Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-408

434 A nemzetgyűlés 408. ülése 192o. évi május kó 13-án, szerdán. tott, amikor, azt hézagpótló intézménynek nevezte. A népszavazásra utalok itt, ami a nemzeti közvélemény megnyilvánulását, illetőleg kívánatos bizonyos fontosabb kérdésekben, igy például az államfő kérdésében. Én most már előre óvást emelek az ellen, bogy ezen hézagpótló, szerintünk azonban törvénytelen nemzetgyűlés által alkotott választójogi és főrendiházi törvényjavaslat alapján összeült országgyűlés jogosult legyen ilyen nagy kérdésekben itélni, határozni és minket a későbbi jövőt illetőleg abba a helyzetbe juttatni, mint amilyen helyzetben volt például Spanyolország vagy voltak a középkorban és az ujabb korban is a többi országok. A megállapításokkal szemben, amelyeket mi a választójogi törvényjavaslat alkotását és egyáltalában az alkotmányjogi törvényjavaslatokat illetőleg tettünk, s amelyeket a demokratikus haladás, a demokrácia őszinte átvétele érdekében kívántunk, egészen más a ministerelnök ur megállapítása, amelyet a választójogi bizottságban méltóztatott elmondani. Itt nekünk és általában a javaslat ellenzőinek azt mondotta a ministerelnök ur, hogy ez a kérdés t. i. a választójog kérdése nem jogászi kérdés, hanem a hatalom kérdése. Egyet meg kell állapitanom: ez a nyilatkozat őszinte volt. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem olyan értelemben mondottam, ahogyan azután félre akarták magyarázni a képviselő urak. Előre látom, mit akar belőle kihozni!) Megmutatom azt a lapot — különben magam is jelen voltam akkor —, amelyik lap ezt a legtárgyilagosabban hozta, a „Magyarország"-ot. Ebben a ministerelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy: „A választójog kérdése nem jogászi szempontból Ítélendő meg, a választójog kérdése elsősorban politikai kérdés". (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ezt mondottam és az is! — Dénes István: Tisztán politikai és hatalmi kérdés.) A ministerelnök ur, akkor szembe méltóztatott állítani azt a két nagy társadalmi alakulatot, amelyek küzdenek egymással, a konzervativor kat, a paraszt tömegekkel, a másik oldalon pedig a munkásokat és a munkásokkal tartó liberálisokat. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Csakhogy nem politikai pártkérdés! Mindig erre akarják átvinni! —- Dénes István: Hát micsodái) Én pedig azt tartom a ministerelnöki megállapítással szemben, hogy a választójog kérdése a nemzet önfentartás kérdése és a választójog kérdése tényleg nem politikai pártkérdés, hanem egy olyan kérdés, amelyet nem hatalmi szóval, nem ilyen házszabályokkal, hanem a nemzet közvéleményének meggyőződéséhez képest kell feltétlenül megvalósítani. Nem lehet mindig rémképet festeni és a rémképek festése által a haladásnak azokat a legutolsó követelményeit, amelyek már mindenütt érvényesülnek, megakadályozni. Nem lehet mindig azzal akadályozni meg a társadalmi békét, hogy a társadalomnak egyik rétegét dopingoljuk a másik ellen. Ellenkezőleg: a társadalomi összefogására van szükség, mert ezeket a kérdéseket másképen megvalósitani nem lehet. Ebben a tekintetben tényleg azt tartom, hogy a választójog becsületes megvalósítása a nép, a közvélemény érdekeinek megfelelően való megvalósítása azért is fontos, mert ez — mint Griger Miklós t. képviselőtársam tegnap olyan gyönyörűen és klasszikusan kifejtette — az egyetlen óvszer és az egyetlen módszer arra, hogy a forradalom következményeitől megmenekülhessünk. Ha a nemzet törvényhozói minden időkben hivatásuknak magaslatán állanak és a pártérdekeken felülemelkedve a nemzeti érdekeket tekintik elsőknek és azokat a reformokat, amely reformokat a közvélemény a nemzet közvéleménye őszintén óhajt, megvalósítják, akkor a nemzet törvényhozóinak sohasem kell félniök a forradalomtól, mert ez a mód, ez a lassú evolúciós módszer a legfőbb módszer arra, hogy nagyobb erupciók es kirobbanások ne legyenek. (Szabó Sándor: Mi is a revoluciót akarjuk elkerülni! — Dénes István: Erőszakkal nem lehet! — Szakács Andor: Csak jogkiterjesztéssel lehet!) — Dénes István: 65 százalékát a földmunkásoknak nem lehet kizárni!) Angliának épen a múlt századbeli története bizonyítja, azt, hogy Angliában azért nem, voltak megrázkódtatások, amelyek a kontinensnek majdnem minden államában előfordultak, mert az angol kormányzat és épen az angol konzervatívok kormánya is, bölcsessége is minden időben a nemzeti fejlődés ütőerén tartotta kezét és kellő időben valósitatta meg azokat a reformokat, amelyeket a nagy angol nemzet közvéleménye óhajtott. Nem tudom, sokan mondják, én is elismerem annak igazságát, ez a meggyőződésem: ha a háború előtt jött volna a választójognak gyökeres, a titkosság alapján való rendezése, akkor nem akadályozhatták volna meg a nemzeti akaratnak valódi megnyilvánulását; ha a háború előtt történtek volna meg azok a reformok és intézkedések, amelyeket még most is csak követelünk, akkor egy olyan országgyűlés ült volna az összeomláskor helyén, amely a nemzetnek közvéleményét valóban képviselte volna. (Zaj a jobboldalon.) A ^megrázkódtatásokra is rávezetem ezt a példát. Ha a megrázkódtatások alatt is hamarosan választattak volna és az akkori Nemzeti Tanács ^és egyéb szervezetek helyett a választóközönség akaratának megfelelő parlament jött volna össze, talán a megrázkódtatásoknak továbbfejlődése is megakadályozható lett volna. Bizonyítja ezt Németország példája is, bizonyítja ezt Ausztria példája is. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ott is volt forradalom mindkét helyen!) Abban a beszédben, amelyet a ministerelnök ur a választójogi bizottságban mondani méltóztatott, a ministerelnök ur megtámadta a polgári ellenzéknek azt a részét, amelyik a demokrácia kivivása érdekéből a munkássággal és az ipari munkásság képviselőivel,, a szociáldemokrata párttal bizonyos pontokban való együttműködésre szövetkezett. A ministerelnök ur megjósolta a jövő nagy harcát, amely feltétlenül be fog következni, amely már bekövetkezett Angliában, ahol konzervativek és munkáspártiak egymással szemben állanak. De ez a helyzet nálunk még nincsen meg, mert itt a mi meggyőződésünk szerint még a reakcióval szemben kell megvívni a harcot. Majd ha a titkos választójog alapján létrejött parlament ül össze, akkor jönnek azok a harcok és jön azoknak a kérdéseknek elintézése, amelyeket a ministerelnök ur — Anglia és a többi államok példájára hivatkozva — elibénk tárt. Azt is méltóztatott mondani t. ministerelnök ur, hogy a liberalizmusnak ideje voltaképen már lejárt és ma már; az emiitett két irányzat áll egymással szemben. Hát bizonyos liberális igazságok alapján ma már nem lehet pártokat összetömöriteni, mert azokat a liberális igazságokat általános igazságokként fogadták el. Azokat konzeryativek is épugy vallják, mint vallják haladó, progresszív gon-