Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-405

374 A nemzetgyűlés 405. ülése 1925. évi május hó 7-én, csütörtökön. sem a magyar társadalom, sem a magyar kormány, de még kevésbbé a magyar diplomácia. (Lendvai István: De Hoyos vitt egy csomó szalmaszálat — a fejében! — Der.ültség balfelőL Zaj a jobboldalon.) A mi hivatalos politikánk éveken keresztül egy teljesen elhibázott taktika következtében azt a gyerekes látszatot akarta kifelé demonstrálni, mintha itt — ha nem is a nemzet, de legalább az intéző körök — belenyugodtak volna a trianoni békekötésbe. Befelé pedig felülről nyomták és lelohasztották az amúgy is szalmalángu magyar társadalomnak minden ellenálló és aktiv erejét. (Lendvai István: Amelyet azonban ők gyújtottak valamikor, amikor az üzeneteket küldték Erdélybe és a Felvidékre, hogy majd Horthy Miklós bevonul oda!) Elnök: Lendvai képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék nyugodtan meghallgatni a szónokot. (Zsirkay János: Jó volt a gondolatot ébren tartani!) Zsirkay János képviselő urat hasonlóképen kérem, méltóztassék csendben maradni! Baross János: Ha az ember olvassa a külföldi lapokat és látja ebben a kérdésben azt az abszolút passzivitást, amely Magyarországon az utolsó két-három esztendőben volt, akkor meg kell állapítania, hogy mi csak paszsziv, tehetetlen szemlélői vagyunk a nagy, világtörténelmi eseményeknek. Pedig szenzációs az, ami a világon most folyik, szenzációs, szinte laboratóriumi példája annak, hogy a történelmi nagy eseményeket mennyire dirigálják a közgazdasági, szociális és pénzügyi érdekek. (Lendvai István: Ez a Bethlen-Linderizmus! Ismerjük!) így pl. a német-francia probléma, amely a mai külföldi politikát dominálja, mutatja azt, hogy nagy közgazdasági, pénzügyi és szociális érdekek azok, amelyek szembenállnak, megütköznek és kiegyenlítődnek. Elutazásom után hallottam, hogy felszólalásom után másodnapra Mexikó egyik képviselője felállott és kijelentette, hogy Európában nincs nyugalom azért, mert nem adtak kellő bázist a békekötések aiá. Lélekben és közgazdaságilag. (Lendvai István: Pedig Mexikóban sok ám a spanyol! De ugy látszik, ott külömb spanyolok vannak!) Érezte ezt Franciaország is. A papirosbéke megkötése után Franciaország részére biztonságának megőrzésére két ut volt: vagy a fegyveres ut, vagy a végleges reviziós megbékélés Németországgal. Lélektanilag talán érthető, hogy a nagy hullámzások a lelkekben még le nem csendesedvén, először a fegyveres utat választotta Franciaország. Óriási mértékben fegyverkezett, hadseregének a békekötés^ utáni létszáma nagyob volt, mint a háború előtt. De nemcsak a maga hadseregét tartotta fenn, hanem pénzelte a kisantant hadseregeit is, hogy Németország hátában tartalékja legyen. Az egész kisantant-imperializmusnak tehát semmi más komoly bázisa nem volt, mint az, hogy Németország és Franciaország nem tudták megtalálni az őszinte megbékülés útját. Ennek a gyűlöletnek szitására, erre a spekulációra volt felépítve a kisantant egész imperialista politikája. A francia adófizetők és kistőkések azonban megunták azt, hogy ők Csehország, Románia és Szerbia hadseregeit is fentartsák, megunták azt, hogy az ő takarékosságuk gyümölcse, francia frankban levő betéteik elértéktelenedjenek s ezért jött egy nagy belső áramlat Franciaországban gazdasági szükségletek és pénzügyi okok által támogatva, amely azt mondotta: ez a fegyveres ut a biztonságra rossz, válasszunk egy olcsóbbat, állandóbbat, biztosabbat, az őszinte megbékélést Németországgal, vagyis a béke revízióját. Elsősorban tehát a írancia nép, a francia kispolg francia demokratikus politika tért át a revízió politikájára, nagy pénzügyi és közgazdasági okok hatása alatt. Ezek a politikusok Franciaországban könyvtárakat irtak össze erről a kérdésről. Bebizonyították, hogy ha Franciaország tovább is folytatja a kisantant által szított fegyverkező politikáját, akkor Franciaország* pénzügyileg tönkre fog menni és diplomáciailag izolálódik. (Lendvai István: Ugy látszik, azok is csak magánvélemények voltak!) Ugyanis az egész angol-szász felfogás — Észak-Amerikában épen ugy, mint Angilában — egy nagy koncepcióra, az európai igazi békesség helyállitására törekszik. Angliában két ok van erre és nincs különbség e tekintetben a volt szocialista és a jelenlegi konzervatív kormány között: az egyik a munkanélküliség, amely Angilában is számottevő, a másik pedig az, hogy Franciaország hatalmas tőkékkel tartozik Amerikának és Angliának. Ez a két hitelező tehát nem szívesem látja azt, hogy Franciaország készpénzfeleslegét Prágába, Bukarestbe és Belgrádba küldi, hogy ott tankokat és repülőgépeket szerezzenek azon fantom címen, mintha mi, Magyarország, fogpiszkálónkkal meg akarnónk támadni a kisantantot. Az angol és az amerikai gazdasági erők tehát szintén a nagy megbékélésnek, a hibák korrekciójának szolgálatába állottak Európa külpolitikájában. Higyjék meg, t. Nemzetgyűlés, nem a mi érdemünk, hogy megjavult a külpolitikai helyzet. Ismétlem, ehhez mi nem járultunk hozzá egy szalmaszállal sem. (Lendvai István: Daruváry hozzájárult, mert elment, de — sajnos — méltó utódja akadt!) Nagy történelmi és gazdasági törvények azok, amelyek a levegőt, az atmoszférát megjavították Magyarország számára. Ez a nagy koncepciójú politika a jelenleg szereplő francia politikusok agyában született meg — Herriot, Cailleaux, De Monzie, Briand —, Angliában pedig, ismétlem, a szocialistáktól kezdve végig a konzervatívokig, minden számottevő államférfi ennek a nagy koncepciójú politikának szolgálatában áll. És ez az utolsó alkalom arra is, hogy mi, magyarak, talpraállhassunk, mert abban a pillanatban, amint a Rajnánál megszületik az igazi béke, az Ipoly és a Maros mellett nem lehet háborúsdit játszania a kis antantnak! Amint az igazi békesség a béke revíziójával be fog következni a Rajna mentén és megszűnik a kisantant imperializmusának pénzügyi dotációja nyugatról, abban a pillanatban összeomlik az a zseniálisan felépített kártyavár, amelyet Benes megépített, de nem kőből, hanem homokra, kártyából. Gyűlöletre nem lehet politikát alapítani, mert az idealisták szerint gyűlöletnél a szeretet erősebb, és a materialisták szerint feltétlenül erősebbek az anyagi, a pénzügyi, a közgazdasági és a szociális élet törvényei is. Ezekkel szemben külpolitikját még Benesnek sem lehet csinálnia. (Strausz István: Belpolitikát sem lehet! Látjuk Magyarországon!) Amikor azonban meg fog születni az igazi békesség Nyugat-Európában és meg fognak szűnni a pénzküldemények, ugyanakkor fel fog ébredni a kisentent államok választóközönsége is ép ugy, mint felébredt Franciaországban