Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

24 A wmrnmig$0Üés 3SSL :

tíime îSÈâ. émdttàfiâus M lî-én, szerdán. csánatot kérek e kitérésért, de továbbmegyek: hogy lehet segíteni? Itt vannak a közmunkák, amelyeknek megindítása szükséges. Mi az a közmunkai A közmunka 100%-ából 60% munkabér, akármilyen közmunkát végeztetünk. A további 40% anyag*, de ebben az anyagban ismét benne vau egy egész halom munkabér, tehát az egész összegnek csak minimális része a materia, legnagyobb része munkabér. Méltóztassék elképzelni, hogy ha közmunkát eszközlünk, akkor az egész összeg, amelyet abba belefektettünk forgalmi adóban, más adóban és az élet fellendülésében visszatér. (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) Tegye meg az állam, amit megtehet és végre indítsa meg a közmunkákat. Az államot ismét egy ígéret megszegésével kell vádolnom. Beszé" dem végén — ha egyáltalában eljuthatok egészen a végére — ki fog domborodni, hogy miért említem azt, hogy az állam az ígéreteket nem tartja be. Itt van a kincstári részesedés, amely a házakkal kapcsolatos. Az állam azt Ígérte, hogy ebből a kincstári részesedésből az egész vonalon építkezéseket fog eszközölni. Hol van ez az igéret? Ha nem akarták ezt megtenni, akkor miért ígérték nekünk, nemzetgyűlési képviselőknek, önöknek többségi pártnak és nekünk kisebbségnek? Ha nem volna szükség rá, akkor indokolják meg itt a Házbar, hogy mi ért kellett eltérni akkori véleményüktől. De egyszerűen elsikkasztani azt az ideát, hogy az állam kincstári részesedést szed be csak azért, hogy építkezéseket és közmunkákat végeztessen és semmiféle közmunkát nem végeztetni, ez azt hiszem, igy az ország szine előtt mégsem járja. Ezt csak a kormány és a többség reputációjának árán lehet megcsinálni, hogy Ígéreteket tesznek, amelyeket a jövőben senki ezen a világon elhinni nem fog. (Gaal (Sasion: Tisztviselői fizetésekre fordítják!) Az utolsó kérésem itt az volna, hogy legyen szives a pénzügyminister ur, amit az előbb mondottam az importkereskedelem tekintetében, végre megváltoztatni azt a forgalmi adó-anomáliát, amelyet az előbb ismertettem, hogy t. i. a külföldiek 3 százalékkal kevesebb forgalmi adót fizetnek, mint a belföldiek. Ez. azt hiszem olyan dolog, amely már tényleg az emberek húsába vág, hogy a magyar ember ne konkurálhasson, hogy csak 3 százalékkal drágább áron adhasson el árut, mint a, külföldi. Azt hiszem, hogy ez olyan kívánság, amelyet a pénzügyminister urnák már régóta teljesítenie kellett volna, mert ezt egy egyszakaszos törvény alapján minden pillanatban meg lehet csinálni. Végre, legyen szabad utalnom arra. hogy a lakásínség tovább tart. Hogy ez a lakásínség* tovább tart, természetes jelenség, de mé<rsem olyan természetes, mint amilyennek mi képzeljük. Méltóztassék azokat a lakásokat, azokat a helyiségeket megtekinteni, igy ül. a Haditermény, vagy a Szénközpont, vagy hasonló helyiségeket: ezeknek legnag-yobb része nem lakásokra lett fordítva, hanem klubok részére. 1918 óta százanként szaporodtak el a klubok, amelyek a legzengzetesebb nevek alatt hazárdjátékoknak utálatos tanyái. Kérdem itt az igen t. Vass minister urat, hogyan jutottak mindezek a klubok lakáshoz és ha már akartok nekik helyiségeket adni. miért nem vettek ki azok bolthelyiségeket! Hogyan jutottak ezek a számtalan játszóklnbok helyiséírhez, melyek m »«mételyezik a mi fiatalsáímmkat. a lakosságunkat, ahol dáridókat ülnek? Nem akarok itt neveket mondani, pedig mondhatnék, de hiszen ismeri őket mindenki. (Erdélyi Aladár* i Pedig megérdemelnék! Tessék kipellengérezni I őket!) Minden pillanatban rendőri razziákat látunk olyan klubokban, amelyekről fogalmunk sem volt, hogy általában léteznek. Kiktől kapták ezek a lakást? A mi tisztességes lakosságunkat arra kényszeritjük, hogy oduki ban lakjanak nyolcával, tizével, harmincával, ! s akkor itt ezek a klubok terpeszkednek, vagy I akár más kisebb apró politikai klubok is, igy a napokban olvastam, hogy ismét két klub kapott lakást, Kitől kapnak lakást? Hogy, van ! az, hogy mig* az egyik oldalon a bíróság a leg| nagyobb szigorúsággal kezeli a lakások elfog• lalásának kérdését, addig a másik oldalon, ha a nagy urak akarják és protekciójukat érvényesítik, olyan lakást kapnak, amilyet akarnak? Utalok a Saxlehner-féle óriási lakásra, amelyet a közelmúltban szintén egy olyan klubnak adtak ki, ahol ilyen dolgok folynak. Hol itt az igazság? Hol a kormány meggondolása? Nem fél attól a kormány, hogy itt egyszer fel fognak zúdulni a lelkek, ha látják, hogy ilyen meddő célokra tudnak lakásokat kaparintani, de lakást, nyomorult emberek számára nem tudnak előteremteni. Ez, azt hiszem, | nem méltó eljárás és ha mi egy kissé gondolj kozunk ezen, akkor azon leszünk, hogy meg| szüntessük ezeket az állapotokat. Rátérek a szanálási javaslatra. Legyen szaj bad ebben a tekintetben is néhány szót mondanom. A szanálási javaslat tekintetében nagyon furcsa helyzetben vagyunk. A gyönyörűség megöl minket, hogy milyen jól áll a szanálási javaslat és, ha egy közgazdászt kérdezünk meg, vagy bárkit — én azt hiszem, hogy ha Bud minister ur nem lesz minister őt is meg lehet kérdezni —, akkor azt fogja mondani, hogy a legaggályosább jelenség, amit elképzelhetünk, az az utolsó kimutatás, amelyet most kaptunk, amelyben a bevételeknek egy őrült töj mege van, amelyre senki e világon nem vá| gyott és nem várt. A kiadások felszökése, amit ! bizony már mi inkább vártunk, mert csupán a j kiadásokban vagyunk nagyobbak, elmaradt. ! Ha mi ezt az utolsó szanálási kimutatást láfo] juk, akkor tudatára jutunk annak, hogy miért ! nyomorult ez az ország és miért áll ottan, j hogy megszűnik nemsokára adóalany lenni, } ha nem segítünk rajta. Ez a kimutatás a sza; nálás paródiája és nem más. Lehetséges az, ! hogy nekünk van egy kölcsönünk, s azt nem j vesszük igénybe és azt hagyjuk két százalékra I heverni? Lehetséges az, hogy mi már most I megkezeljük a kapitális visszafizetését? Lehet J ezt szanálásnak nevezni? Minek vettük fel akI kor a kölcsönt annakidején? Hiszen akkor nem | volt szükség, amikor felvettük! (Buday Dezső: I A jóvátételre!) Vagy azt hiszik önök uraim, ! hogy ha önök e nagy bevételről számolnak be ! még januárra vonatkozólag is, hogy ezek a i nagy bevételek meg fognak maradni az év to>~ ! vábbi folyamán is, akkor is, amikor már az j egész lakosság le lesz züllve? Azt hiszik, hogy i ez igy fog maradni? Kassay Károly annakidején azt mondotta, | hogy Smith Jeremiás aktiv tétele a szanálás-i nak és én akkor hozzájárultam ahhoz, hogy I igenis aktiv tétele, mert szükséges, hogy Ma| gyarország közgazdaságának ilyen viszonylai taiban legyen valaki, aki pártatlanul figyeli j meg Magyarország közgazdaságának minden | megmozdulását. Én ezt ma kétséghevonom. i Azt merem állítani, hogy a t, biztos ur azértë | van itt, azért küldöttek ide, hogy az az összeg, | amelyet Magyarországnak adtak, a külföld réj szere minden körülmények között biztositva le? ' gyen, de nem azért, hogy Magyarország köz-