Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-402
306 A nemzetgyűlés 402. ülése 1925. évi április hó 30-án, csütörtökön. megrendezett dolog volt az egész! — Nagy zaj a balközéven.) Elnök: Lendvai István és Kiss Menyhért képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni! (Zaj a balközéven.) Gr. Hoyos Miksa: Én a trianoni békeszerződést ép olyan károsnak tartom, mint a képviselő urak, de véleményem szerint nem lehet egy nemzetközi fórum előtt igy pertraktálni ezt a kérdést. (Lendvai István: A cseh kancsuka sem tartja be a formát, de az nem baj!) A lövészárokban jó voltam, de maga nem volt ott! Maga csak maradjon csendesen. (Zaj a balközéven. — Lendvai István közbeszól.) Elnök: Lendvai képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Gr. Hoyos Miksa: Ezzel a megállapodással mentünk el a ^ plenáris ülésre, ahol, ami'kor Baross János képviselő ur felszólalására került a sor, ő, abszolúte nem foglalkozván a bizottság által benyújtott határozati javaslattal, előterjesztette véleményét. Mingyárt a negyedik szónál (Nagy zaj a balközépen.), nézetem szerint teljesen célszerűtlen módon és abszolúte fel nem használva a francia nyelvnek azt az előnyét, hogy megfelelő módon mindent el lehet mondani (Nagy zaj és közbeszólások a balközéven. — Felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk!), olyan módon hozakodott elő a trianoni szerződéssel... (Zsirkay János: Megszégyenítette talán a spanyol etikát? — Egy hang a jobboldalon: Jó emberevők maguk! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak talán meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Mondom, olyan módon hozakodott elő a trianoni szerződéssel, amely a romám jugoszláv és szerb küldöttségben, amely — és ezt méltóztassanak jól megjegyezni — előzőleg az egész felszólalásról teljes mértékben értesülve volt (Görgey István: Megküldte nekik előre!), nagy visszatetszést keltett. (Lendvai István: Éljen Baross János! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Hoyos Miksa: Az elnöklő Pávia (Zsirkay István: Nem ment el koccintani?) figyelmeztette a szónokot, hogy az interparlamentáris kereskedelmi konferencia szabályai szerint politikával nem lehet foglalkozni, sziveskedjék tehát kizárólag gazdasági kérdésekkel foglalkozni. Erre egy kis fordulattal áttért gazdasági vonatkozásokra, majd később ismét a trianoni békeszerződéssel hozakodott elő, abban a formában, amely nézetem szerint nem volt helyes. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Erre nagy lárma keletkezett s nekem is az volt az érzésem (Zsirkay János: És ön ott lármázni kezdett! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.), hojry abban a formában, amelyben ez a kérdés beállittatott, országunknak nem hasznot, hanem csak kárt csinálunk. (Zaj a balközéven.) Nekem ez volt a felfogásom, méltóztassék azután ebből a konzekvenciát levonni. Tekintettel arra, hogy ott az olasz nemzetnek igazán szívesen látott vendégei voltunk és az volt az érzésem — egészen őszintén bevallom —. ho&y nem lehet ilyen felesleges incidenseket előidézni és ezáltal a tárgyalás menetét mesterségesen megzavarni, mert erre szükségünk egyáltalán nincs, elhatároztam, hogy felmegyek az emelvényre, ahol a következő kijelentést tettem. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől. —Zaj.) Méltóztassanak ezt meghallgatni. Kijelentettem, hogy Baross képviselő nr itt előadott szavai — hiszen csak pár szót tudott szólni, az egész nem tartott 3 percnél tovább, mert nem hagyták szóhoz jutni — az ő privát, egyéni véleménye, (Nagy zaj a balközépen.) Engedelmet kérek, egyéni véleménye azért, mert nem a bizottság által tárgyalt szöveghez szólott, hanem ettől teljesen eltérőleg, magánvéleményt adott elő, amely a bizottsági határozati javaslatban egyáltalában nem volt benne. (Zaj és ellentmondások a balközéven. — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez felfogás kérdése. A másik dolog pedig, amelyet kategorikusan kijelentettem (Zaj a balközépen), az volt, hogy, mint a magyar delegáció vezetője, egyénileg azzal a formával, amelyben ő mondókáját előadta, nem értek egyet. (Zaj a balközépen. — Lendvai István: Franciás finomság!) A formával! Ezt szó szerint igy mondtam > el, erre 1 bármikor esküt teszek. Amikor visszajöttem az emelvényről — méltóztassanak ezt meghallgatni —, (Lendvai István: Az oláhok tapsoltak! — Zaj.) Baross képviselő ur helyeslését fejezte ki eljárásommal szemben (Görgey István: Előttünk!), amire nézve fel tudom hivni tamiul a jelenlevő Dinieh Ödön képviselő urat és Görgey István képviselő urat, akik mellettem ültek és szó szerint hallották Baross képviselő ur szavait. (Eőri-Szabó Dezső: Mit mondott Baross?) őszintén bevallom, sokkal kényelmesebb helyzetben lettem volna, ha meg: tudtam volna beszélni a kérdést ott jelen volt képviselőtársaimmal, miután azonban ez nem volt lehetséges és nem akartam a jelen volt képviselő urakat esetleg helytelen felszólalásommal a felelősségbe belevonni, tisztán és egyedül saját elhatározásomból tettem meg kijelentésemet és kijelenteni őszintén, hogy, ha még tízszer ugyanabba a helyzetbe kerülnék, még tízszer ugyanazt tenném. (Lendvai István: Gyalázat ezt kimondani!) Szent meggyőződésem ugyanis, hogy ilyen formában hazámnak nagyobb szolgálatot tettem, mint Baross képviselő ur, akinek egész f felszólalása semmi más nem volt, mint egyéni érdek szolgálata. Minthogy azonban én nem abból a célból mentem Olaszországba (Nagy zaj a, balközépen. — Elnök csenget), hogy saját érdekemet szolgáljam... (Lendvai István közbeszól.) Magától különösen félek! Nagy erkölcsbiró!.. Miután nem azért mentem Olaszországba, hogy saját érdekemet szolgáljam, és ezzel az eljárásommal véltem hazámnak szolgálatot tenni, cselekedtem ugy, ahogy cselekedtem. Én a t. Nemzetgyűlés bölcs belátására bízóm annak elbírálását, hogy helyesen jártam-e el. (Kiss Menyhért: Nagyon elitéljük!) Az egyes napilapokkal szemben, amelyek engem ilyen perfid módon támadtak meg és állítottak be, mindenesetre meg fogom találni az útját és módját annak, hogy saját reputációmat megvédjem. Ezt voltam bátor a t. Nemzetgyűlés szíves tudomására hozni. (Zaj a balközépen. — Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezhetvén, áttérünk napirendünkre. (Dinieh Ödön: Személyes megtámadtatás címén kérek szót! — Kiss Menyhért: Senki sem támadta!) Elnök: A képviselő urnák kivételesen megadom az engedélyt. Dinieh Ödön: T. Nemzetgyűlés! Gróf Hoyos Miksa t. képviselőtársam beszéde közben, amikor feltartottam a kezemet és ő reám hivatkozott, Kiss Menyhért képviselőtársam ezt a megjegyzést tette: „Jelentkeznek a hámig tanuk" (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rendre! -—Elnök csenget. — Kiss Menyhért :> Nem áll!) Tisztázzuk a helyzetet. Azt mon-
