Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-408

A nemzetgyűlés 408. ülése 1925. nézünk és a régebbi működésüket számbaveszszük, azt tapasztaljuk, hogy voltak ezen az oldalon is,, a túlsó oldalon is szorgalmas képviselők. A percentuális arány az ellenzék hivatásánál fogva inkább az ellenzék javára szól, nem tehetünk szemrehányást a t. többségi párti képviselő uraknak, amiért nem beszélnek folyton, hanem csupán jelenlétükkel fejezik ki és teljesítik mukásságukat. Nem is tartottuk ildomosnak, mivel a házszabályokban idevoiiatkozólag megfelelő intézkedések vannak, hogy támadjuk azokat a képviselőket, akik, különösen a többségi oldalról egyáltalán semmiféle kötelességüknek sem tesznek^ eleget és ide a nemzetgyűlésbe is csak vendégként járnak. (Szakács Andor: Állandó passzivitásban van a túlsó oldalnak a fele!) Elnök: Kérem a képviselő urat-, tessék a tárgyhoz szólani. A képviselő ur már félórája beszél, de lehetőleg a tárgytól r eltérően. Ez csak a Ház, engedélyével lehetséges és a Ház az engedélyt az elnök kérdésére adja meg. A képviselő Ur nem is kérte az erre vonatkozó kérdés feltevését. Ismételten kérem tehát a képviselő urat, szíveskedjék magát a házszabályhoz tartani és a tárgynál maradni. Hegymegí-Kiss Pál: T. elnök ur, én a választójogi javaslathoz általánosságban szólok hozzá. Először foglalkoztam azzal, hogy milyen miliőben tárgyaljuk mi ezt a javaslatot és ellenzéki szempontból tárgyaltam ezt a kérdést. Talán egyetlenegy eltérésem volt csak azért, mert más módom erre nem; kínálkozott, az, hogy a hordó tetejére való szólamot, a fizetés kérdését akartam itt bizonyos tekintetben megvilágítani és ezt már el is intéztem. Most rátérek, amennyiben az elnök ur ezt megengedi, arra a másik kérdésre, hogy mi milyen választójogi javaslatot akarunk, mi legyen ennek a választójogi javaslatnak az irányelve, rátérek tehát a demokrácia kérdésére. Amikor azonban én a demokrácia kérdésével foglalkozom, bizonyos tekintetben foglalkoznom kell azzal a helyzettel is, amelyben ez az ország most voltaképen van. Mert, ha mi uj parlamentet akarunk és uj választójogi javaslatot állítunk be, akkor nekünk, amikor ennek a választójogi javaslatnak szabályait megkonstruáljuk, feltétlenül szükséges tudnunk azt is, hogy vájjon az ennek a választójognak alapján összeülő képviselőház alkalmas lesz-e azoknak a feladatoknak teljesítésére, amely feladatok ma, a világháború után és megcsonkitoittságmnk folytán erre a nemzetre hárulnak. Aa 1925. esztendő a legnyomorúságosabb ideje ennek az országnak. Belesodródtunk egy világháborúba, koncként osztozkodtak meg rajtunk és olyan rossz határokat kaptunk, amelyek között voltaképen megélnünk nem lehet. Ez a csapás rossz időben is ért bennünket, mert a gyengébb társadalmi rétegekkel nem törődtek, nem értették meg az idők jelét (Ugy van! balfelől), a kispolgári társadalmat jogaitól elzárták, ellenben annál súlyosabb terheket róttak reá, és azokat a szociális törvényhozási intézkedéseket, amelyek a gyengébb társadalmi rétegek védelme érdekében szükségesek lettek volna, nem valósították meg. Eossz volt a külpolitikánk; ennek az országnak ma sehol a világon nincs barátja. Kettenetes ma a gazdasági helyzetünk, óriási nyomorúságok vannak, a foglalkozási ágak létfeltételei veszélybe jutottak, erkölcsi bajok előtt is állunk, széthúzunk, gyűlölködünk ahelyett, hogy összefognánk (Dénes István: Ez már igaz!), nem akarunk beleilleszkedni a jelenbe, irtózunk a haladástól és feltótlenül ellene vagyunk annak, évi május hó 13-án, szerdán. 433 hogy belekapcsolódjunk a haladó demokratikus irányba. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ez kétségbeejtő helyzetkép, amellyel szemben reménységet csak az ezeréves történeti múlt és ennek a^ nemzetnek a kipróbált államalkotó képességébe vetett hit nyújthat. Ma nekünk más feladatunk nem lehet, mint olyan választójogit alkotni és olyan törvényhozást teremteni, amelyben a kispolgárok milliói is részt vesznek, illetőleg helyet foglalnak s amely által szabadon és függetlenül gyakorolhatják a maguk meggyőzőclését, mert ennek a meggyződésnek alapján megválasztott képviselők kerülnek be az uj törvényhozó szervben; nem lehet ma más feladatunk, mint hogy a demokratikus irányzatot becsületesen és őszintén átvegyük. Be kell lépnünk a demokratikus nemzetek szövetségébe, meg kell békülnünk egymással, mert csak a demokrácia becsületes és őszinte átvétele biztosithatja a társadalmi békét, ez felel meg a mi nemzetünk lelkületének, ez felel meg azoknak a 48-as törekvéseknek is, amelyeket Kossuth Lajos 1848-ban felállított és a nemzet javára kivívott, ez biztositja a mi helyzetünket a művelt nyugat társadalmával szemben, ez nekünk az érdekünk az elszakított országrészekkel szemben is, hogy azok lássák, hogy itt becsületes, őszintén demokratikus haladás van. A demokratikus irány átvétele biztosithatja azt, hogy az állam polgárai a jövőért a felelősséget is A^állalhatják. Ennek a nemzeti átalakulásnak, ezeknek az alkotmányjogi berendezkedéseknek egyetlenegy vezéreszméje lehet: a demokrácia, amelynek becsületes és őszinte átvétele reánk nézve épen olyan fontos feladat, mint amilyen volt I. István király idejében a kereszténység átvétele. (Ugy van! balfelől.) Ha ezekkel a gondolatokkal, amelyek, azt hiszem, minden igaz magyar ember szivét, lelkét áthatják, összehasonlítjuk ezt a választójogi javaslatot, amelyet a kormány benyújtott, akkor, nézetem szerint, azt a megállapitást kell leszűrnünk, hogy azokat az alkotmányjogi, gazdasági és szociális feladatokat, amelyek ma a nemzet jövője érdekében feltétlenül mennél előbb megoldást követelnek, a törvényhozás e választójog alapján megvalósítani nem tudja. Nagy kérdések előtt állunk, t. Nemzetgyűlés! Ezeket a nagy kérdéseket csakis a nemzet akarata szerint lehet megoldani, minden tekintetben az ig-az közvéleménynek kell a törvényhozó szerv háta mögött állania, mert csak ez az igazi közvélemény jogosítja fel a vezető tényezőket arra, hogy itt a jöyőre messze kiható, felelősségteljes változásokat állapítsanak meg. De amikor ezt a nemzetgyűlést, amely a választójogot tárgyalja, egyszersmind hézagpótló intézménynek is nevezik, ezzel még azt a jelentőségét is cliscrediíálják, amelyet a szükségrendelet dacára az első nemzetgyűléstől átörökölt. Én a magam részéről aggályosnak tartom, hogy ez a nemzetgyűlés — amikor még az is, aki szülte, a mínisterelnök ur is igy gondolkozik róla és ilyen megállapításokat fűzhet hozzá — hivatott és vállalhatja a felelősséget ilyen nagy kérdések megoldásáért, mint amilyen a választójog is. Sőt azt kell megállapítanom, hogy vannak még messzebbfekvő alkotmányjogi kérdéseink is, amely kérdésekben talán a közvélemény előzetes megnyilatkozása is szükséges, különösen szükséges most már azok után, amiket a mínisterelnök ur a nemzetgyűlésre nézve megállapi-