Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-405

A nemzetgyűlés 405. ülése 1925. évi május hó 7-én, csütörtökön. 373 nyerstermény területeinket elszakították (Uov van! a balközéven.) kereskedelmi utvonalainkat — hiszen minden mesterséges és természetes ut Magyarországon a centrum, a Duna völgye: Budapest felé halad — szintén átvágták a trianoni határok, (Dénes István: De a nagybirtokokat nem szakitották el!) A harmadik kérdés, amely felvetődött, hogy itt talán ethnográfiai igazságokat kerestek a közgazdaságiakkal szemben. Erre nézve felhivtam a figyelmet, hogy négy millió magyart csatoltak idegen nemzetek alá, tehát egyformán szemben áll a trianoni béke a közgazdasági, szociális és pénzügyi törvényekkel, valamint az ethnográfiai törvényekkel is. (Zsirkay János: Ez is magánvélemény! A négy millió magyar? — Kiss Menyhért: De gróf Nemes ezt nem tudja! — Lendvai István: Ilyen a grófi memória, akár Nemes akár más!) A közbejött kisentente-incidens némi elcsitulta után folytattam beszédemet a következőképen (olvassa): „Ezeket az igazságokat érzi ma már minden elfogulatlan közgazdász és politikus Európában és keresik a kivezető utat a mai tarthatatlan helyzetből. Többek között felmerült egy dunai konföderáció terve vagy lep'^lább is egy szorosabb gazdasági kapcsolat létesítése a középeurópai államok között. De véleményem szerint mindez lélektani lehetetlenség addig, amig a trianoni békekötés közgazdasági, szociális és ethnográfiai hibái és tévedései nem korrigáltatnak. (Ugy van! balfelől!) Ha pedig ez a korrekció megtörténnék, akkor szinte felesleges minden ilyen mesterséges megoldási mód, mert a korrekció következtében megszűnnék a lelki feszültség az utódállamok között és önmagától visszatérne a normális gazdasági vérkeringés Európa szivébe. A beteg Európának tehát csak egy igazi gyógyszere van: a békék reviziója. (Élénk helyeslés és tans a baloldalon. — Eckhardt Tibor: Ez nem magánvélemény! Az egész magyar nem'zet véleménye ez!) Aki figyelemmel kiséri az atmoszféra alakulását Európában, örömmel látja, hogy ma már minden országban hallunk hangokat az elhibázott békekötések reviziójáról (Lendvai István: Ugy van! Csak hivatalos magyar helyről nem!), ebből a munkából tehát nekünk — t. i. az interparlamentáris unió közgazdasági csoportjának — sem szabad kimaradni. Épen ezért tisztelettel felhivom elnökségünk figyelmét arra, hogy az interparlementáris unió kereskedelmi csoportja nagy szolgálatot tenne az emberiségnek, ha a tudományos és statisztikai adatok összegyűjtése után annak a kérdésnek megvizsgálását is felvenné munkája körébe, vájjon milyen közgazdasági, pénzügyi és szociális következményei vannak Európában a békekötéseknek. (Élénk helyeslés a balközépen. — Lendvai István (gróf Hoyos Miksa felé): Ez az, amit magánvéleménynek méltóztatott nyilvánítani! Brávó! — Eckhardt Tibor: Nyújtsa fel a kezét, aki ezt nem helyesli! Jó volna mégis látni, kik vannak más véleményen! — Zsirkay János: A gróf ur bakot lőtt!) Minden betegség gyógyitása elképzelhetetlen helyes diagnózis nélkül. Mivel pedig az ujabb szimptomák Európa hangulatában azt mutatják, hogy a népek szolidaritása és testvérisége talán mégsem frázis, kezdem visszanyerni reményemet, nemcsak az én keresztreieszitett hazám, hanem az egész emberiség békés fejlődésében is." (Élénk éljenzés és taps a baloldalon. — "Lendvai István: Hát ez nem elég francia finomság! — Zsirkay János (gróf Hoyos Miksa felé): Neki van 12.000 holdja, meg van elégedve! — Kállay Tamás: Bár az enyém volna, ami még hibázik belőle! Beérném vele! Élénk derültség és zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Lendvai István: Politikai Tutankamen!) Lendvai István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Baross János: Fontosnak tartom a magyar nemzet kifelé való erejének és egyöntetűségének demonstrálása okából megállapitani — épen tekintettel a kis-entente mostani bukaresti gyülekezésére —, hogy nincs olyan párt a magyar közéletben, nincs olyan józaneszü és becsületes magyar ember Magyarországon (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.), kezdve a szélső jobbtól, beleértve még a szocialista pártot is, amelynek programjában szintén benne van a revizió kérdése, mondom, nincsen olyan magyar ember, nincsen olyan magyar párt, amelyik bele tudna nyugodni a trianoni határokba (Ugy van! Ugy van!) és ne akarná a trianoni béke revizióját. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — Helyeslés és felkiáltások jobb felől: Nincs! Egyikünk sem nyugszik bele!) Amikor tehát az ország érdekében állónak tartom ennek megállapítását, innen a parlamentből, ahonnan a hang áthallatszik a Kárpátokon túl is, s^ amikor megállapitom azt is, hogy nagy elyi kérdésekben magyar és magyar között nem lehet és nincsen különbség. (Lendvai István: A becsületes magyarok között! — Zsirkai János: Csak egy őrült spanyol lehet más véleményen!) Kénytelen vagyok konstatálni, hogy taktika, mód és idő tekintetében azonban, sajnos, óriási különbségek vannak közöttünk. (Lendvai István: A Potiorek-taktika mindig rossz taktika volt! — Egy hang jobbfelől: Honnan tudja azt maga? Nem volt ott!) Köztudomású dolog, hogy én a kormány lagymatagkülpolitikájával sohasem voltam megelégedve. (Eckhardt Tibor: Mi sem!) De én nem akarom kritizálni a tegnapot. Olyan gyors tempóban rohan a történelem, (Drozdy Győző: Egyebütt!) hogy nekünk a holnap, a holnap reggel külpolitikájával kell foglalkoznunk, azért akarom megindokolni külpolitikai szempontokkal, továbbá az egész szerencsétlen magyar nemzet mai helyzetével, óráról-órára növekvő nyomorával és pusztulásával azt, hogy elérkezett az utolsó óra és pillanat arra, (Eckhardt Tibor: Ugy van! Tűrhetetlen a helyzet!) hogy a világ köztudatába belevigyiik a revizió szükségességét, és felrázzuk ezt a tunya magyar társadalmat és ezt a lagymatag kormányrendszert, hogy végre-valahára most az utolsó pillanatban erős kézzel fogjuk meg a revizió kérdését. (Zsirkai János: Beleesett már a somogyi rosseb ebbe a politikába! — Kállay Tamás: Más hangot használj! — Lendvai István: Hoyos is a hangot kifogásolta! — Kállay Tamás: Az semmiesetre sem volt boi'iZŰ!) Felszólalásomat a,z tette szükségessé, hogy ma mái* azok a nyugateurópai nagy államférfiak is, akik a népek sorsát intézik, nyiltan beszélnek a béke reviziójáról. (Lendvai István: Azok lettek magyar irredentisták!) A békeszerződés megszűnt már hozzáférhetetlen tabu lenni, ami háromnégy évvel ezelőtt volt. (Eckhardt Tibor" Sohasem hittem, hogy ez legyen a tényállás/ Ezért nem is akartam eddig állástfoglalni, de most már látom, milyen gyatra a helyzet! Piramidális! — Zsirkai János: A Nép már megirta! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Baross János: Sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy ehhez a kedvező atmoszféra változáshoz egy szalmaszálat sem hozott