Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-407

416 A nemzetgyűlés 407. ülése 1925. évi május hó 12-én, kedden. gyök a hive — közműveltségünk jelenlegi állapotában igenis jogosultnak tartom azt, hogy legalább is bizonyos minimális értelmi cenzushoz fűzzük az aktiv választójogot. Kulturális kormányzatunk legújabban nagy" eréllyel lát hozzá az úgynevezett beiskolázás szigorú keresztülviteléhez. (Kiss Menyhért: Nem épit iskolákat!) Nagyon helyesen teszi ezt és tényleg szükség van arra, hogy e tekintetben a legnagyobb szigorral és lelkiismeretességgel járjon el nemcsak a kultuszkormány, hanem az iskolánkivüli népoktatás kérdésével foglalkozó egyéb állami és társadalmi szervek is, hogy elérhessük azt az állapotot, hogy ne legyen egyetlen zuga ennek az országnak, amelyben el lehessen kerülni az elemi oktatásban való részesedést és amelyben analfabéták fejlődhessenek és nőhessenek fel. Ha elérjük ezt a szinvonalat — pedig pár év összetett munkája erre elegendő lesz —.. ha elérjük a közműveltség általánosságának azt a szinvonalat, amelyet az általános tankötelezettségről rendelkező törvényeink szem előtt tartanak, akkor, igenis, bátran törölhetjük az általános választójognak ezt az utolsó korlátját és akkor bátran tehetjük az általános választójogot egyúttal korlátlanná is. A négy elemi osztály megállapítása — nézetem szerint — helyesen történt; ezt a minősítést a magam részéről is elfogadom. Nekem e tekintetben, csupán egyetlen észrevételem van, amire Griger igen t, képviselőtársam is hivatkozott, t. i. az, hogy nem látom jogosultnak azt, hogy magasabb értelmi cenzus alkalmaztassék a női választókra, mint aminőt a férfiválasztókra alkalmazunk. Erre a kérdésre azonban későbbi fejtegetéseim során akarok kitérni, akkor, amidőn a női választójogról fogok nyilatkozni. Egyébként, ajni a választójog feltételeit illeti, nem habozom kiemelni azt, hogy igen nagy előnye ennek a törvényjavaslatnak az az egyszerűség és az a világ-osság*, amellyel a választójog feltételeit megállapítja. Kevés és precíz meghatározás foglaltatik e részben a törvényjavaslatban és ebben nagyban felülmúlja múlt évtized két törvényalkotását, melyek a választójog előfeltételeit olyan kazuisztikus módon, annyi mellékfeltételekkel, annyi kisegítő kellékkel állapították meg, hogy meggyőződésem az, hogy ha ezek a törvények ténjdeg életbeléptek volna, akkoxl a rendszer kazuisztikus voltánál fogva a gyakorlatban a választójogi vitás kérdéseknek rendkívül nagy száma termelődött volna ki és igen nehéz lett volna a választók lajstromát is mindenkor a kellő időre elkészíteni. A jelen törvényjavaslat mentes ettől a kazuisztikától, egyszerű, tiszta és áttekinthető, amit feltétlenül előnyére irok. Ezután át kívánok térni a női választójog kérdésére. (Szilágyi Lajos: Régi apostola a képviselő ur!) E tekintetben nem habozom bizonyos mértékű megütközésemet kifejezni azon, hogy még mindig akadnak képviselőtársaim, és nem is egészen elenyésző számban, akik legjobban szeretnék az egész női választójogot kitörölni a választójogi törvényből. Nem akarok most a női választójog részleteire kiterjeszkedni, nem akarom felsorakoztatni a hatalmas érveknek azt a falanxát, amely nézetem szerint megdönthetetlenül bizonyltja be a női választójog helyességét; nem akarom ezt most tennj egyfelől azért, mert Griger képviselőtársam már megtette, másfelől pedig azért, mert 1913-ban és 1918-ban, amikor a képviselőház tárgyalt választójogi törvény ja vasí latokat, a magam részéről ezzel a kérdéssel kimerítően foglalkoztam. Akkor azonban más volt a helyzet, mert abban az időben a női választójog még nem volt integráns alkotórésze választójogi rendszerünknek s azok» akik ezt a kérdést tárgyalták, még mintegy pionirjai voltak a női választójog kérdésének. Ma már ezt a kérdést elvileg meghaladottnak tekintem és épen azért a vitatkozásnak ezt a részét jelen alkalommal mellőzöm. De mégis lehetetelen rá nem mutatnom arra, hogy a női választójog ma már világszerü intézmény ós szinte mindenütt elfogadták azt. (Szabó József: Hát még a titkosságot! — Kiss Menyhért: Még sokkal jobban!) Én a női választójogot kulturális kérdésnek tekintem és a kultúrával összeegyeztethetetlennek tartom, hogy az emberi nem egyik felét annyira leértékeljük, hogy még a legkezdetlegesebb közjogi jogosítvány gyakorlásából is kizárjuk. Ha mindenkor is az marad a nő hivatása, hogy tevékenységének javát a családi életnek, a családi életben reá várakozó nagy kötelességeknek szentelje, mégis tagadhatatlan, hogy épen ugy, mint a férfinak, a nőnek is kell társadalmi és állampolgári életet is élnie és tagadhatatlan az, hogy a modern élet egyenesen rákényszeríti a nők legnagyobb részét arra, hogy ők is résztvegyenek a kenyérkeresés munkájában és ők is kivegyék a maguk részét az élet viszontagságaiból épen ugy, mint a férfi kiveszi a maga részét azokból. (Kiss Menyhért: Ezt a kormánypártnak kell megszivlelnie.) Ha nem élne is a nő állampolgári és társadalmi életet és ha nem kényszerítené is az élet őt arra, hogy kenyérkereső pályára lépjen, ha tehát a nő kizárólag csak a család körén belül tevékenykednék, még akkor sem lenne szabad megvonni tőle ezeket a jogokat, mert már a családi életben olyan nagy, nemzeti szempontból olyan fontos kötelességeket teljesít, ezeknek első vonalában a gyermeknevelés nagy feladatát, hogy a legnagyobb méltánytalanság volna ezen nemzeti nagy kötelességek teljesítőitől a viszonos jogokat megvonni. Hogyan lehetne tehát a jogokból kizárni a mai nőt, azt a nőt, akit az élet viszontagsága egyenesen rákényszerít arra, hogy kenyérkereső legyen és hogy teljesen osztályos társa legyen a férfinak az élet küzdelmeiben is. A magam részéről teljesen osztozom a kormány javaslatának a női választójogra vonatkozó részében, csupán annyiban teszek arra észrevételt, hogy nem helyeslem, hogy a kormány javaslata a nők választójogát, némileg szigorúbb feltételekhez köti, mint a minőkhöz a férfiak választójoga van kötve. Nevezetesen a korhatár tekintetében és az értelmi minősítés tekintetében a törvényjavaslat nagyobb követelményeket állit fel a nőkkel szemben, mint a férfiakkal szemben. A férfi 24, a nő 30 éves korában' jut aktív választójoghoz, s a férfitől négy, a nőtől pedig hat elemi osztály elvégzését követeli meg. Azt hiszem, ennek a különbségtételnek semminemű jogosult elvi alapja nincs és pedig annál kevésbé, mert köztudomás szerint a nő ugy korban, mint értelemben gyorsabban fejlődik és érik meg, mint a férfiú

1

, nincs tehát indokoltsága annak, hogy később magasabb iskolai képzettség mellett juthasson csak jogainak gyakorlásához, mint a férfi. Egyetlen egy gyakorlati indokát tudom csak felhozni annak, amiért a törvényjavaslat a női választójogot szigorúbb feltételekhez köti, mint a férfiét, ez a gyakorlati indok pedig az, hogy ha teljesen egyformává tennők a két nemre nézve a választójogot, akkor előfordulhatna az, hogy a nők nagyojbb számban jöniié-