Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-401
r A nemzetgyűlés 401, ülése 1925. é szomorú! Az igazgatók annál fényűzőbben élnek!) T. Nemzetgyűlés! Ezen a vidéken, amelyről beszélek, kilenc hete szünetel a munka. Ezek a kis lakások, amelyeket lakásoknak neveznek, most benépesedtek, mert a bányász 9 hete nem száll le a bánya mélyére, nem dolgozik, nem végzi ezt a keserves munkát, hanem 9 hete fent van a föld szinén. családja körében. Miért van. a sztrájk! Kell hogy ez a kérdés mindenkit érdekeljen, mielőtt magáról a sztrájkról ítéletet tudna mondani. Kilenc héttel ezelőtt, február 3-án a bányatársulat igazgatósága kiadott egy rendeletet, amellyel elrendeli a bányamunkásságnak, hogy ezután a munkát nem a bánya szájánál, nem az aknanyilásnál kell felvenni, hanem a munkahelyen, amely a tárna szájától vagy az aknanyilástól sokszor félórányi, háromnegyedórányi járásra fekszik. Ez tehát azt jelenti, hogy a munkásnak most már nem nyolcórai munkaidő lesz az elfoglaltsága, hanem ezenkivül még az az idő is, amely ahhoz szükséges, hogy a munkahelyet megközelítse. Az eddigi remclszer az volt, hogy a munkahely megközelítése már beleszámított a nyolcórai munkaielőbe, tehát a munkás munkaideje akkor kezdődött, amikor a tárnába, a bányába belépett. A bányaigazgatóság most ezzel az idővel meghosszabbítani kívánja a munkaidőt. A munkások természetesem nagy elkeseredéssel vették tudomásul a bányalgazgatóságnak ezt a rendelkezését és kijelentették, hogy ilyen feltételek mellett nem hajlandók munkába állani. A munkásokat erre a határozatra főkép az bírta, mert az a felfogás alakult ki bennük, az az érzésük támadt, hogy az igazgatóságnak ez az intézkedése csak az első lépés a ineghosszabbitandó munkaidő felé. Már pedig azok a munkások, akik keserves harcok árán tudták biztosítani maguknak a nyolcórai munkaidőt, egész természetesen körömszakadtáig fogják is védelmezni a nyolcórai munkaidő biztosítását. Ha valamelyik iparágban indokolt a nyolcórai munkaidő megtartása, akkor azt hiszem, egybehangzó a t. Nemzetgyűlés minden tagjának felfogása a tekintetben, hogy a bánya mélyén, a bányaiparnál ez különösen indokolt. A bánya mélyén dolgozni nyolc órán keresztül épen elég egy embernek, ha azt akarja, hogy megérje a 30-ik, 40-ik életévet vagy esetleg azon túl is éljen. Nézzük, mivel indokolja a bányaigazgatóság az uj rendszer életbeléptetését? Azzal indokolja, hogy a termelés érdeke parancsolja ezt. Én szembeszállók ezzel az indokolással ős néhány adattal be fogemi bizonyitani a t. Nemzetgyűlésnek, hogy ez az indokolás helyt nem álló, mert nemcsak én mondom, hanem kormányférfiak és maguknak a bányatársnlatoknak az igazgatói is mondják, de a statisztikai jelentések is bizonyítják, hogy a termelés felette van a békebeli termelésnek. Ha tehát az eddig életben volt rendszer mellett is el lehetett érni a békebeli termelést, akkor a termelés érdekeire való hivatkozással nem lehet indokolni ennek a jelenlegi rendszernek a megváltoztatását. Ennek az állításomnak a bizonyítására legyen szabad néhány statisztikai adatot bemutatnom a t. Nemzetgyűlésnek. Nagy-Magyarország széntermelését három évről mutatom be, hogy a nemzetgyűlés láthassa,Jttogy nem. véletlenül a legrosszabb évet kaptam ki. Beévi április hó 4-én, szombaton. 295 mutatom tehát az 1914., 1915. és 1916. évek termelését. 1914-ben Nagy-Magyarország széntermelése 91,746.654 métermázsa volt, 1915-ben 92,668.713 métermázsa, 1916-ban pedig 90,500.000 métermázsa. A bányakerületeknek 70-4%-a esik csonka Magyarországra, ha tehát a békebeli termelést fenn akarjuk tartani, akkor 67,000.000 métermázsa szenet kell termelnünk a csonka Magyarországra eső bányaterületeken. Ezzel szemben 1919-ben csonka Magyarországon — kerek számokat mondok — 39,000.000 métermázsa volt a termelés, 1920-ban 49,000.000, 1921-ben 61,000.000, 1922-ben 71,000.000 — méltóztatnak látni tehát, hogy a termelés már 1922. évben 4,000.000 métermázsával felette állott a békebeli termelésnek —, 1923 : ban pedig 77,097.180 métermázsa volt csonka Magyarország széntermelése, 10,000.000 métermázsával tehát felette volt a békebeli termelésnek a most életben levő rendszer mellett. t Nehogy azt mondhassák, hogy Tatabányán, ahol a sztrájk van. más a helyzet, felolvasom a Tatabányára vonatkozó adatokat is. Tatabányán 1915-ben 17,672.000 métermázsa volt a termelés, 1922-ben 13,664.000, 1923-ban pedig 15,098.680 métermázsa. 1924 elecember havában 1,501.000 métermázsa volt a termelés. A gazdasági szaklapok jelentései szerint Tatabányán a napi termelés 600 vágón. Ezt a 600 vagont métermázsára számitván át, 1,800.000 métermázsa a havi termelés; ha ezt tizenkettővel szorzóm, akkor 18 milliónál jóval nagyobb számot kapok. Hogy azonban tárgyilagos legyek, meg kell mondanom, hogy nem szorozhatom ezt tizenkettővel, mert tudott dolog, hogy a decemberi havi termelést nem lehet átlagnak elfogadni, mivel a nyári hónapokban lényegesen kevesebb a termelés. De mégis elég ez a szám annak bizonyítására — azok mellett a jelentések mellett, amelyek szerint 600 vágón a napi termelése a bányának —, hogy a termelés a mostani rendszer mellett is lényegesen felette áll a békebeli termelésnek. (Kiss Menyhért: A fizetés mennyire áll a békebeli felett?) Majd mingyárt erről is szólok. Nem igaz tehát — ezt a kifejezést kell használnom — a bányatársulatoknak az az indokolása, hogy az uj rendszert a termelés fokozása érdekében kell beállítani. Én ugyanis vitatom és állítom — de nemcsak én, hanem szociálpolitikusok, orvosok, egészségügyi emberek is állítják azt —, hogy ha a bányász nyolc óránál tovább dolgozik a bánya mélyén, munkaereje annyira csökken, hogy ez a termeles rovására van, rnig ellenben 8 órai munkaidő mellett a termelés eléri maximumát, Ha tehát más szempontból nem is, de ebből a szempontból feltétlenül kívánatos, hogy ezt a rendszert fentartsuk. Nem merem határozottan állítani, de nekem az a gyanúm, hogy más érdekek is közrejátszanak itt. Ugyanis figyelemmel kisérem nemcsak a magyarországi bányamunkás-mozgalmakat, hanem figyelemmel kisérem főké]) a, Csehszlovákiában folyó bányász-sztrájkokat ós kizárásokat is s az a felfogásom — mondom, nem merem határozottan állítani, mert nem is vagyok meggyőzőelve róla, bizonyitani nem tudom —, hogy a bányának érdeke az, hogy sztrájk legyen. Miért? Azért, mert tudott dolog, hogy az iparban a szükséglet kicsi, az ország szénszükséglete lényegesen kevesebb, mint amennyit a bányák termelni tudnak. Márpedig, ha a termelés tovább fokozódik ebben a 45*
