Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-407

A nemzetgyűlés 407. ülése 1925. évi május hó 12-én, kedden. 407 gát biztosítani (Eőri-Szabó Dezső: Dehogy kívánja), módja van hozzá, a szavazás titkosságának biztosításához is. Érdekes különben, hogy a törvényjavaslat elfogadja a titkosságot, de azzal a furcsasággal, hogy bifurkál: a szavazás ugyanis részben titkos, részben nyilvános. Nos, valamennyi rendszer között ez a legrosszabb, leglogikátlanabb, mert fenn akarja tartani ugy a titkos, mint a nyilt szavazást, voltakép pedig mindkettőt megtagadja s vele az alkotmányos életnek, a jogállamnak egyik alaptételét: a jogegyenlőséget is. (Szilágyi Lajos: Politikai spekuláció a többség megteremtésére!) És ha fontolóra vesszük ama

( intézkedést, mely a nagyobb városokat, ipari és gyári gócpontokat megtiszteli a titkossággal, a politikai érettségnek és megbízhatóságnak e jutalmával, a falu nénét p- dig nem érdemesiti arra, a 1 ptma £>-y

obb felháborodást kell hogy kiváltsa lelkünkből a földmivestársadalomnak ezen deklassziíikálása, lebecsülése és lealacsonyi; tása. (Drozdv Győző: Meggyalázzák a falusi népet! — Ellentmondások jobbfelől. — 8z

;

lágvi Lajos: Ez annyit jelent! Nem lehet máskép magyarázni! Ezt így értelmezzük és értelmezhetjük! — Rakovszky István: Megtisztelik vele! Agyvelő-bukfenc! — Drozdy Győző: Majd elhiszi valaki, hogy ezzel megtisztelik a népet. — Állandó zaj a haloldalon.) Elnök (csenaet): Csendet kérek. Griger Miklós: Mert ha hajlandó vagyok bizonyos mértékig akceptálni, hogy a titkos választójog a megbízhatatlan elemek esetleces felülkerefcedésének nyithat ajtót (Halász Móric: Biztos!) — bár véleményem szerint valóban keresztény, tehát szociális és szociális, t

fhát keresztény kormányzatnak semmi oka sincs félni a nemzet nagy tömegeinek szabad vélemény nyilvánítását ól —, a logikának halvány árnyékát sem találom ama törvényhozási intézkedésben, mely titkos szavazást engedélyez a nagy ipari gócpontoknak, a gyár- és bánVÜtdepeknek, tehát épen azoknak a kerületeknek, melyekben a szoeiáldemckracianak a leghálásabb talaja van (Meskó Zoltán: Hihetetlen!), ellenben nyilt szavazásra kényszeríti a falu népét, a földmivestársadalmat, a nagy általánosságban vallásos, hazafias, törvény- és tekintélytisztelő kisgazdaosztályt és mezőgazdasági munkásságot. (Drozdy Győző: Nem bízik meg a falu népében Patacsi! Andrássy mep-hizik, Patacsi nem!) Hogy hol itt a logika és főleg hol az agrárdemokráeia — az a kormánv titka. (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Griger Miklós: Egészségi állapotomra való tekintettel, kérek a mélyen t. elnök úrtól hoszszabb szünetet. Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Griger képviselő urat illeti a szó. Griger Miklós: T. Nemzetgyűlés! A kormány a szélsőségek, a forradalmak, a szociáldemokrácia ellen akar védekezni, de ugyanakkor 30—40 mandátumot szinte odaajándékoz a szocáldemokráciának, és — amire most kivánok rámutatni — le akarja szorítani a női szavazók számát, vagyis azokét a szavazókét, akik a keresztény és nemzeti gondolatnak legrajongóbb, legfanatikusabb hivei és legbiztosabb támaszai. Sajnos, a társadalomnak egy része is támogatja a kormányt ebben a törekvésében, és még azt is sokalja, amit a törvényjavaslat ezen a téren nyújt. Hiszen egyesek, sokszor úgynevezett müveit férfiak is olyan hangon beszélnek a nők közéleti szerepléséről, ami érthető és természetes, Kambodzsában vagy Sudánban, ahol a nő kísérője, szolgálója és igavonó állatja a férfinak, Japánban, ahol a nőt alacsonyabb fokon álló lénynek tekintik és a férfit a nőnek valóságos urává, istenévé teszek, Kinában és Törökországban, ahol a ppligámia melllet női rabszolgaság van, de nem érthető, sőt felháboritó nálunk a lovagiassásrnak klasszikus hazájában. Nem méltó a magyar karakterhez az a törekvés, mely a nőre mindenáron az inferioritás bélyegét akaria sütni és a nő^érdést, a nő választójogának kérdését is ázsiai szellemben kivánja megoldani. A nők helyzetének ezzel az ázsiai felfogásával szemben áll nemcsak az evanarélium, hanem az utóbbi évek bőséges tapasztalata is, amely a női választójog kérdését teljesen megérlelte, még pedig a nők és mint igazolni fogom a köz javára is. Néni feledkezhetem meg arról a kálváriáról, amit a nők a habom alatt íártak és arról a munkáról, amelyet végeztek. Tfjaink, férfiaink ig^zi hősök voltak a fronton, de hősök voltak leányaink és asszonyaink is itthon. A nehéz munka, amelynek terhe alatt széles- kemény férfi vállak is roskadoztak, a nők gvenge vállaira szakadt és végezték ezt a nmnkát híven, kitartóan, bem«iile+

f

sen, n^dig miközben kezük az eke szarvát fogta, lelkük ott iá^t aDob^rdón aSztriDa mentén. S^bé-iábrn férjeiknél, fiaiknál, testvériknél, és miplatt mások üditő álomba merültek, ők hosszú álmatlan éjszakákon rémlátásoktól gyötörtettek. És e testi, lelki kinok kex-esztie alatt még nem roskadtak össze, hanem imádkoztak és dolgoztak, tiz körmükkel kanarva ki a földb"] a kenyeret, amelyre hadseregünknek és evemékei nknek szükségük vol+. ök a szenvedésből és munkából kivették részüket, méltó tehát, hogy a jogban, a legfelségesebb jogban, a választóJobban is részesüljenek. Ám nemcsak a hála kötelez erve. han<mi a kereszt én v frondnlntnak, mint politikai gondolatnak alátámasztása is. TK~A»oo^ténv alánon akarjuk uijáépit

f

ni rombadőlt hazánkat. Nos, e mnnkában uem nélkülözhetjük a keresztény nőknek, a keresztény gondolat, a keresztény vallás, a keresztény világnézet leghívebb, leH°iVpspbb hi+^Ml^nnk támogatását és közreműködését, azoknak segítségét, akik mint anvák, az uj nemzedék lelkébe plántáliák a krisztusi gondolatn+ és erkölcsit, akiknek szivében a száműzött Krisztus mindig menedéket talál, akik a közelrrmltban is. a kommunista rémuralom alatt, amikor — sajnos — a férfiak nagy része gyáván behódolt, vae-y közönyösen viselkedett, csodás bátorsággal, életük kockáztatásával, szentélyeink és oltáraink védelmére keltek. Amikor a romokon csonka— vagy mint Hegedűs Lóránt találóan megiegyzi — nyomorék-Magvarországot a keresztény gondolat és erkölcs bázisán vmáérnteni és ezzel a nagy keresztény, szentistváni Magyarország feltámadásának útját egyengetni kivá.nj-nk, szükségünk van az összes keresztény nők kezeinek áldott munkájára. ....* . És nagv nyomorúságunkban Szükségünk van az ő jóságos, könvörületes, keresztény szivükre. Mert igaz a Szentírás sz^va: „Ahol nincs asszony, ott hiába panaszkodik az ínséges." És mert nagy a mi nvomoruságunk : sok, sok ház kenyértelen, sok, sok munkanélküli családfő elborult, elsötétült lelkében zsonganak a "próféta szavai: „A gyermekek ke-