Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

A twmzetgyUlés 389. ülése 1925. gazdasági viszonyait szanálja. Mert a biztos urnák, aki hires amerikai közgazda, aki amerikai ügyvéd, akit amerikai légkör vett körül, nem szabad csak a látszatot megmenteni, hanem annak a dolog lényegére kell törekednie, annak azt kell vallania, hogy az országot kell megmenteni és ha ez az összeg nem lett volna teljesen elég, akkor az ő kötelessége lett volna abban a tekintetben interveniálni, hogy valamivel nagyobb összeggel, esetleg még megmenthető legyen* az ország. De azt, hogy annak révén, hogy az ország pénzügyeit rendbehozzák, a lakosságot tönkreteszik, ezt a biztos urnák tűrnie nem lett volna szabad. Én azt állítom, hogy nagyon csalódtam Smith Jeremiás urban, akit én személyesen is ismerek és becsülök (Strausz István; Ugy van! Ugy van!), de neki nem volt meg a férfias gerince, amit ő odahaza tanult közgazdasági kérdésekben, hogy az asztalra ütött volna és azt mondotta volna és a lakosságot pedig kiuzsorázni én nem engedem semmi körülmények között. (Srausz István: A tisztviselőket sem!). Ez lett volna kötelessége. Hogy ő érezte ennek súlyát, mutatja decemberi kimutatásában volt egyik mondata, ahol azt mondja (olvassa): „Csak az ország^ gazdasági

1 struktúrájának szétroncsolása nélkül szabad az állami bevételeket gyarapitani". Ezt mondotta ő decemberi kimutatásában. Jött ezután a januári kimutatás és nem talál szót arra,hogy azt mondja: „Én pedig a kormányt utaltam arra, hogy igenis, szállítsa le a forgalmi adókat és más adókat is — nem az egyenes adókról beszélek, mert az csak 12%-a az egésznek —, csináljon számításokat, könnyítéseket kellő időben, hogy el ne pusztuljon ez a nép, hogy hiába ne ültem 1 érgyen itt Budapesten". Ezt a t. biztos ur az egész vonalon elmulasztotta. Elmulasztotta, hogy a kormányt figyelmeztesse arra, hogyha tovább fentartjuk ezeket a rém kiadásokat, amikor ezen kiadások révén, akárhogyan csinálják is, az országnak pusztulnia kell. Ezeket a kiadásokat az egész vonalon restringálni kell. Nekünk — apró kis ország vagyunk — nem szabad még minidig azt hinnünk magunkról, hogy Nagy-Magyarországot képviseljük és íme látjuk, hogy a kiadások még mindig nagyobbak és nagyobbak lesznek. Most hallom pl., hogy a földmivelésügyi ministeriumra még két emeletet húznak, mert kevés a hely a ministerium részére. Hallok olyan kiadásokról, melyeknek eszközlése egyenesen a lehetetlenség határán van. Felhozták itt kormánypárti képviselők, hogy hány tisztviselő van olyan helyeken, ahol abszolúte nincs szükség hivatalnokokra. Hogy mást ne említsek, itt van a mi soktagu, nagy nemzetgyűlésünk, mely — bocsánatot kérek — eddig mindent végzett, csak hasznos közgazdasági munkát nem. Mire való ez a nagy nemzetgyűlés? Nem volna elég ennek a 13 vármegyének 80 képviselői Itt van a sok óriási ministerium nagy kiadásaival. Tett-e Smith Jeremiás csak egy lépést is, hogy ezek restringáltassanakU Zimmermann kijelenthette, hogy követeli a tisztviselői karnak 100.000 fővel való csökkentését, de már későn jelentette ki. És ebből Smith Jeremiás ur nem tanultf Azért van ő itt, hogy kontrollálja, biztonságban van-e az összeg, amelyet ide adtak és nem azért küldték-e ide, hogy ezt a szegény, lenyomorodott országot megmentse! Ki merem itt mondani, hogy igenis, Smith Jeremiás az önök kormányával szemben gyenge volt és évi márcms hó 11-én, szerdán. 25 nem tette meg kötelességét. (Dénes István: Olyan, mint a többség! Az is gyenge a saját kormányával szemben!) Tisztelt uraim, ez a kimutatás egy hasonlatot juttat eszembe; ez a kimutatás olyan, mint egy 160 kilós ember, akit Marienbadba kell küldeni, hogy lesoványodjék, akiről le kell venni azt a zsirt, melyet a nép zsirjából vett magára s amely most haszontalanul van rajta. Épen igy nekünk is le kell építenünk a nagy jövedelmeket és az órási kiadásokat. Ha nincs itt más ellenzék, engedjék meg, hogy én mondjam meg —• aki, azt hiszem, komolyan gondolkozom ezekről a kérdésekről és nem akarok semmiféle politikai előnyt, semmit a világon —, hogy igy az ország csak elpusztulhat, igy nem lehet az országot szanálni. Ehhez azonban az erőt önöknek kell adniok, nagy pártjukból, önöknek kell felvetniük a kérdést, mert addig, amig csak én vetem fel, az megoldásra nem kerül; hiszen az ellenzék kivánsága ebben a parlamentben, amióta én itt vagyok, azt hiszem, még nagyon ritkán talált meghallgatásra. Még egy szempontot vagyok bátor felemlíteni. Nekünk, zsoldos hadseregünk van. Miért nem próbálta meg a kormány odakint megmagyarázni, hogy mindegy az, hogy 35.000 főből álló zsoldos hadseregünk van-e, vagy sorozás utján rekrutálódik hadseregünk. Miért nem segített nekünk Smith Jeremiás abban, hogy megmondja, hogy mi kis náció vagyunk, nem tehetünk senkinek semmit a világon, hogy mi 35.000 embernél többet nem tartunk, ele az ne legyen zsoldos hadsereg, hanem behivás utján alakított hadsereg. Ez a zsoldos hadsereg nekünk rengeteg sok pénzünkbe kerül és nem tudunk vele semmit sem csinálni, nem is akarunk, mindig azt hangoztatjuk, hogy a békét szolgáljuk, hogy békét akarunk az egész vonalon, hogy nem akarunk megmozdulni sem. Miért nem tettek még csak kísérletet sem arra, (Perlaki György: Tettek már többször!) hogy a zsoldos hadsereg helyébe sorozás utján alaI látott hadsereg lépjen? Én nem tudok ilyen j kísérletről semmit, nein is hallottam róla, önök | talán többet tudnak. Kérdem, miért nem tettek | erre nézve kísérletet és miért nem forszírozták | esetleg barátaink révén, Anglia és Olaszország | révén, hogy a zsoldos hadsereget megszüntetj hessükl Miért nem mondották meg ezeknek a nagy nemzeteknek, hogy nem birjuk ki ezt a kiadást, hogy képtelenek vagyunk azt beállítani budgetünkbe, engedjék tehát ezt el nekünk. Nem bánom, restringálják hadseregünket esetleg 5000 emberre, de engedjék el nekünk ezt a nagy kiadást, mert nekünk csak az ország rendjének megóvása céljából van szükségünk egyelőre erre a hadseregre és nem más célból. Mondom, miért nem tett Smith Jeremiás csak egyetlenegy lépést is abban az irányban, hogy ezt esetleg megvalósithassukl | (Dénes István: A magyar nemzet gavallér, j fizethet!) De másra is hivatkozom az önök pártjából. A mai napon, mint látják, kormánypárti érvekkel dolgozom, tehát ne haragudjanak rám. ! Kállay Tibor volt pénzügyininister ur egyik I újság karácsonyi számában ezt irta (olvassa): : „Az adófizető közönség elérte teljesitőképesséj gének legmagasabb fokát." Ezt Kállay Tibor | volt Tiénzügyminister ur mondta. (Perlaki ! György: Ezt mi is mondjuk és érezzük!) Ha el! értük az adófizetési képesség legnagyobb fokát, I akkor tudjuk, hogy nagyobb jövedelmekre, | mint amekkorákra eddig szert tettünk, nem ! számithatunk, de ha a suffrage universelle-t ! vesszük, ugy, ahogy van, akkor előre megmondom, hogy az egyenes adók keveset számita-