Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-403

A nemzetgyűlés 403. ülése 1925. évi május hó 5-én, kedden. 321 „Az Újság" című napilapban Lloyd George irt a mi elhalt királyunkról, erősítette a legi­timizmust, amely nélkül ez az ország fel nem támadhat. Különös véletlen, hogy akkor jele­nik meg ez a megállapítás, amikor a háborús gazdálkodásról szóló zárszámadásokat, jobban mondva kimutatásokat olyan kormány kép­viselete mellett tárgyaljuk, amely kormány a nemzetgyűlés többsége által a békeszerető kirá­lyunkra kimondotta a száműzetést és ezt a száműzetést ő, maga végre is hajtotta. (Lendvai István: Örök szégyen!) Ügy érzem, hogy ami­kor olyan! zárszámadások tárgyaltatnak, ame­lyeknek háborús terheiben érdekeltnek látszik IV. Károly királyunk és amelyekben benne van az ő koronázásának költsége is, nem poli­tizáltam, amikor azokat a megállapításokat, amelyeket Lloyd George, Nagy-Britanniának ez a hatalmas állam férfi a és háborús kormányá­nak ministerelnöke tett, idehoztam a nemzet­gyűlés elé. Merem azt hinni, hogy az igen t. kormány elfogadja határozati javaslatomat azért is, mert ha a pótjelentések utján teljessé teszi a Legfőbb Állami Számvevőszék a kimutatásokat, ezekből meg fogják látni a szövetséges és tár­sult hatalmak, hogy mi vagyonilag a háború, de különösen a trianoni béke folytán sokkal jobban tönkrementünk, mint ahogyan azt a sebtiben összeszedett kormányadatokkal repa­rációs költségek tárgyalásainál képviselőink dokumentálni tudták. Ezektől a vezérgondolatoktól indíttatva ké­rem a t. Nemzetgyűlést és a t. kormányt, hogy javaslataimat elfogadni méltóztassék. (Helyes­lés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik'? Forgács Miklós jegyző: Nemes Bertalan! Nemes Bertalan: T. Nemzetgyűlés! Amikor 10 esztendő után először van a nemzetgyűlés, illetőleg az ország törvényhozása abban a helyzetben, hogy zárszámadásokat tárgyaljon, lehetetlenség, hogy a megnyugvás, a megelége­dés érzése ne töltsön el bennünket, lehetetlen­ség, hogy őszinte köszönetünket ne fejezzük ki annak a legfőbb számszéknek, amely ezzel a nagy munkával törvényes kötelességének tett eleget és amely munkának idehozatalával a kormány igyekezett mindazokat a mende­mondákat eloszlatni, amelyek a zárszámadá­soknak hosszú időn át való be nem terjesztése miatt széltében szállingóztak. . Ezeknek előrebocsátása után örömmel fo­gadom el a zárszámadásvizsgáló bizottságnak ide vonatkozó javaslatait. Ha egy pár pilla­natra mégis szót kérek, ennek oka az, f hogy előzetesen részben a zárszámadásvizsgálő bi­zottságban, részben a sajtóban az előttem szólott t, képviselő ur két váddal illette egy­részt a zárszámadásvizsgáló bizottságot, más­részt a legfőbb állami számszéket. Ezeknek a vádaknak egyike az volt, hogy a zárszámadás­vizsgáló bizottság nem tanulmányozta át eléggé az anyagot és ennélfogva a tárgyalás hevenyészve történt. Ezt a vádját elejtette. A másik hasonlóan súlyos vád az volt, hogy a bizottság elfogadta a tárgyalás alapjául a leg­főbb számszéknek kimutatását annak ellenére, hogy ezek a gazdálkodás elbírálására alkal­masak: nem lehettek. T. képviselőtársamnak mind a két vádja teljesen indokolatlan és alaptalan. A „végig­nyargalás e '-ról csak azért nem teszek említést, mert most nem hangoztatta ezt á vádat, de ami a számszék kimutatásait illeti, azok telje­sen megfelelnek az 1920 : XXVII. te. 6. %-& rendelkezésének, amely szerint a különböző időszakok gazdálkodása kell hogy elbíráltas­sák és. alkalmat kell adni arra, hogy a felment­vény megadása vagy meg nem adása kérdé­sében határozhasson a Ház. A kimutatások igenis, megfelelnek az említett törvénynek, mert tartalmazzák az egyes, időszakokban utalványozott díjazásokat és előirt bevételeket ugy, amint ezt a törvény rendeli, és pedig olyan részletességgel, mint ahogyan azt a rendes állami zárszámadások mutatják. Hogy pedig az említett 1920. évi XXVII. te. által elrendelt kimutatások telje­sen alkalmasak a ministeri felelősség meg­ítélésére, kiviláglik abból, hogy a zárszámadás az 1880 : LXVI. te. 24. §-a értelmében öt rész­ből áll: a költségvetési törvény berendezését követő összehasonlító kimutatásból, az átfutó kezelés kimutatásából, az állami leltárból, a mérlegekből és a felvilágosításul szolgáló rész­letezésekből. A zárszámadásoknak e különböző részei közül is a 2. és 4. pont csak tájékozta­tásra szolgál a törvényhozásnak, ezek a részek a gazdálkodás főeredményeit szűrik le. A mi­nisteri felelősség megállapítása az első helyen említett úgynevezett összehasonlító kimutatás alapján történik, még pedig az előfordult utalványozások alapján, amely összegek ebben a kimutatásban összehasonlittatnak a költség­vetésben engedélyezett hitelekkel és amennyi­ben az utóbbiakra fedezetet nem találnak, vagy azok az állami számvevőszék megállapítása szerint a törvényes rendelkezésektől eltérő utalványozásokat tartalmaznak, ugy a zár­számadásokban kellő indokolással látandók el. Ezeket az eltéréseket, indokolásokat bírálja el azután a képviselőház, a nemzetgyűlés és ez alapja a ministeri felelősség megállapitásának. A háborús és a két forradalmi időszak után a rendes zárszámadások fenti 2—4. pontjában emiitett részeihez az adatok beszerezhetők nem voltak. Ezt az előttem szólott képviselőtársam, mint az állami szárnszéknek annakidején volt alelnöke, nagyon jól tudja. Az erre vonatkozó okokat előadta a bizottság a maga jelentésében. De a lerovási adatok hiánya a ministeri fele­lősség kérdését nem érinti, mert amint lentebb említettem, az utalványozások azok, amelyekért a ministerek felelősséggel tartoznak, az utal­ványozások fejezik ki a kormány akaratát és rendelkezését, amelyekért a kormány felelős. A lerovások viszont az utalványozásokra tör­tént tényleges fizetéseket tartalmazzák, a le­rovás a kormány akaratának az alantas tiszt­viselők által történt végrehajtását mutatja, a végrehajtásért azonban nem a ministerek felelősek, hanem az illető számadó tisztviselők tartoznak felelősséggel a ministerekkel szem­ben, amint ezt nagyon jól méltóztatnak tudni. A lerovási hasáb a ministeri felelősség szempontjából teljesen irreveláns. A főfontos­ságu az utalványozás. Minthogy pedig az utalványozási adatok ezekre az időszakokra vonatkozóan tényleg beszerezhetők voltak, ezért rendelkezett az 1920 : XXVII. te. 6. §-a igen bölcsen akképen, hogy ezekre az időszakokra nézve a rendes állami zárszámadások helyett a történt utalványozásokat és az előirt bevéte­leket feltüntető kimutatások terjesztendők a nemzetgyűlés elé. A törvényhozás, ezzel a ren­delkezéssel tehát gondoskodott arról, hogy bár rendes zárszámadások készítése lehetetlen volt, a nemzetgyűlés birtokába jusson mindazoknak az adatoknak, amelyek a ministeri felelősség megállapítása szempontjából szükségesek. Ezeket az adatokat a számszék a maga je­lentésében teljes részletességgel feltárja élőt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom