Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-401

A nemzetgyűlés 401. ülése 1925. nyamunkások szolidaritásból élelmiszert gyűjtöttek a maguk keresetéből azért, hogy segélyezzék Tatabányán sztrájkoló munkástestvéreiket. Meg* is hívtak néhány munkást, hogy jöjjenek és vegyék át az élelmiszert. Erre a csendőrség, a mi esztergomi járásunk bölcs csendőrsége elfogta ezeket az embereket, elvezette az esztergomi járásbíróságra és négy napra lecsukták őket azzal az indokolással, hogy tiltott koldulást követtek el. (Kiss Menyhért: Hallatlan! Erre jó a csendőrség]) Mit méltóztatik gondolni, a munkásoknak és különösen ezeknek a letartóztatott embereknek lelkében milyen érzést kelt ez a kegyetlen és durva eljárás. Most azután tovább ment a bányaigazgatóság és felmondotta a sztrájkoló munkások természetben élvezett lakásait. A mai szabályok szerint ezt a felmondást a bíróság mindig meg i's ítéli. A szabályok előírják, hogy a természetben bírt lakás felmondható. A járásbíróság meg is ítélte a kilakoltatásokat és most várják az emberek, hogy mikor fogják ezeket az Ítéleteket végrehajtani. Ezt én meg akarom előzni és ezért interpellációm egy része ide tendál; kérem a népjóléti minister urat, vegye védelmébe ezeket a szerencsétlen embereket és akadályozza meg ezeknek az Ítéleteknek végrehajtását, nemcsak azért, mert ez kegyetlenkedés volna a családdal, a gyermekekkel szemben, nemcsak azért, mert a munkaadónak nincs joga ilyen eszközökkel gazdasági harcba kényszeríteni a munkását, arra kényszeríteni, hogy a munkát felvegve, de akadályozza meg azért is, mert azok a házak, amelyekben a munkások laknak, tulajdonképen közpénzen épültek. Mi szavaztunk meg egy összeget annakidején itt a nemzetgyűlésen, amely összeget a bányaigazgatóság minden métermázsa szén után pluszként szedhessen, azzal az indokolással, hogy eztaz összeget tartozik munkásházak építésére for ditanil Hogy tényleg mennyit fordított ebből az összegből munkásházakra, azt e pillanatban nem tudom és erről nem

1 is kívánok beszélni, de bizonyos, hogy ezt a fedezetet nem a bányatársulat rovására, terhére teremtették elő, hanem közpénzekből. Ha pedig közpénzekből teremtették elő, akkor a bányatársulat eljárása kétszeresen jogosulatlan, amikor ezeket a szerencsétlen embereket ki akarja tenni lakásukból. De indokolatlan ez az eljárásuk azért is, mert világos, hogy ezekre a lakásokra másnak nincs szüksége s csak azért megy ez a rájuk nézve szomorú' játék, hogy ezzel is kényszerítsék a munkásokat arra, hogy a munkát az igaz> gatóság által előirt szabályok szerint felvegyék. (Kiss Menyhért: A kapitalizmus bűn*"' Öl. gyilkol, mindenre képes!) A munkások az igazgatóságnak ezzel az erőszakos eljárásával szemben engedékeny magatartást tanúsítottak, a béke felé már közelgő lépéseket tettek, mert hajlandóknak mutatkoztak a munkahelyen egy negyedórával előbb megjelenni, tehát a 8 órai munkaidőn kívül egv negyedórával előbb, hogy a névsorolvasásnál jelen legyenek és ezt a negyedórát hajlandók arra szentelni, hogy munkahelyükre eljöjjenek. Ha ehhez negyedóra nem elég, ezért ne csak a munkás viselje a rizikót, hanem a hányatársulat is. A munkásoknak ezt a közeledését a bányaigazgatóság ridegen elutasította és ragaszkodott eredeti rendeletének keresztülviteléhez. Csak még néhány szót. Mit csinál ezzel szemben a szociáldemokrácia, amely itt a parlamentben mint munkásképviselő van jelen, mit tesz a munkásvédelem szempontjából? évi április hó 4-én, szombaton. 297 (Halljuk! Halljuk!) Nem untatom a t. Nemzetgyűlést azokkal a cikkekkel, melyeket a Népszavában olvastam; nem untatom azokkal a beszédekkel sem, melyek ugyancsak a Népszavában és egyéb lapokban megjelentek, amely beszédeket Peyer képviselő ur mondott el a munkások előtt. Ezeknek a beszédeknek konklúziója egy: a keresztény kurzus. A keresztény kurzust okolja mindazért, ami Tatabányán történt. (Kiss Menyhért: Vida is keresztény!) Kiváncsi. vagyok, ml köze van a keresztény kurzusnak a tatabányai bányatársulathoz, főképen ennek igazgatóságához. Elnök: A képviselő urnák a meghosszabbított beszédidejéből is már csak egy perc van hátra. Kérem, szíveskedjék az interpelláció indokolását befejezni. Szabó József: Egy-két perc alatt be fogom fejezni. Az igazgatóságban is találok ugyan keresztény embereket (Kiss Menyhért: Diszgójokat!), akik oda vannak állítva tényleg diszgójóknak az igazgatóság tagjai közé. (Kiss Menyhért: Jó pénzért!) Az igazgatóság tagjai: dr. Berzeviczy Albert, Bisteghi Budolf. br. TJ11.mann Adolf, Bellák Gyula. Monod René. dr. Freyenfeld József, Fuchs Richard, Ranzinger Vince, dr. Rapaport Alfréd, gr. René ville Henry, Simon Izi'dor, Vida Jenő. Kérdezem: miért a keresztény kurzust szidja Peyer képviselő ur. ha egyáltalán szidni akar valakit és miért nem ezt az igazgatóságot, amelynek a keresztény kurzushoz semmi köze? (Kiss Menyhért: Bizonyára támogatja a kurzust ez az igazgatóság!) interpellációm másik része azt a célt szolgálja, hogy a t. kormányt arra kérjem: a 9 heti sztrájk után méltóztassék elérkezettnek látni az időt, hogy ebbe az áldatlan, egyenlőtlen fegyverekkel vívott gazdasági harcba avatkozzék be, igyekezzék békét teremteni, kapacitálja a munkaadót is kötelességének teljesítésére, hogy ez az áldatlan harc a köz érdekében és annak a 4—^5 ezer munkásnak érdekében is mielőbb véget érjen. Lássa a munkásság, hogy a népjóléti minister urnák, a t. kormánynak nem közömbös az, hogv vájjon velük szemben igazságtalanság történik-e; lássa azt, hogy amennyiben igazságtalanság történik, a t. kormány védelmébe veszi őket és nem bizza azt a szociáldemokráciára, amely egyébként sem tesz soha szolgálatot a munkásságnak. Elnök: A népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Ha kizárólag arról volna szó, hogy az igen t. képviselő urnák az előbb ! felolvasott interpellációjában megemlített kérdésekre röviden igennel és nemmel válaszoljak, akkor rendkívül kedvező helyzetben | volnék egyrészt azért, mert röviden tudnék véI gezni a kérdéssel, másrészt azért, mert azt hi! szem, mindenben kedvező választ tudnék adni a képviselő urnák. Mielőtt azonban áttérnék ezen rövid, a kérdésekre adandó válaszaim megszövegezésére, legyen szabad néhány szót szólanom magáról a dolog érdeméről. (Halljuk! Halljuk!) Szükségesnek érzem ezt azért, mert a kétségkívül jóindulattal elmondott interpelláció olyan színekkel van megfestve, hogy az ember — hogy triviális kifejezést használjak — egyszerűen dühbe gurul. Ez egy dühítő interpelláció. Mindenki, aki hallgatja, akár lent a teremben, akár fent a karzaton, azt a meggyőződést nyeri, hogy itt e kérdésben egy teljesen immo!' ralis alapon álló tőke kizsákmányoló, mérhe* tétlen, falánkságától indittatva nekimegy és