Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-402

A nemzetgyűlés 402. ülése 1925. évi április hó 30-án, csütörtökön. 307 dotta, hogy: Jelentkeznek a hamis tanuk. (Kiss Mnyhért: Nem áll!) Amikor ezt a leg­határozottabban visszautasítom, felszólítom őt, hogy ismételje meg ezt a parlamenten ki­vid, amikor aztán módom lesz arra, hogy őt ezért a törvény elé állítsam; más utón nem tartom őt alkalmasnak arra, hogy vele szem­ben ezt a dolgot elintézzem. (Zaj. — Kiss Menyhért: Borzasztó! Nem változtatott elve­ket és pártokat? Kik választották meg? — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Dinich Ödön: Ezek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy én, akire gróf Hoyos mint koronatanura hivatkozott, ennek az egész római ügynek a kulissza­titkait itt elárulhassam. (Egy hang a közéven: Nem tartozik ide!) Elnök: A képviselő urnák személyes kér­désben adtam meg a szót, tehát csak személyes kérdésben szólhat s magára az ügy érdemére a házszabályok értelmében nem térhet ki. Mél­tóztassék tehát a házszabályokhoz alkalmaz­kodni! (Felkiáltások jobb felől: Megadjuk!) A képviselő urnák nincs joga a házszabályoktól eltérni még akkor sem, ha a képviselő urak neki az engedélyt megadják, mert az elnöknek nincs joga ebben a kérdésben a kérdést fel­tenni. Dinich Ödön: T. Nemzetgyűlés! Azért is kötelességem ebben a tárgyban itt nyilatko­zatot tenni, mert reám hivatkozott Hoyos t. képviselőtársam, amikor az egész római, úgy­nevezett incidenst elmondta és minthogy én az ő személyének és cselekedeteinek tisztázá­sára hajlandó vagyok (Lendvai István: Majd a nemzet tisztázza azt!), méltóztassék meg­engedni, hogy azt teljes őszinteséggel ugy, ahogyan történt, előadhassam. Elnök: A képviselő urnák, amint emiitet­tem volt, a házszabályok nem adják meg a le­hetőséget, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék. A képviselő ur megtehette volna ezt napirend előtti felszólalás keretében, de ilyen irányú kérést nálam nem terjesztett elő. Kérnem kell tehát a képviselő urat, méltóztassék szavait befejezni, mert csak személyes kérdésben ad­tam meg a szót. Dinich Ödön: Mélyen tisztelt elnök ur! Engem Kiss Menyhért hamis tanúnak nevezett s én annak igazolására, hogy nem vagyok hamis tanú, szeretném elmondani azt, amit elmondandó vagyok. (Helyeslés és felkiáltások jobbfelöl: Ehhez joga van!) Elnök: Ha a képviselő urat megtámadták, én magam részéről mint elnök ebben a kér­désben szintén meg fogom tenni a kötelessé­gemet. Amennyiben pedig a képviselő ur ebben a kérdésben más alkalommal kivan felszólalni, erre a házszabályok megadják a módot, de sze­mélyes kérdés keretében ezt most nem teheti, mert nem a felszólaló képviselő által aposz­trofáltatok, hanem 1 egy közbeszólás által. Ezt a kérdést majd én elintézem. Kiss Menyhért képviselő urat felszólítom, szíveskedjék nyilat­kozni, használta-e azt a kifejezést, hogy Dinich képviselő ur hamis tanuként jelentkezik. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Én ezt a kifejezést nem ugy használtam, mint ahogyan ő nekem imputálja. (Zaj jobb felől.) Először azt mondottam: „Jelentkezik a tanú", és azután azt mondottam, hogy: „A kis hamis!" Ezt a kettőt mondottam. (Nagy zaj és fel­kiáltások jobbfelől: Ahá!) Elnök: Csendet kérek! Kiss^ Menyhért képviselő úrhoz direkt kér­dést intéztem, méltóztassék ez elnök direkt kérdésére direkt választ adni! (Ugy van! jobb­KAPLÖ xxxi. felől.) Használta-e a képviselő ur Dinich kép­viselő úrral szemben ezt a sértő kifejezést: „Jelentkezik a hamis tanú!", igen vagy nem? Kiss Menyhért: Ezt nem használtam! (Dinich Ödön: Hazudik! — Zaj.) Igen t. Nemzetgyűlés! Én az elnök úrtól már az ülés megkezdése előtt személyes kérdés­ben kértem felszólalásra engedélyt, épen abból a szempontból, hogy Hoyos képviselő ur maga­tartását szóvá tegyük, mert ellenzéki oldalról nem tudtuk volna elvi'selni, hogy ilyen maga­tartás, ilyen dezavuálás, amely megtörtént egy nemzetközi fórumon a magyar ügy rovására, a magyar parlamentben szóvá ne tétessék^ és hogy ilyen mosakodás kritika nélkül maradjon. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Erről nincs joga beszélni!) Elnök: A képviselő urnák a felvetett kér­déshez a házszabályok értelmében hozzászólni nincs joga (Ugy van! jobbfelől.), a képviselő ur személyes kérdésben kért szót, tehát csak sze­mélyes kérdésben szólhat, a személyes kérdés pedig nem vonatkozhatik .másra, mint amit Dinich képviselő ur vele szemben említett. Miután a képviselő űr erre a választ megadta, ezzel a kérdéssel el van intézve. Kivan még a képyiselő ur személyes kérdésben szólni 1 ? Kiss Menyhért: Még csak az elnök urnák adtam választ és a személyes kérdésben még nem mondtam meg azt, amit akartam. Én sze mélyes kérdésben kértem szót, ehhez az uj ház­szabályok értelmében is jogom van. Elnök: A képviselő* urnák személyes kér­désben csak akkor van joga szólni, ha erre ax elnök az engedélyt megadta. A képviselő urat csak arra szólítottam 1 fel, hogy közbeszólási tekintetében nyilatkozzék és ez nem azt jelenti, hogy személyes kérdésben nyilatkozzék.^ Különben pedig megadom most a képviselő urnák a személyes kérdésben való felszólalásra a jogot, de figyelmeztetem, hogy csak a sze­mélyes kérdés keretében fogom megengedni fel­szólalását. Kiss Menyhért: Itt a kérdés lényege és a harc hevessége nem abban kulminál, hogy azt mondottam, hogy jelentkeznek a tanuk, hanem abban kulminál, hogy olyan defetista tény nyil­vánult meg Rómában egy magyar nemzetgyű­lési képviselő részéről, amely ellen nekünk til­takoznunk kell. (Nagy zaj jobbfelől és a közé­pen. — GSr. Hoyos Miksa: Hazudik! — Kováts­Nagy Sándor: Mi van a kis hamissal? — Foly­tonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kiss Menyhért kép­viselő urat kérem, méltóztassék a sértő kifeje­zésektől tartózkodni! Hoyos képviselő urat kénytelen vagyok sértő kifejezéséért rendre­utasitani! Méltóztassanak higgadtságukat és objek­tivitásukat megőrizni, mert ilyen kérdést más­képen nem lehet elintézni! Méltóztassék folytatni! Kiss Menyhért: Dinich képviselő ur jónak tartotta az én közbeszólásomat másképen ma­gyarázni és ahhoz olyan kommentárokat fűzni, amelyek személyemre sértők és kellemetlenek. Én csak azt ajánlom a figyelmébe, hogy én tőle erkölcsi leckét sem a képviselőség tekinte­tében, sem a politikai tekintetben, sem semmi­féle más tekintetben el nem fogadhatok, mert én nem változtattam pártot, nem cseréltem zászlót (Zaj jobbfelől.) és mostani magatartá­som és kritikám 1 is ti'sztán legbecsületesebb nacionalizmusom kifejezése,^ ebben pedig nem engedem magamat terrorizáltatni Dinich kép­viselő úrtól! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Amennyiben Kiss Menyhért képviselő ur 4S

Next

/
Oldalképek
Tartalom