Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-400

'Â nemzetgyűlés 400, ülése 1925. évi április hó 3-án, pénteken. 291 vány-könyv. Kérem a jegyző urat, hogy az inditvány-könyvet felolvasni szíveskedjék. Bodó János jegyző: Az indítvány-könyvbe bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Kérem most a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni az interpellációs-könyvet. Bodó János jegyző: Az interpella cióskönyvbe a következő bejegyzés foglaltatik (olvassa): Szabó József — a népjóléti és munkaügyi ministerhez — a tatabányai bányászsztrájk tárgyában. Elnök: Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Szabó József képviselő ur hozzám intézett beadványában bejelentette, hogy interpellációját a holnapi napon elő kívánja terjeszteni. Tudomásul vétetik. T, Nemzetgyűlés! A tegnapi ülésen tett bejelentésnek megfelelően a házszabályok 197. §-ának 6. bekezdése értelmében fel fog olvastatni a kereskedelemügyi minister urnák Írásban beadott válasza Szabó József képviselő urnák folyó évi február hó 25. napján a Budapest Székesfővárosi Közlekedési R. T. alkalmazottai szolgálati, illetmény- és nyugdíjszabályzatának jóváhagyása tárgyában előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző Urat, hogy a ministeri választ felolvasni szíveskedjék. . Bodó János jegyző (olvassa): „1719/eln./1925. szám. Válasz Szabó József nemzetgyűlési képviselő interpellációjára. T. Nemzetgyűlés! Szabó József nemzetgyűlési képviselő ur folyó évi február hó 25-én előadott interpellációjában kérdést intézett hozzám azirányban, hogy hajlandó vagyok-e a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság alkalmazottainak illetmény- és nyugdíjszabályzat-tervezetét — az alkalmazottak képviselőinek meghallgatása után — sürgősen jóváhagyni, valamint, hogy hajlandó vagyok-e az emiitett részvénytársaság alkalmazottainak folyó évi január hó elsejével életbeléptetett szolgálati szabályzatának az alkalmazottakra sérelmes részét az igazságos követelményeknek megfelelően módosíttatni 1 E kérdésekre, valamint az interpelláció indokolásában előadottakra a következőkben vagyok bátor válaszolni. A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság alkalmazottai illetményszabályzatának letárgyalását mindezideig az késleltette, hogy az addig nem kerülhetett érdemleges elbírálás alá, mig a szolgálati szabályzat, melynek az _ illetményszabályzat kiegészítő részét képezi, jóváhagyást nem nyert; de ettől eltekintve, az illetmény szabályzat jóváhagyását függőben kívántam tartani addig, mig annak megalkotásánál az időközben megindult szanálási folyamat konzekvenciáját és pénzünk örvendetes stabilizálását figyelembe nem vehettem. Szintúgy a nyugdíjügy intézményes rendezése a dolog természeténél fogva csak az illetményszabályzat jóváhagyása után történhetik meg, hiszen az illetményszabályzat rendszeréhez, rendelkezéseihez kell annak alkalmazkodni. Közölhetem azonban, hogy az illetményszabályzat jóváhagyása előreláthatólag most már csak rövid idő kérdése, Azt a kérdést illetőleg, hogy hajlandó vagyok-e a szolgálati szabályzat

nak az alkalmazottakra sérelmes rendelkezéseit módosítani, rá kell mutatnom arra, hogy a folyó évi január hó elsejével életbeléptetett szolgálati szabályzat a vasúti szolgálati rendtartásról szóló 1914. évi XVII. te. rendelkezéseinek minden tekintetben megfelel s a törvény szelleméhez hiven tölti ki annak kereteit. így annak megváltoztatásával mindaddig, mig az ellen a gyakorlatban indokolt és jogos kifogások nem merülnek fel, nem is_ foglalkozhatom. Az interpellációhoz fűzött indokolásban a képviselő ur által előadott panaszokat, illetőleg kivánságokat illetően van szerencsém az. alábbiakat előadni. Tudomásom van arról, hogy az alkalmazottaknak^ a régi országházban megtartani kívánt gyűlését a rendőrhatóság a vállalat vezetőségének javaslatára betiltotta. Még mielőtt a nemzetgyűlési képviselő ur interpellációja elhangzott volna, már kaptam jelentést az esetről s azonnal intézkedtem aziránt, hogy jövőben kormányható ságilag jóváhagyott alapszabályokkal bíró s ilyenek alapján működő egyesületek által összehívott gyűlések akadálytalanul megtarthatók legyenek. A szolgálati szabályzatnak az a rendelkezése, mely a személyzetet a büntető törvények alkalmazása szempontjából közhivatalno.koknak tekinti, az 1914:XVII. te. rendelkezésein alapszik, s azt célozza, hogy egyrészt a vasúti alkalmazottak hivatásuk teljesitésében fokozottabb jogvédelemben részesüljenek, másrészt, hogy a vasutak üzemének zavartalanságához fűződő nagy közérdekre való tekintettel a vasúti alkalmazottak fegyelmének biztosítása érdekében, azok terhére fokozottabb felelősség

1 állapittassék meg. Az idézett törvénynek, illetőleg a szolgálati szabályzatnak ez a rendelkezése más vonatkozásban természetesen közhivatalnoki, közalkalmazotti kötelességet, felelősséget, de jogot sem akart biztosítani az alkalmazottaknak. Az interpelláló képviselő ur kifogás tárgyává tette a szolgálati szabályzat 4. §-át, melyből nem állapitható meg, hogy a harctéren vagy a katonaságnál bevonulva töltött idő nyugdíjjogosultság tekintetében beszámit-e vagy sem. Ezt a kérdést ez a szolgálati szabályzat nem is akarja rendezni, mert e kérdés rendezése a nyug_díjszabályzat keretei közé tartozik. A szóbanforgó szakasz csak arról intézkedik, hogy a katonai szolgálatban töltött idő a szolgálat folytonosságát meg nem szakítja. Az alkalmazottak munkaidejét illetőleg a szolgálati szabályzat intézkedései az 1914. évi XVII. te. rendelkezésein alapulnak. E törvénycikk 18. §-a ugyanis olyképen rendelkezik, hogy: „az alkalmazott köteles a megállapított ©gesz munkaidőt a szolgálatnak szentelni... munkatorlódás, sürgősség vagy egyéb rendkívüli viszonyok esetében az alkalmazott köteles a rendes munkaidőn túl is külön díjazásra való igény nélkül szolgálatot teljesíteni". A vasút szolgálati szabályzata 26.. §-ának 3. pontja mégis módot nyújt az alkalmazottak rendkívüli munkájának díjazására és ez meg is történik. A 8 órai munkaidőt illetőleg a helyzet az, hogy a vasúti szolgálat természete nem mindig engedi meg a nyolc órai szolgálat gyakorlati keresztülvitelét, de meg kell jegyeznem, hogy a vasút igazgatósága a nyolc órán felül szolgálatban töltött időért külön díjazásban részesiti az alkalmazottakat. A háború előtt nem a 8, hanem csak a 9 órán túli munkát díjazták külön a villamos vasutak. Az interpelláló képviselő ur részéről az alkalmazottak illetményeinek megszabásával kapcsolatban felhozott egyes konkrét panaszokat illetőleg megjegyzem, hogy e panaszokat az ilNAPLÓ xxn. 44