Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-407

 nemzetgyűlés 407. ülése 1925. évi május hó 12-én, kedden. 4l5 (ïtassay Károly: Területi szempontból konszolidálódnánk inkább! — Kiss Menyhért: Önmagát nem szünteti meg"! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Kiss Menyhért már régen nem beszélt, most nem tud meghallgatni két mondatot!) Elnök: Kiss Menyhért képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék megengedni azt is, hogy más is nyugodtan beszélhessen. Ha a képviselő ur beszél és bárki közbeszól, nagyon ideges szokott lenni. Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy rendreutasitani leszek kénytelen, ha tovább igy folytatja. Lukács György: De azért is örömmel üdvözlöm a választójogi törvényjavaslatot, mert ha ezt a javaslatot törvényerőre emeljük, akkor megszűnik ezen a téren a végrehajtó hatalomnak az az egészségtelen túlterjeszkedése, amely abban nyilvánul meg, hogy immár két általános választás ment végbe a végrehajtó hatalom által oktrojált választójog alapján. (Friedrich István: Csak az eg'vik volt szükséges, a másik már fölösleges volt!) Nem azt akarom ezzel mondani, mintha a kormányoknak ez az eljá1*9.-S £1 <l közérzületbe ütközött volna, mert hiszen a nemzet szivesen követte a kormányoknak e részben való útmutatását, de az tagadhatatlan, hogy az alkotmányos érzületre rombolóan hatott az, hogy törvényen kivül lehetett uj választójogi rendszereket életbeléptetni és nagyban megrenditette a törvényhozás tekintélyébe és hatalmába vetett hitet s a törvények tiszteletét az, hogy törvények nélkül, mintegy mindenható módon a végrehajtó hatalom oly legfontosabb közjogi rendelkezéseket léptetett életbe, melyek elhatározására egyedül és kizárólag csak a törvényhozás illetékes. (Szilágyi La.ios: Kezdünk emlékezni az országbírói értekezletre! — Zaj.) A törvényhozás és a kormányzati hatalom kompetenciájának ekként való összezavarása az alkotmányos éroületre nevelőleg nem, csak rombolólag hathatott. Én tehát a legnagyobb megelégedéssel veszem tudomásul azt, hogy a választójogot ezeiij tul törvény fogja rendezni, hogy a végrehajtó hatalomnak e téren való túlterjeszkedése megszűnik és hogy az egykamarás rendszer helyébe újból az alkotmányunknak megfelelő kétkamarás országgyűlés fog lépni. (Zaj halfelöl. — Szakács Andor: Miért lesz az törvényesebb mint ezi?) Amikor mármost áttérek a torvényjavaslat részleteinek tárgyalására, legyen szabad mindenkelőtt egy megjegyzést fűznöm a törvényjavaslat indokolásához. Az indokolás igen dicsérendő törekvéssel igyekszik rajzolni, vázolni a magyar választójog fejlődésének történetét (Szilágyi Lajos: Visszaiejlődéséti) és (nnek keretében kimutatni a választójog alkalmazkodását a mindenkori korszellemhez. (Friedrich István: Nemsokára újból fogunk tárgyalni egy másik törvényjavaslatot ^Egészen bizonyos! — Zaj half elől.) Ezen eljárása során azután ezt a választójogi törvényjavaslatot szinte pontról-pontra összehasonlitja a legutóbbi választójogi törvényalkotásnak, az 1918 : XVII. tc.-nek rendelkezéseivel. Az maga nagyon dicséretes és alkotmáníyos felfogás, hogy ez a törvényjavaslat a választójog terén való legutóbbi törvényalkotásba kivan szervesen belekapcsolódni, de mégsem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy a múlt évtized két törvényalkotása közül, az 1913. és az 1918. évi törvényalkotások közül egyik sem lépett életbe. Sőt az 1918. évi törvény után két olyan uj választójogi rendszer lépett életbe, amely nem alapult törvényen, hanem a végrehajtó hatalom rendelkezésein. Amidőn tehát a jelen törvényjavaslatot összehasonlító alapon a választójogi fejlődés korábbi etape-jaival hasonlítjuk egybe, akkor ezeket az utolsó rendszereket, ezeket a nemzetgyűlési választójogi rendszereket nemcsak mellőzni nem lehet, hanem első vonalban is ezekkel, mint a jogfejlődés közvetlen előző etape-jaival szemben kell az összehasonlítás munkáját elvégezni. Igaz ugyan, hogy azok a törvények képviselőházi választójogot szabályoztak, ezek a rendelkezések pedig nemzetgyűlési választójogot szabályoznak, de hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a nemzetgyűlés voltaképen a régi képviselőház helyébe lépett és most ismét visszaalakulóban van képviselőházzá. (Szilágyi Lajos: Csak akar! — Zaj half elől.) Nincs tehát egyetlen egy olyan jogosult szempont sem. amelynek alapján a képviselőházi és nemzetgyűlési választójogot egymástól különböző, heterogén matériának tekinthetnők. Mindezekből csak azt a következtetést vonom le, hogy az összehasonlitás eljárásából nemcsak kivonni nem lehet a, nemzetgyűlési választójogokat, amelyek immár elmulóban vannak, hanem elsősorban is ezekkel a választójogokkal szemben kell az összehasonlítás munkáját elvégezni. És ha én az összehasonlitásnak ezen a terrénumán járok is el. azt a konzekvenciát kell levonnom, hogy az előttünk levő törvényjavaslat nem csupán a múlt évtized két törvényalkotásával szemben képvisel jelentékeny előhaladást, hanem a nemzetgyűlési választójogi rendszerekkel szemben sem tekinthető retrográd lépésnek, ezekkel szemben sem visel magán oly jelleget, mintha ez visszafejlesztés volna. (Szilágyi Lajos: Erre kíváncsiak vagyunk! — Zaj half elől.) Nézetem szerint ez a választójogi javaslat, melyet a kormány előterjesztett, szintén az általánosság, az egyenlőség és a közvetlenség elvein alapszik. ^Szilágyi Lajos: Akkor nem ismeri a javaslatot a képviselő ur!) Van egy elég jelentékeny különbség a nemzetgyűlés választójogi rendszerek és a kormány által most előterjesztett választójogi rendszer között, amennyiben az ott szabályozott általános választójog korlátlan volt, mert korlátnak nem nevezhetem azt, hogy bizonyos kor és az állampolgárság állapittatik meg, mint feltétel. Ez velejárója minden választójognak, ezek a szempontok tehát korlátoknak nem tekinthetők. A nemzetgyűlési választójog tehát korlátlan általános választójog. A t. kormány javaslatában igenis foglaltatik egy korlátja az általános választójognak, nevezetesen a t. kormány bizonyos értelmi cenzushoz köti a választójogot. De ez az értelmi cenzus annyira a mi közműveltségünk jelen helyzetéből folyó követelmény és különben is olyan alacsonyan van megszabva, olyan könynyen juthat ahhoz mindenki, hogy az érteimi cenzus egyáltalában nem tekinthető olyan tényezőnek, amely ettől a törvényjavaslattól annak általános választójogi jellegét megvonhatná, ezt a jelleget devalválhatná, ha egyébként a törvényjavaslat megfelel azoknak a kelléleknek, amelyeket az általános választójog elnevezéshez közönségesen fűzni szoktunk. Nagy sajnálattal konstatálom azt, hogy most, az általános tankötelezettség — ha jól tudom — 57-ik esztendejében, még mindig elég jelentékeny számban találunk analfabétákat és olyanokat polgártársaink között, akik az elemi ismereteket el nem sajátíthatták. De ezzel a körülménnyel számolnunk kell és épen ezért i — noha én az általános választójognak va-