Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

A nemzetgyűlés 389. ülése 1925. volt vagyonát másként konzerválni, mint ezen az. utón. (Erdélyi Aladár: Nagyon sok automobilt is vettek! — Csontos Imre: Sokan szeretnek könnyen nyerni!) Természetes még az is, hogy azáltal, hogy a kereskedő nem kapta meg valutáját kellő időben a Devizaközponttól, hogy a korona értéke mindig alább és alább ment és az ő tartozása külföldön mindig nagyobb összeget tett ki, mint előbb. Talán méltóztatnak engem megérteni és nem kell erre részletesebben kiterjeszkednem. Annak, aki valutával tartozott, a Devizaközpont nem engedte meg, hogy fizessen és nem adott neki valutát. A zugbörzén nem volt szabad beszerezni, te-hát mit tett a kereskedői Várt és a szokol emelkedése — mert Csehországgal volt legnagyobb forgalmunk eddig -— őrült adósságot involvált, ami a tőkeerős kereskedőknek vagyonát igen erősen igénybe vette. Csoda-e ily viszonyok között, hogy a kereskedelem meggyengült? Itt van továbbá, ami a kereskedelem meggyengülését eredményezte, a tranzit-raktárra vonatkozó 2400'922. számú rendelet. Magyarország kereskedőinek a íranzitkereskedelem volt egyik kereseti forrása. Ez a rendelet teljesen megfosztotta az embereket ettől és az egész tranzitkereskedelem ma Bécsben koncentrálódik. Magyarországon nincs egy jottányi tranzitkereskedelem sem, teljesen kipusztult e rendelet folytán, amelyet azonban f igen bölcsen még ma is majdnem teljes egészében fenntartanak. Itt vannak továbbá a gyáralapitások. Hübele Balázs módjára óriási gyárakat alapitottak anélkül, hogy pénzügyileg kellőképen megalapozták volna őket. A kereskedelem után, amely először bukik el, ha nem segitenek rajta, a gyárosok bukását fogjuk látni. Ezeken ép ug-y kell segíteni az állam pénzügyi erejével, mint a kereskedelmen. Ezeket az alapitásokat, amelyek, nézetem szerint, ha okosan voltak is kigondolva, de az ország érdekeinek és akkori gyenge helyzetének abszolúte meg nem feleltek, nem lett volna szabad létesiteni, eltekintve attól, hogy én azt vallom, hogy különösen az olyan országnak, amely mezőgazdasági cikkekben kivitelre van utalva, nem kell teljesen ugy állnia, hogy behozatalra többé nem szorul, nekünk kell kompenzációs cikk, amely szabad kezet adhat nekünk a tekintetben, hogy van hatalmunk. Látjuk ezt most a kereskedelmi szerződések körül is. Meg vagyok győződve róla, hogy Walko igen t. minister ur nagyon szivesen megkötné a kereskedelmi szerződéseket, de meghiúsul ez azon az ellenálláson, amelyet a másik oldalon látunk. Ők azt hiszik, jól vannak informálva a tekintetben, hogy Magyarországnak előbb vagy utóbb a kereskedelmi szerződéseket meg k^ll kötnie. Sajnos, hogy ebbe a helyzetbe kerültünk, hogy nem vágtunk elébe Ausztriának és nem kötöttünk kereskedelmi szerződéseket. Ez annak a laisser aller és laisser passer-nek elve, amelyet, sajnos, a kormány egész közgazdasági működésében tapasztalok. (Gaa! Gaston: Közgazdasági nolnchalance ! ) Walko és Bud minister urak egész lelki nyugalommal nézték a kereskedelem vergődését az egész vonalon, egy filozófus elméletében elzárkózva a statisztikai számok között. A praktikus életre, sajnos, nem adtak semmit. Miután elmondtam, hogy ezek voltak okai a kereskedelem pusztulásának, azt hiszem* nem elég jajgatni, hanem meg kell adni a remediumokat is, hogyan lehet ezeken a viszonyokon évi március ím 11-én, szerdán. 21 segiteni. Már voltam bátor megemliteni a százmilliós Garantie Fond-ot, amelyet esetleg egy pénzügyi csoportnak adnak, mint fond perdu-tamely azonban nem fond perdu, hanem garanciavállalás arra, hogy őket veszteség nem éri. Ezt már voltam bátor megemliteni, és azt is, hogy a pénzügyminister urnák méltóztassék bizonyos nyomást gyakorolni a Tébe-re. Ezeket a vonatkozásokat most kihagyom. Azt tartom, hogy ugy kell segiteni a magyar közgazdaságon, mint ahogy segitettek Gyöngyösön, amikor leégett. Most a kereskedelem égett le, vagy ég le, ha a minister ur nem segit. Ugy kell segiteni, amiként segitett a minister ur a mezőgazdasági szövetkezeten és a hadi kisiparon, hogy t. í. az állam a hónuk alá nyúlt, hogy valamiképen mozoghassanak. Azt hiszem, hogy a Nemzeti Bank_ tekintetében a minister urnák itt közben kell járnia. Popovies ő excellenciáját talán már 40 év óta van szerencsém ismerni és őt igazán nagyra becsülni. Nagyrabecsülöm ugy az ő, mint Schober vezérigazgató tehetségeit, és tudom, hogy őket csak az ország érdeke vezeti. Mégis meg kell mondanom., hogy nem tudnak szabadulni az Osztrák-Magyar Banknak attól a bizonyos copfjától, amely a helyén volt nyugodalmas időkben, de amely krizises időkben nem állhat meg. Szabad-e olyan dolognak történnie, hogy valakinek, aki váltót nyrtjtott be, ezt a váltót hat héttel az esedékesség előtt prezentálják, mert azt hallják, hogy a váltó nem jó? És mi tűnt ki? Az, hogy az illető jelzálogkölcsönt vett fel a házára, egyébként pedig elsőrangú cég. Ilyen eset még az Osztrák-Magyar Banknál sem fordult elő. Szabad-e előfordulnia animk, hogy általában a legkrizisesebb időkben azokat a hiteleket, amelyeket megszavaztak, egyszerre restringálják anélkül, hogy az illető kereskedő tudná, hogy restringálták a hitelét"? Szabad-e megtörténni annak, hogy valaki benyújt egy 10 milliós váltót és erre azt mondják, ebből öt milliót akcep1 tálunk? Hát vágja felébe a 10 milliót? Ilyen | dolgokkal találkozunk az egész vonalon. Vagy | pedig szabad megtörténni annak, hogy a Nenij zeti Bank, ha ilyen esetet lát, mint aminőt az j előbb elmondtam, annak megtörténtét más ban! kokkal tudatja, tehát jóformán hitelrontást köj vet el? A Nemzeti Banknak ilyen krizises időí ben bizonyos elnézéssel kell lennie. Igenis szükj séges az, hogy a legrigorozusabb elveket vallja, | de ha azt látja, hogy nem tud mozdulni senki, j akkor nem szabad a helyzetet még súlyosbitaní azzal, hogy a hitelt erőteljesen megszoritja. Krizises időben ez nem való bele a Nemzeti Bank politikájába, és azt hiszem, a pénzügyminister ur itt, igenis, közbenjárhat, még* pedig igen nagy eredménnyel. Fel keil még emlitenem a Nemzeti Bankra vonatkozólag azt az esetet is, amelvet Görgey t. képviselőtársam mondott el a budgetvitában. Elmondta, hogy valaki 300 milliós hitelt kért és megszavaztak neki 5 milliót. Amikor pedig valaki közbenjárt — ő nem mondta, hogy anyagi eszközökkel —, egyszerre elfogadták az egész 300 milliót. Szabad ennek egy Nemzeti Banknál megtörténni? Vagy jó volt az a 300 millió, amit benyújtott, vagy nem. De közbenjárásra 300 milliót elfogadni, azt hiszem, nem tartozhatik a Nemzeti Bank ideológiájába. Ez az^ eset naj gyón hasohlit a devizaigénylésekhez, és envoya j figyelmeztetem a Nemzeti Bank vezetőségét, hogy e tekintetben egészen tiszta helyzetet teremtsen, hogy minden kereskedő és bank tudja, mennyi hitelre számithat. Mert ha előre nem tudja, csak momentán, máról-holnapra tudja meg az illető, hogy hitelt nem kap. természetes, : hogy 24 óra alatt inzolvenssé válik,