különbséget fognak tenni munkás és munkás között. Ez az, ami a munkásoknak nem áll érdekükben, ez az az eljárás, amelyet *-ÍZ államhatalom nem támogathat, ez az az eljárás, amelyre vonatkozóan nekünk, akik kormányon vagyunk, az a kötelességünk, hogv ezt megakadályozzuk és a munkást mentesítsük a szakszervezetek ilyen — nem nevezhetem másként — politikai terrorja alól. (Helyeslés.) Ami magát a Rote Hilfe kérdésének ma felmerült tényét illeti, megemlítem, hogy errenézve a nyomozás folyik. Röviden ennyit mondhatok, mert hiszen, amint az Uj Nemzedékben először olvastam ezt a vádat a szociáldemokrata párttal szemben, kötelességemnek tartottam a szüksée-es adatokat azonnal beszerezni. Igenis mesállani+ást nyert, hogy Magyarországon a Rote Hilfe-től származó pénz összegeket osztottak ki, megállapítást nyert, hop-v ténvleg csakis a politikai bűnökért és elsősorban a,.proletárdiktatúra alatt elkövetett b« TI okért el î féltek családját és ezeket a bűröBöket segítették ebből a pénzből. (7-a/> é- fel kiáltások a Ház minden oldalán: HaUatlan!) Megállapítást nyert, hogy ez a segélyezés máy több esztendő óta folyt és cs«k a múlt esztendő decemberében szűnt meg. Kezdetben az^nbni ezeket az összegeket nem a Rote Hilfe ré°zé"ől kanták azok az egyének, akiket név szerint is ismerünk — cs«k nem tartom opnortunnsivk a vtzssrálat érdekében, hop*v meo'iie^e^eni őket —, hanem egy m«°"íH sokkal beceül^esebben meínievező testülettől és nedig a B^eshen s'/ekelő magyar kommunisták központiától — Un jól emlékezem, a magyar kommunisták szerve 7*
