Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

36 A nemzetgyűlés 389. ülése 1925. évi március hó 11-én, szerdán. reggeli lapja volt, az ő 1925. évi január 39-iki számában cikket irt ezzel a címmel: „A munkástömegek sohasem lesznek kaphatók arra, hogy a gyilkosok patronusait segitsék meg céljaik elérésében". Méltóztatnak látni, menynyire igaza van Sándor Pál képviselő urnák, amikor kispolgároknak nevezte azokat, akik ilyen hangon irnak. Ebben a cikkben á következőket irja: (olvassa): „A jóhiszemű békétíenkedők felé is volna egy szavunk. Vigyázzanak, nehogy jóhiszeműségük m.ög'e bújva belopakodjék a szakszervezetekbe és a pártszervezetekbe a bolsevista agitáció. Vigyázzanak a munkások, ne engedjék megmételyezni magukat a Rothe Hilfe pénzforrásaiból kiömlő rágalmaktól és veszedelmes jelszavaktól". Nagyon érdekes és nagyon jellemző, hogy azok a szociáldemokrata pártvezérek óvják a munkásokat a bolsevista agitáció tói, akiknek nem _ egyike, nem másika, hanem jófesze a szovjetkongresszus idején épen ebben a teremben tartózkodott és alaposan támogatta a bolsevista agitáeiót. Amikor ez a cikk megjelent, pár nappal később a bécsi emigránsok közül — nem szívesen használom ezt a szót, nem egyszer kifejtettem írásban és szóban, hogy ez méltatlan hozzájuk, mert emigráns volt Kossuth Lajos, emigráns volt Rákóczi Ferenc, de ezek csak közönséges bécsi szökevények (Ugy van! Ugy van!) — kettő, ugy látszik, túlságosan fel talált háborodni az itteni pártvezetőség hazudozásai miatt és helyreigazitó nyilatkozatot küldtek a Népszavának. A helyreigazitó nyilatkozat szó szerinti szövege a következő (olvassa): „1. Nem igaz az, hogy a Rothe Hilfe pénzforrásaiból rágalmak és veszedelmes jelszavak ömlenek, ellenben igaz az, hogy a Rothe Hilfe pénzforrásaiból Magyarországra 1924 május 1-től kezdődően 1924 december l-ig összesen 7352, Hétezerháromszázötvenkét dollár, vagyis mai értékben körülbelül 522 millió magyar korona ment és ez az összeg kizárólag a bebörtönözöttek családtagjai részére jutott és pedig jutott ugy, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párt hivatalos helyiségében osztották szét ezt a pénzt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt hivatalos ellenőrzésével. 2. Igaz az, hogy ezekből az összegekből a Magyarországi Szociáldemokrata Párt több ízben kölcsönt kért". T. Nemzetgyűlés! Valaki azt kérdezhetné — vörös oldalról próbálták is ezt az érvet felhasználni —, hogy hogyan hihetünk el mi egyáltalán valamit bécsi szökevényeknek, hogyan tekinthetjük őket erkölcsileg megbizható tanuknak? Nagyon természetes, hogy mi ezeknek a nyilatkozó bécsi szökevényeknek erkölcseivel is tisztában vagyunk, ugyanakkor azonban az is természetes, hogy ezeket a dolgokat, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Conti ucea intimitásait ők ismerhetik elsősorban és a legközelebbről. Másodsorban pedig az a felfogásom, hogy ha ezek a vádak meg nem állanak, tessék ezeknek alaptalanságát a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak hitelt érdemlően, teljes tökéletességgel bebizonyítani. Azonban mi történt? A Népszava," amelynek amúgy is módjában lett volna a sajtótörvény értelmében arra, hogy ha ez a helyreigazitó nyilatkozat nem felel meg a valóságnak, azt nyomban a helyreigazitó nyilatkozat közlésekor is megjegyezze és bizonyítékait előterjessze. egyszerűen és kereken megtagadta ennek a helyreigazitó nyilatkozatnak közlését. Ugyanakkor azonban még arra sem volt gondja, valószinüleg nem is lehetett rá gondja, ha már ezt a nyilatkozatot nem közölte, azt a vádat, amely vád azután az Uj Nemzedék című napilapnak hasábjain keresztül mégis csak a keresztény-nemzeti közvélemény tudomására jutott, megcáfolja. Ezzel szemben mi történt? A Népszava elővette az ő „kispolgári" hangját, mint ahogyan Sándor Pál igen t. képviselőtársam mondotta — és kertelt, rágalmazott, támadott, piszkolt, gyalázott, de arra vonatkozólag még máig sem nyilatkozott, hogy a Rote Hilfe-től fogadott-e el pénzt, a Rote Hilfe pénzeit az ő hivatalos helyiségeiben osztogatták-e és a Rote Hilfétől kért-e kölcsön ő is valamit az ő „kispolgári" céljainak előmozdítására f! S Viszont nekünk, t. Nemzetgyűlés, tudnunk kell azt, hogy ez a Rote Hilfe egyáltalán nem vaI lami kispolgári és egyáltalán nem valami nacionalista szervezet; tudnunk kell azt, hogy • Bécsben — ahová nem hiába' menekültek annak idején Magyarország kirablói és hóhérai

% és ahol nem hiába tartózkodnak még ma is a bécsi szökevények — a moszkvai propagandának egy nagy központja működik, a három C: a Central-Comité der Communisten — a Kommunisták Központi Bizottsága, mégpedig azzal a határozott utasítással, hogy a világforradalom céljainak elérésére pénzelje minden országban azt az agitáeiót, amely ilyen vagy olyan formában alkalmas arra, hogy előbb-utóbb valósággá legyen a moszkvai vörös evangélium. T. Nemzetgyűlés! Azután, amikor ez a nyilatkozat megjelent, az Uj Nemzedék című keresztény napilap március 3-iki számában, megszólaltak politikusok pártkülönbség nélkül és szóvátették ezt az ügyet. A Népszava március 5-én végre nyilatkozott, akkor azonban a következőképen vezette be a nyilatkozatát, helyesebben: a következőképen foglalkozott képviselőtársaim nyilatkozataival. (Olvassa): „A gyilkosok, bombavetők, fapanamisták patrónusai rendben bekapcsolódtak a gyalázatos rágalomhadjáratba és egymással versenyezve piszkolódnak és gyalázkodnak." Hogy meg méltóztassanak tudni, milyen nemes „kispolgári" lélek lakik ebben a szociáldemokrata pártban, fel fogom olvasni önöknek azok névsorát, akiket a Népszava „gyilkosok, bombavetők, fapanamisták patrónusai"-nak nevez. Azok a politikusok, akik ebben a lapban nyilatkoztak: Csilléry András, Dénes István, aki, remélem, meg fogja köszönni ezt a kispolgári aposztrófálást; Friedrich István, Gömbös Gyula; van azután itt egy név és természetes, hogy_ annak kommentálására szelídek is ezek a kifejezések, ugyanis csekélységemről van szó (Derültség); azután Petrovácz Gyula t. képviselőtársunk, Schandl Károly földmivelésügyi ministeriumi államtitkár ur, Szabó József képviselőtársam, Széchenyi Viktor gróf képviselőtársam. Ugrón Gábor képviselőtársam, Wolff Károly képviselőtársam. Most azután az a kispolgári orgánum, amelynek iróit és sugallóit keblünkre kellene ölelni, azt mondja tovább (olvassa): „A szociáldemokrata párt, igazának tudatában, várakozó álláspontra helyezkedett. Nem volt hajlandó a komisz ugratásra magyarázatokba bocsátkozni, egyrészt azért, inert senkinek semmi köze a párt belső ügyeihez (Mozgás.), de főkénen azért, mert együtt teljesen felfejlődve akarta látni az uszitók és rágalmazók egész silány bandáját." (Mozgás.) Mindenesetre örülök, hogy ebben a silány bandában csekélységemnek is módja volt résztvenni! Szóval, ötnapi várakozás után. mig ez az egész silány banda kifejlődött —- ahogyan a kispolgáriak bennünket neveznek —, végre rájön a Népszava arra, hogy van egy bizottság, amelynek az a neve (olvassa): „A magyar bebörtönzöttek és internáltak segítő bízott-