Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-407

4Í4 À nemzetgyűlés Mil. ülése 1925. évi május hó 12-én, kedden. ezzel azt a helyzetet idézte elő, hagy a kibontakozás kevésbé alkotmány szerű módon történt meg. (Szakács Andor: A nemzetgyűlés törvény esitette!) Mert amidőn a proletárdiktatúra letörésével a zűrzavarból való kiemelkedés lehetővé vált, nyiltan és világosan állott elő+Hmk az alkotmányszerü kibontakozásnak az az útja, amely a folytonosságot alkotmányos életünkben helyreállította volna s a mulatat a jelennel összekötötte volna. Mi azonban nem ezt az utat követtük és igy jutottunk abba a helyzetbe, hogy ez az ezeréves nemzet, amelynek közjoga messze századokra nyúlik vissza és messze századokban birja gyökerét, most egy 1920. évben alkotott törvényre kénytelen hivatkozni, mint mai alkotmányos éleiének forrására és kezdő időpontjára: az 1920. évi I. te-re, amely a Friedrich-féle választójog alapján egybegyűlt nemzetgyűlés első életnyilvánulása volt, amelyben ez a nmzetgyülés magát a nemzeti szuverenitás letéteményesének nyilvánitotta. Mennyivel egyszerűbb, mennyivel természetesebb közjogilag, mennyivel korrektebb, sőt tán egyedül korrekt lett volna az az eljárás, ha az összeomlás előtti törvényhozó testületek öszeültek volna, ha nem egyébre, csak egy pár ülésre (Friedrich István: Miért nem ültek össze? Én invitáltam őket egy hónapon keresztül! Nem mertek összeülni! — Kiss Menyhért: Szász Károly nem merte Tiszát elparentálni! — FiedrJch István: Elő volt készitve, csak össze kellett volna ülni. Nem akartak összeülni! Féltek a románoktól. — Zaj)... legalább néhány ülésre összeültek volna, hogy ebben a_ néhány ülésben megállapitsák azt a választójogot, amelynek alapján azután az uj képviselőház megválasztható lett volna. Hogy nem ezt a természetes utat követtük, annak nem az ententehatalmak és nem a miszsziók az okai, mert tudomásom szerint ez; k részéről veto nem emeltetett az ilyenszcrü megoldás ellen. Ennek elsősorban oka -ennek a Háznak az a tekintélyes tagja (Halljuk! Halljuk!), aki egy pillanatig sem akarta tűrni az összeomlás előtti képviselőház egybe hívását abból az okból, mert annak a képviselőháznak többségi pártja neki ellenszenves volt. (Felkiáltások balfelől: Ki volt azf Andrássy! — Friedrich István: Andrássv? Megint tévedés! — Rassay Károly: Nem méltóztatik ismerni az egész ügyet! — Szilágyi Lajos: Van, aki ellenszenves volt! Én például egyhangúlag lettem megválasztva. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Friedrich István: Később ő is amellett volt, hogy össze kell hivni!) Lukács György: Ha az összes politikusok a nemzet életérdekei sezmpontjából le tudták volna küzdeni pártszenvedélyeiket, semmi akadálya nem lett volna annak, hogy a két legális törvényhozó testület újból egybegyűljön és együttesen hidalja át azt az űrt, amely a multat a jelentől elválasztja. (Rassay Károly: November 16-ika után nem volt erkölcsi joga ösp-^űlni! — Szilágyi Laios: Gyávák voltunk november 16-án! Valljuk be, hogy mi régi képviselők gyávák voltunk november 16-án!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Szilágyi Lajos: Igenis, gyávák voltunk! Be kell vallani! — Szabó József: Ne mentek volna szét! —- Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Lukács György: De nem igy történt, hanem az akkori tényleges kormány a korlátlan általánosság, az egyenlőség és a közvetetlenseg elvein alapuló választójogot állított egybe, e választójog alapján megválaszttatta az első nemzetgyűlést... (Rassay Károly: A kormányzót! — Szilágyi Lajos: Többek között a kormányzót. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak egymást kölcsönösen türelemmel meghallgatni. Lukács György:... megválasztatta az első nemzetgyűlést, amely önmagát a nemzeti szuverenitás letéteményesének nyilvánitotta. (Rassay Károly: Helyesen és bölcsen!) Két évi együttlét után feloszlott és újból csak a végrehajtó hatalom által oktrojált választójog alapján gyűlt egybe. Most végre ezt a második nemzetgyűlést hozza a Bethlen-kormány abba a helyzetbe — és ezért köszönet és elismerés illesse a Bethlen-kormányt — hogy végtére törvényben szabályozhatjuk a választójogot. Ezenkívül a Bethlen-kormány beterjesztette a másik alkotmányjavaslatot is, a felsőházról szólót, aminek folytán reményűnk lehet arra, hogy a legrövidebb időn belül az alkotmányunkban nem gyökerező egykamarás rendszer helyébe fSzilágyi Laios: És arra hivatva vagTunk?) újból a kétkamarás országgyűlés- fogja átvenni a törvényhozó hatalom gyakorlását, természetesen az államfővel, mint a törvényhozó hatalom másik tényezőjével együtt. (Zaj a balközépen és a baloldalon. — T.^nr'vai István: Logikai keresztrejtvény! — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Nagy örömmel üdvözlöm ezt a két törvényjavaslatot, amelyeknek az a hivatása, hogy a régi közjogi rendünket, természetesen az időközben szükségessé vált reformokkal visszaállítsa. (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Hiszen nincs jogunk hozzá! — Szilágyi Lajos: Csakhogy nem vagyunk hivatva rá. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak: Lukács György: Része mről örömmel látom (Halljuk! Halljuk!) elvonulni a politika színteréről a nemzetgyűlést; (Kiss Menyhért: Vissza fog jönni, legyen nyugodt!) nem azért, mintha a nemzetgyűlés nem állott volna hivatása magaslatán, hanem azért, mert a nemzetgyűlés tiszta léte és működése annak bizonyítéka, hogy még mindig nem tudtunk kibontakozni a forradalmi alakulatokból. (Zaj a baloldalon.) Azért is szívesen látom a nemzetgyűlés elvonulását, mert a nemzetgyűlés nézetem szerint már túlélte önmagát. (Zaj a baloldalon. — Kiss Menyhért: Oszlassák fi!) minthogy voltaképen csak az volt a feladata, hogy törvénybe iktassa a szomorú békét, (Zaj a baloldalon.) és hogy az alkotmányhoz szükséges reformokat nr galkossa. (Rassay Károly: A pénzzel mit csináltak volna?) A nemzetgyűlés azonban alig foglalkozott alkotmányreformokkal és nem elégedett meg a háború lelikvidálásával járó sürgős teeendők elvégzésével, hanem mint az alkotmányban nem gyökerező egyetlen kamara évek óta rendszeres törvényhozó munkálkodást fejt ki és ezzel legalább is azt a látszatot kelti, hogy noha csak kivételes és átmeneti intézmény, mégis minél hosszabbra igyekszik nyújtani a maga életét. (Zaj és élénk felkiáltások a baloldalon: Oszlassák fel!) Ezekből az okokból látom szívesen azt, bos?-v a nemzetgyűlés elvonul a közélet szinteréről és átadja helyét az ősi alkotmányunkban gyökerező kétkamarás országgyűlésnek. (Zaj.) Ezzel legalább a törvényhozó testületek terén a konszolidáció művét befejezéshez juttatja.