Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

A nemzetgyűlés 389. ülése 1925. gint elkövetkezik az az összeomlás nagyobb arányokban, amely egyszer már tönkretette ezt az ezeréves Magyarországot. Amikor a keresztény nemzeti gondolat nevében tisztelettel kérem és várom a belügyminister ur intézkedéseit ebben a kérdésben, akkor én egyúttal nemcsak a keresztény nemzeti gon" dolat nevében szólaltam fel, hanem felszólaltam azoknak a szegény munkásezreknek és tízezreknek nevében is, akiknek részben világnézeti.tájékozatlanságát uzurpálja egy nagyon is öntudatos pártvezetőség, részben pedig akiknek azt a helyzetét használja ki, hogy a mai rendszer még mindig nem tette lehetővé, hogy Magyarországon senkit, aki dolgozni akar, dolgozni tud és munkát kapna, senki meg ne akadályozhasson abban, hogy dolgozhassák. Az a folyamat, amely a szociáldemokrata párt szakszervezeteiben megindult, nagyon üdvös folyamat és eminenter a keresztény nemzeti gondolat hívei vehetik tudomásul nagy elégtétellel, mert épen a keresztény nemzeti gondolat az, amely mélységes mélyen és teljesen át van hatva az igazi szociális érzéktől. ?'•', igazi szociális gondolattól. Ha ez a tömeg azok után az árulások után, amelyeket vörös vezetői részéről eddig szenvedett és amely árulásokra végre rájöttek, nem fogja azt látni, hogy nem lehetett ám itt évtizedeken keresztül énen a szegény munkásságot kizsarolni, terror alatt tartani és becsapni, és másfelől azt fogja látni, hogy nincs itt egy olyan rendszer, amely kenyeret biztosit minden becsületes dolgozónak és ugyanakkor korbácsot mindenkinek, aki nem becsületes tagia ennek a nemzetnek és aki nem igy vagy arnugy dolgozó tagja ennek a nemzetnek, akkor az a tömeg hiába indult meg a kiábrádulás utján; nzt fogja látni, hogy nincs hová mennie, hogy aránylag talán mégis csak az maradt meg neki, hogy ott a vörös sejtekben, a vörös szakszervezetekben keresse boldogulását, mert ott legalább azt a falat kenyeret tudna macának megkeresni, amelyet a zsidó nae-vkanitalizmus a vele összeszövetkezett szociáldemokrácia talán mégis méltóztatik' megadni neki. T. Nemzetgyűlés! Befejezem szavaimat. Várom az igen t. belügy minister ur válaszát, de hogy a választ tudomásul vehetem-e vagy sem, az nem az én egyéni elhatározásomtól fog függeii. Ha ez a válasz kielégíti a keresztény nemzeti gondolkozású tömegeket, ha kielégíti azt a nagy szociális igazságot és igazságosságot, amelynek jegyében itt a nemzetgyűlés ügyelmét eddig ig'énybe vettem, ha ez a válasz kielégíti azt az ellenforradalmi szellemet, amely annyi szenvedésből és a magyar múlt annyi tragikus hibájának felismeréséből született és amely ellenforradalmi szellem nem azért lángolt fel annakidején, hogy itt apró politikai játékok folyjanak és a keresztény magyar nép pusztuljon azáltal, ha mindezt tartalmazni fogja a válasz, én tisztelettel tudomásul fogom venni. Ha ezt nem tartalmazná, csekélységem nem lesz abban a helyzetben, hogy tudomásul vehesse. De nem csekély személyem a fontos. Nekem az a fontos, hogy rajtam keresztül tudomásul vehesse végre az a ki nem elégített ellenforradalmi szellem, a szociális igazság, és az a munkásság, amely rendkívül hálás lenne, ha végre egyszer olyan keresztény-nemzeti rendszert látna, amely nemcsak invitálja hazafiságra, nemcsak invitálja arra, hogy nemzeti alapra helyezkedjék, hanem amely ahelyett, hogy a nemzetközi világgyujtogatóknak, a nemzetközi destrukciónak adna itt kalácsot, jómódot és megélhetést, egyszer kenyeret, szivet, szeretetet, ölelést adna. NAPLÓ XXXI. évi március hó 11-én, szerdán. 39 annak a keresztény magyarságnak is, amely vérével és verejtékével tartja fenn és védi meg ezt az országot. Majd ha ez a rendszer őket fogja keblére ölelni és nem azokat, akiknek keblére ölelését ma épen a zsidó nagykapitalizmus egyik képviselője ajánlotta nekünk, akkor méltóztassanak nyugodtak lenni, t. Nemzetgyűlés, a marxizmus, a nemzetköziség, a nemzetközi szociáldemokrata szédelgés többé ebben az országban gyökeret nem verhet. Abban a reményben, hogy ezekre a kérdésekre kielégítő választ kapok, tisztelettel befejezem felszólalásomat. (Helyeslés.) Elnök: A belügyminister ur kíván válaszolni ! Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Hónapokkal ezelőtt, amikor a szociáldemokrata párt még résztvett ebben a teremben a parlament munkájában, épen a szociáldemokrata párt képviselőivel szemben jelentettem ki, hogy az^ ő félszeg helyzetüknek a magyar politikai életben egyik legfőbb oka épen az, hogy a forradalmak után, a bolsevizmus után a szociáldemokrata párt vezetősége néni tartotta szükségesnek, hogy teljes határozottággal és annak minden konzekvenciáit levonva, szakítson a bolsevizmus« al. A szociáldemokrata párt ugy, amint még mai szervezetében fennáll, nem tiszta szociáldemokrata párt (Ugy van! Ugy van!) azért. mert tagjai sorában — akár a politikai szervezeteket nézzük, akár a gazdasági érdekű szervezeteket — igenis ott ülnek azok, akiknek ideálja nem a nyilvánosan elismert szociáldemokrata ideál, hanem ideáljuk a bolsevizmus, ideáljuk a kommunizmus, (Ugy van! Ugy van!) ideáljuk az az állapot, amelyet ebben az országban megismertünk és ezért mindnyájan gyűlölettel és utálattal fordulunk el tőle. (Ugy van! Uav van! Tans.) A hibák, a bűnök, a közvélemény félrevezetése rendesen önmagában hordja a büntetés csiráit. A szociáldemokrata párt belső életében most mutatkozik ennek a félszeg helyzetnek a következménye, inert a szociáldemokrata pártnak és a szakszervezeteknek a vezetői, akik azt hitték, hogy azáltal, hogy a bolseviki irányzatot nem rekesztik ki a maguk soraiból, megerősithetik a* maguk pozicióiát, most"az ő hátuk mögött folyó agitációból megláthatják, j hogy nem prozelitákat szereztek maguknak ezen az utón, de ellenkezőleg, a maguk pozicióia ingott meg és a maguk pozíciója van vej szélyeztetve. Mert a helyzet ma tényleg az, j hogy a szociáldemokrata párt vezetősége nyilj tan és a fórumon, — s az én meggyőződésem ! szerint a vezetők legnagyobb része lelkében is —, nem kommunista, nem bolsevista, de egy bizonyos középúton járó szociáldemokrata irányt követ; azonban ennek következményeit le nem vonván, abban, hogy a pártéletet és a szakszervezeti életet az úgynevezett ellenzéki iránytól megtisztítsa, ma abban a helyzetben van, hogy a háta mögött ez a szélsőséges irány megszervezkedett és egy-egy szakszervezetben, vagy politikai csoportban ma már erősebb az én meggyőződésem szerint, mint az eddigi vezetők pártja. Ezzel a helyzettel és a szociáldemokrata pártnak ezzel a nem tisztán irányított, politikájával teljesen kongruens az is, ami a Rote Hilfe kérdésében történt. A szociáldemokrata párt annakidején, amikor a Rote Hilfe szervezete a külföldön megalakult, ugy látszik nem | érezte, vagy nem találta fel magában az erköl| esi bátorságot arra, hogy e külföldi szervezet1 nek az országban való érvényesülése elé teljes 7