Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-401

;

. évi április hó 4-én, szombaton. 298 A nemzetgyűlés 401. ülése 192è inszoeuál sztrájkot, a munkásokat ezrével beviszi a sztrájkba, hogy ily módon nyomorba döntse és azután kizsákmányolja őket. Pláne azok az adatok, amelyekkel az igen t. képviselőtársam a Mák. mérlege alapján szíves volt alátámasztani interpellációjának egyik-másik részét, olyanok, hogy az embert bámulatba ejtik. 14 milliárd haszon és 360 millió korona egy évre a munkások bérére. Én tisztelettel mingyárt megkorrigálom ezt a számot, t. i. a 9 hetes sztrájk idején a munkások bérvesztesége 18 és 20 milliárd között mozog, tehát méltóztatnak látni, hogy az évi munkabérösszeg, amely kifizetésre kerül, 80—90 milliárd körül forog. Az az adat tehát, amelyet az igen t. képviselő ur felhozott, kétségkívül valami tévedésből eredhetett. De rá kell mutatnom arra, hogy mi volt ennek a sztrájknak kiinduló pontja, anélkül, hogy foglalkozni kívánnék a szociáldemokrata szakszervezet felfogásával és működésével. Kizárólag t azért nem óhajtok vele foglalkozni, mert képviselőik nincsenek jelen ebben a teremben és távollevő képviselőkkel vagy érdekképviselettel nem kívánok harcba keveredni, bírálatba bocsátkozni távollétük alatt. Arról Van szó. t. Nemzetgyűlés, hogy a munkás munkaidejébe beszámit-e az az idő, amely arra szükséges, hogy elérje a munkahelyét, igen vagy nem. Példának okáért Kispesten lakik a munkás és — mondjuk — az én Ráday-uccai épületemen kell dolgoznia. Vájjon ha neki reggel — mondjuk — 7 órakor ott kell lennie a munkahelyén, de már 6 órakor kell elindulnia Kispestről, hogy munkahelyére beérjen, ez az idő beszámi t-e munkaidejébe, igen vagy nemi Egész természetes, hogy nem számit be sehol a világon. Itt azonban arról van szó, hogy a munkahely ebben az esetben — bányamunkásról lévén szó —- egészen speciális megfogalmazást igényel. Nevezetesen az a munkás, aki Újpestről, mint épitőmunkás, el akarja érni munkahelyét — mondjuk a Ráday uccai állami építkezésnél —, eleget tesz ennek a kötelezettségének azzal, hogy, ha 7 órakor; kezdődik a munkaidő-, 7 órakor ott van a munkahelyén. Hogy vájjon őt a negyedik emeleti állványra dirigálják-e. vagy leküldik a szuterrénbe dolgozni betonmunkára, az néni az ő dolga, ez már beszámít az ő munkaidejébe. A bányánál azonban — ismétlem — egészen más megfogalmazása van a munkahelynek. Nevezetesen a munkahely a dolog és a munka természeténél fogva ott van — mint mondani szokták —, ahol a kalapács nyelét, a csákány 'nyelét melegen át lehet adni az utána következő munkásnak. Tehát nem ott van a bánya területén, ahová megérkezik a munkás, ott sem, ahol megérkezik a tárna felső szájához, sőt még ott sem, ahol elérkezik a tárna alsó részéhez, ahonnan már a különböző vájt alagutak szaladnak szét különböző irányba. A munkahelynek a munka váltásának helyén kell lennie — amint mondani szokták —, a műszaki váltásnak munkahelyén kell megtörténnie, és — ismétlem —- bányászkifejezés szerint ott. ahol a csákány nyelét melegen adja át a, leváltott munkás az őt leváltó munkásnak. Miért? Azért, mert itt egy egészen speciális természetű munkáról van szó. Példának okáért a vájár; amint dolgozik ott, abban a szénrétegben, tapasztalatokat gyűjthet munkaközben, esetleg hall egy^ gyanús reccsenést, esetleg a támasztófák vidékéről, vagy — nem tudom — valahol lát egy csepp vizet a rétegek közül kiszivárogni, vagy valamit észlel, talán valami bányalégszerü elváltozást, amely azonban egyelőre még nem veszedelmes, de veszedelmes lehet egy, két, vagy öt óra múlva, tehát azon idő alatt, amíg az őt váltó munkás dolgozik azon a munkahelyen. Neki tehát el kell mondania esetleges tapasztalatait az utána következőnek, mert hiszen mérnökével nem tud érintkezni, neki meg kell mondania pajtásának, hogy itt reccsenés volt ebben a rétegben, itt látott egy csepp vizet, itt alighanem vizveszély van, a lámpája ugy lobogott ezen a helyen, vigyázat tehát és ezzel jó szerencsét kívánva odébb megy. Ezért kell a munkahelyen _ váltani a munkást és nem a munka végzésétől — nem tudom — mennyi távolságra. Amikor tehát a bányatársulat arra törekszik, hogy az idők folyamán ettől a regulától történt eltéréseket visszatérítse az eredeti alapszabályokhoz és a munkások munkafeltételei közé is felvett regulához, akkor tulajdonképen nem munkaidő meghosszabbításról van szó, hanem arról, hogy a, bányának, tehát az üzemnek és a benn dolgozó munkásnak biztonságáról szisztematikus, rendszeres gondoskodás történjék ezen a réven is. Mert a bányaszellőzietéshez, a bányalóg ellenőrzéséhez, a vizveszedelemhez, tehát a feltörő forrás veszedelméhez, a veszedelem ellen való védekezéshez hozzátartozik ez a rendszeres védekezési mód is. Amint szellőztető rendszerek vannak, a társulatnak kötelessége ezeket fentartani, amint közlekedési módokat kell a menekülés esetére fentartani a bányatársulatnak, hogy emberéletben kár ne essék — legaláb az ő hibájából ne —, ugy ennek a védekező rendszernek kiépítéseként jelentkezik ez a követelés, amely — ismétlem — a bányatársulatok ősi alapszabályaiban is benn van. Magam is megnéztem a régi írott példányokat, hogy ez a műszaki váltás csak a munkahelyen történhetik. De az, ami felvetődhetik — amint felvetődött t. képviselőtársam elméjében is —. hogy fit tulajdonképen a munkás munkaidejének meghosszabbításáról vagy ilyen burkolt törekvésről van szó. ez az állítás fiçvelmet érdemel. Talán egészen más meggyőződésre jutunk azonban, amint jutottam én is. amikor mindkét felet pártatlanul meghallgattam és heteken keresztül alaposan belemélyedtem a kérdés tanulmányozásába, mert hiszen burkolt munkaidőmeghosszabbításáról már csak azért sem lehet szó — amint a t. képviselő ur felvetette a gondolatot, bár nem állította, csak gyanította, hogy esetleg erről lehet szó —. mert háromszor 8 órás munkaszakmány van. Már most tisztelettel kérdezem, hogyan lehet ezt a háromszor 8 órai munkaszakmányt meghosszabbitaní. tekintettel arra az egyszerű csillagászati tényre, hogy csak 24 óra van egy napban, mert hiszen háromszor 9 órai napi munka már 27 óra volna, ennek következtében nem fér bele egy napba. Legfeljebb abban az esetben lehetne ezt elképzelni, ha nem három, hanem két műszakot akarna a bánya bevezetni 12—12 órás váltással, ezzel azonban azt hiszem, a legelkeseredettebb szociáldemokrata vezetők sem vádolhatnák meg az illető bányavezetőséget. A másik kérdés, amely megvilágitja ezt az egész sztrájkm07okimat a munkaidő szempontjából, az, hogy a bányásznak nem a munkaidejét fizetik, hanem a munkateljesítményét. Méltóztatik érteni? Tehát valójában nem órabérfizetés van. Ebből az 5000 sztrájkoló munkásból alig van egy töredék, amely a munkaidő szerint kapja a fizetését és nem a munkateljesítmény szerint. Ahány csille szenet kibányá-