Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-400

290 . A nemzetgyűlés 400..ülése 19 amelynek elsősorban köszönhető, hogy Magyar­ország ezen első tarifális yáíasaerződése létre­jöhetett A ministeriumok gyors munkája tette lehetővé, hogy ez oly gyorsan juthatott a meg­valósulás stádiumába, s ezért őket a legmele­gebb köszönet illeti meg. (Éljenzés a jobbolda­lon.) Azt hiszem, mindannyiunk kívánságát fe­jezem ki, amikor arra kérem kormányunkat, hasson oda, hogy êzen első kereskedelmi szer­ződés után minél gyorsabb egymásutánban köt­tessenek más és más kereskedelmi szerződések, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert minden egyes kereskedelmi szerződés a magyar konszo­lidációnak egy ujabb pillére. (Élénk helyeslés, éljenzés és tans a jobboldalon). Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Móser Ernő! Moser Ernő: T. Nemzetgyűlés! Különös örömömre szolgál, hogy az önálló magyar füg­getlen királyság által megkötött első kereske­delmi szerződéshez hozzászólhatok, de még in­kább örülök annak, hogy ezt*az első szerződést Lengyelországgal, azzal a nemzettel kötötte meg a kormány, amelyhez a történelmi múlt sok, szép és dicsőséges emlékszála füz. Az előadó ur abszolút szakszerű beszéde után és tekintettel arra, hogy az idő is. rövid, nem fogok kitérni azokra a detarlokra, ame­lyekre ki óhajtottam térni, és nem fogom 1 is­mertetni ezek után a szerződést, annak hasznát, és különösen azt. hogy, e szerződésből kifolyó­lag mit várhat a magyar közgazdaság, a ma­gyar kereskedelem. Ki kell azonban jelentenem. hogy a magam részéről a lehető legjobbat vá­rom a jövőben azon összeköttetésből kifolyó­lag, amely ennek a szerződésnek alapján a szer­ződést kötő két nemzet között ki fog fejlődni. Ha az ember az utóbbi évek napisajtóját figyelemmel kiséri, sajnosán állaprtja meg, hogy itt is és odaát a Kárpátokon túl is a sajtó egy része legalább időközönként igyekszik meg­bontani azt a rokonszenvet, amely a két nép kö­zött évszázadokon át kifejlődött és amely a két nemzet között ezidőszerint is megvan. Tény és való, hogy Lengyelország politikai­lag ezi'dőszerint talán nem állhat és nem halad­hat azon az utón, amelyet mi kivánunk és re­mélünk, különösen 1 , ha visszatekintünk a törté­nelmi összeköttetéseinkre, s arra a rokon­szenvre, amely a két nemzetnek Úgyszólván minden egyes tagja között megvan. (Igaz! Ugy van!) De nem szabad elfelejteni azt, hogy Len­gyelország — mondhatnám sajnos —, tulajdón­képen azoknak a szerződéseknek köszönheti nem­zeti újjáébredését, nemzeti függetlenségét, amely szerződések közül egyik-másik az oszt­rák-magyar monarchiát feldarabolta, s ezzel Szent István koronájának birodalmát is szét­tépte. Sajnos, ezek a szerződések Lengyelorszá­got is odaállították a győző hatalmakhoz, mert hiszen ezek ébresztették fel tényleg e nemzet­nek rég elvesztett önállóságát, és függetlensá­gét, másrészt azonban ugyanezek a szerződések távol itattak el minket azoktól a hatalmaktói, amelyek megcsonkították nemzeti létünket és területünket. Már azért is örülnünk kell tehát ennek a szerződésnek, amely az ujbolr közeledés lehetőségének útjait nyitotta meg a két nem­zet között, hogy, ha már politikailag nem is ha­ladhat egymással karöltve a két nemzet, ügy, akogy azt a nemzeti érzés szeretné, legalább gazdaságilag meleg összeköttetést teremtsen egymással. (Élénk helyeslés). Meg vagyok győződve, hogy ez a szerződés csak a kezdő állomása a további kedvező fejle­ményeknek, hogy, amennyiben a lengyel par­} 25. évi április hó 3-án, pénteken. lament ratifikálni fogja a Franciaországgal legutóbb kötött és a legtöbb kedvezmény alap­ján álló tarifális szerződést, akkor a magyar iparinak, a magyar közgazdaságnak, magyar földmivelésnek ujabb tág tere fog nyilni, ex­port tekintetében és ha figyelembe vesszük, hogy elkövetkezik az idő, amikoí* északon és a Len­gyelországtól keletre fekvő orosz- szovjetország­ban is a gazdasági viszonyok rendeződni fognak, és Lengyelország bizonyos tekin­tetbén a magyar áruknak, a magyar ex­portnak tranzité állomása lesz észak - és Oroszország felé, és Varsó lesz a Moszkva és Magyarország között' a kereskedelemnek azon állomása, amelyet ezidőszerint még Bécs kép­visel, akkor éreznünk kell ezen szerződés fon­tosságát. Minden reményünk és okunk meg lehet te­hát arra vonatkozólag, hogy az előttünk fekvő szerződést a legnagyobb örömmel fogadjuk és megszavazzuk ugy, amint előttünk fekszik és igyekezzünk odahatni, hogy az egész magyar társadalom felfogja: mit jelent a magyar ál­lamnak ez az első kereskedelmi szerződése, és . különösen mit jelent az, hogy ezt a szerződést a lengyel nemzettel kötöttük meg, avval a nem­zettel, amelyet tőlünk ugyan ezidőszerint egy idegen test választ még el, és amely nemzet­tel számos közös érdekünk van. ellenérdekünk pedig nincs. (Ugy van!) Fogjunk kezet a len­gyel nemzettel ezen idegen testen keresztül, igyekezzünk kimélyíteni azon kötelékeket és ér­dekeket, amelyek minket összekötnek és igye­kezzünk a két nemzet közötti jóviszonyt meg­tartani és megerősíteni. A szerződés-javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon). Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Görgey István! Görgey István: T. Nemzetgyűlés, elállók a szólás jogától. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, kiván-e valaki szólani; (Nem!) Ha senkisem kivan szó­lani, a vitát bezárom. Ha a minister ur seni ki­van szólani s az előadó ur nem kivan a zárszó jogával élni, a tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem 1 ? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben nïondom ki a határozatot. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a tör­vényjavaslat címét felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa a törvény­javaslat címét, 1. 2. §-át, az ebben foglalt keres­kedelmi egyezményt s 3. §-át, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részletei­ben is letárgyaltatván, harmadszori "olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok előter­jesztést tenni. Ezzel a mai napirend tárgysorozata kime­rülvén, napirendi javaslatot kívánok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket hol­nap, szombaton, április hó 4-én. délelőtt 10 óra­kor tartsuk, s annak napirendjére tűzessék ki a mai napon letárgyalt két törvényjavaslat har­madszori olvasása. Méltóztatnak e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelem­ben mondom ki a határozatot. A házszabályok 196. Va értelmében hozott határozat alapján fel fog olvastatni az indit-

Next

/
Oldalképek
Tartalom