Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-403

A nemzetgyűlés 403. ülése 1925. évi május hó 5-én, kedden. 321 „Az Újság" című napilapban Lloyd George irt a mi elhalt királyunkról, erősítette a legitimizmust, amely nélkül ez az ország fel nem támadhat. Különös véletlen, hogy akkor jelenik meg ez a megállapítás, amikor a háborús gazdálkodásról szóló zárszámadásokat, jobban mondva kimutatásokat olyan kormány képviselete mellett tárgyaljuk, amely kormány a nemzetgyűlés többsége által a békeszerető királyunkra kimondotta a száműzetést és ezt a száműzetést ő, maga végre is hajtotta. (Lendvai István: Örök szégyen!) Ügy érzem, hogy amikor olyan! zárszámadások tárgyaltatnak, amelyeknek háborús terheiben érdekeltnek látszik IV. Károly királyunk és amelyekben benne van az ő koronázásának költsége is, nem politizáltam, amikor azokat a megállapításokat, amelyeket Lloyd George, Nagy-Britanniának ez a hatalmas állam férfi a és háborús kormányának ministerelnöke tett, idehoztam a nemzetgyűlés elé. Merem azt hinni, hogy az igen t. kormány elfogadja határozati javaslatomat azért is, mert ha a pótjelentések utján teljessé teszi a Legfőbb Állami Számvevőszék a kimutatásokat, ezekből meg fogják látni a szövetséges és társult hatalmak, hogy mi vagyonilag a háború, de különösen a trianoni béke folytán sokkal jobban tönkrementünk, mint ahogyan azt a sebtiben összeszedett kormányadatokkal reparációs költségek tárgyalásainál képviselőink dokumentálni tudták. Ezektől a vezérgondolatoktól indíttatva kérem a t. Nemzetgyűlést és a t. kormányt, hogy javaslataimat elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik'? Forgács Miklós jegyző: Nemes Bertalan! Nemes Bertalan: T. Nemzetgyűlés! Amikor 10 esztendő után először van a nemzetgyűlés, illetőleg az ország törvényhozása abban a helyzetben, hogy zárszámadásokat tárgyaljon, lehetetlenség, hogy a megnyugvás, a megelégedés érzése ne töltsön el bennünket, lehetetlenség, hogy őszinte köszönetünket ne fejezzük ki annak a legfőbb számszéknek, amely ezzel a nagy munkával törvényes kötelességének tett eleget és amely munkának idehozatalával a kormány igyekezett mindazokat a mendemondákat eloszlatni, amelyek a zárszámadásoknak hosszú időn át való be nem terjesztése miatt széltében szállingóztak. . Ezeknek előrebocsátása után örömmel fogadom el a zárszámadásvizsgáló bizottságnak ide vonatkozó javaslatait. Ha egy pár pillanatra mégis szót kérek, ennek oka az, f hogy előzetesen részben a zárszámadásvizsgálő bizottságban, részben a sajtóban az előttem szólott t, képviselő ur két váddal illette egyrészt a zárszámadásvizsgáló bizottságot, másrészt a legfőbb állami számszéket. Ezeknek a vádaknak egyike az volt, hogy a zárszámadásvizsgáló bizottság nem tanulmányozta át eléggé az anyagot és ennélfogva a tárgyalás hevenyészve történt. Ezt a vádját elejtette. A másik hasonlóan súlyos vád az volt, hogy a bizottság elfogadta a tárgyalás alapjául a legfőbb számszéknek kimutatását annak ellenére, hogy ezek a gazdálkodás elbírálására alkalmasak: nem lehettek. T. képviselőtársamnak mind a két vádja teljesen indokolatlan és alaptalan. A „végignyargalás

e

'-ról csak azért nem teszek említést, mert most nem hangoztatta ezt á vádat, de ami a számszék kimutatásait illeti, azok teljesen megfelelnek az 1920 : XXVII. te. 6. %-& rendelkezésének, amely szerint a különböző időszakok gazdálkodása kell hogy elbíráltassák és. alkalmat kell adni arra, hogy a felmentvény megadása vagy meg nem adása kérdésében határozhasson a Ház. A kimutatások igenis, megfelelnek az említett törvénynek, mert tartalmazzák az egyes, időszakokban utalványozott díjazásokat és előirt bevételeket ugy, amint ezt a törvény rendeli, és pedig olyan részletességgel, mint ahogyan azt a rendes állami zárszámadások mutatják. Hogy pedig az említett 1920. évi XXVII. te. által elrendelt kimutatások teljesen alkalmasak a ministeri felelősség megítélésére, kiviláglik abból, hogy a zárszámadás az 1880 : LXVI. te. 24. §-a értelmében öt részből áll: a költségvetési törvény berendezését követő összehasonlító kimutatásból, az átfutó kezelés kimutatásából, az állami leltárból, a mérlegekből és a felvilágosításul szolgáló részletezésekből. A zárszámadásoknak e különböző részei közül is a 2. és 4. pont csak tájékoztatásra szolgál a törvényhozásnak, ezek a részek a gazdálkodás főeredményeit szűrik le. A ministeri felelősség megállapítása az első helyen említett úgynevezett összehasonlító kimutatás alapján történik, még pedig az előfordult utalványozások alapján, amely összegek ebben a kimutatásban összehasonlittatnak a költségvetésben engedélyezett hitelekkel és amennyiben az utóbbiakra fedezetet nem találnak, vagy azok az állami számvevőszék megállapítása szerint a törvényes rendelkezésektől eltérő utalványozásokat tartalmaznak, ugy a zárszámadásokban kellő indokolással látandók el. Ezeket az eltéréseket, indokolásokat bírálja el azután a képviselőház, a nemzetgyűlés és ez alapja a ministeri felelősség megállapitásának. A háborús és a két forradalmi időszak után a rendes zárszámadások fenti 2—4. pontjában emiitett részeihez az adatok beszerezhetők nem voltak. Ezt az előttem szólott képviselőtársam, mint az állami szárnszéknek annakidején volt alelnöke, nagyon jól tudja. Az erre vonatkozó okokat előadta a bizottság a maga jelentésében. De a lerovási adatok hiánya a ministeri felelősség kérdését nem érinti, mert amint lentebb említettem, az utalványozások azok, amelyekért a ministerek felelősséggel tartoznak, az utalványozások fejezik ki a kormány akaratát és rendelkezését, amelyekért a kormány felelős. A lerovások viszont az utalványozásokra történt tényleges fizetéseket tartalmazzák, a lerovás a kormány akaratának az alantas tisztviselők által történt végrehajtását mutatja, a végrehajtásért azonban nem a ministerek felelősek, hanem az illető számadó tisztviselők tartoznak felelősséggel a ministerekkel szemben, amint ezt nagyon jól méltóztatnak tudni. A lerovási hasáb a ministeri felelősség szempontjából teljesen irreveláns. A főfontosságu az utalványozás. Minthogy pedig az utalványozási adatok ezekre az időszakokra vonatkozóan tényleg beszerezhetők voltak, ezért rendelkezett az 1920 : XXVII. te. 6. §-a igen bölcsen akképen, hogy ezekre az időszakokra nézve a rendes állami zárszámadások helyett a történt utalványozásokat és az előirt bevételeket feltüntető kimutatások terjesztendők a nemzetgyűlés elé. A törvényhozás, ezzel a rendelkezéssel tehát gondoskodott arról, hogy bár rendes zárszámadások készítése lehetetlen volt, a nemzetgyűlés birtokába jusson mindazoknak az adatoknak, amelyek a ministeri felelősség megállapítása szempontjából szükségesek. Ezeket az adatokat a számszék a maga jelentésében teljes részletességgel feltárja élőt-