Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

22 Ä nemzetgyűlés 389. ülése 1925. Bátor vagyok a t. minister urnák másik tanácsot is adni, amely már sokszor pertrak­táltatott. Ez arra vonatkozik, hogy a legutóbbi kényszerkölesönnek 75%-át legyen szives és fizesse vissza. Hiszen neki erre a szanálási ja­vaslat értelmében nincs szüksége. De ha nem ! fizetheti vissza a minister iir, hol marad megint j a kormánynak Ígérete! Ugy látszik, hogy a j kormány ígéretei általában mindig semmisek és j nullák. De a kormány megígérte azt is, hogy i ezt a kölcsönt lombardirozni lehet. (Bud János pénzügyminister: Majd lehet is!) Miért csak ! majd lehet? Miért nem tette a minister ur ezt abban a pillanatban, amikor a kölcsönt kibo­csátották, hogy az emberek helyzetét megköny­nyitette volna. ÍBud János pénzügyminister: Én bocsátottam ki?) Bocsánatot kérek, t. mi­nister ur. én a kormányról beszélek, a mondot­takat nem a minister ur személyére alkal­maztam. Itt van Vágó Józsefnek egy igen érdekes indítványa, amely a minister urat bizonyára érdekli. Ebben kimutatja, hogy 200 millió van zsiró alapján a Nemzeti Banknál, mig a tarto­zás a másik oldalon 1300 milliárdot tesz ki. Miért nem méltóztatik ezekből az Összegekből oda utalni, ahol erre szükség van? Hiszen erre a pénzre a kormánynak nincs szüksége. Méltóz­tassék Vágó József ideáját — amelyet a pénz­ügyminister ur bizonyára ismer — keresztül­vinni. De ha nem akarja elfogadni, méltóztas- / sék sürgősen gondoskodni arról, hogy a keres- | kedők legalább megkapják a kényszerkölcsönre I a lombardot; jelentékenyen segitene rajtuk, ha [ a minister ur ezt keresztül vinné. Szükséges volna azonkivül, t. minister ur, j az utolsó vagyonváltság tekintetében, amely a szanálási javaslatban fel van véve, határozott kijelentést tenni itt a Házban, hogy ezt nem fogja keresztülvinni és behajtani. Méltóztassék egyben elhinni, hogyha a minister ur ezt nem teszi, meg fogja látni, hogy ezt a törvényt a minister ur a praxisában keresztülhajtani nem lesz képes. A kereskedelem, az ipar vagy a mezőgazdaság akármelyik ága is annyira el van gyengülve, hogy a minister ur ezt úgysem tudja keresztülvinni, méltóztassék tehát a pub- j likmnot megnyugtatni abban a tekintetben, ! hogy ezzel nem fog élni. Az állam nem tesz szívességet saját magának azzal, ha adóala­nyaiból a pénzt kiszivattyúzza. A minister ur, aki professzora ennek a tudománynak, tudja, hogy a polgári vagyonhoz nyúlni csak a leg­végső esetben szabad és csak a jövedelmet sza­bad megadóztatni. Én, aki tanítványa lehetnék a minister urnák és szivesen is lennék tanít- j ványa, csak nem mondhatom azt a minister ur szemébe, hogy a legegyszerűbb pénzügyi tudó- ! many is azt tanitja, hogy csak a jövedelmet j szabad igénybe venni és nem a vagyont. Arra is kérem a pénzügyminister urat, ! hogy méltóztassék a közkereseti és betéti tár- | saságok adóztatásának megváltoztatását nyu- j godtabb időkre hagyni. Annak, amit nekünk be- j adnak, hogy ez jó volna a társaságokra, épen ellenkezője áll. Nem akarok erre ebben a pilla­natban kitérni, de kérem a minister urat, hogy ne méltóztassék c kérdést most e krizises idő­ben tárgyalni. Arra is kérem a minister urat — s erre az njságokböl látom, hogy a hajlandóság meg'van —, hogy a szégyenletes 17 ezerszeres szorzó- ! számmal végre szakítson. Ez szégyene az or­szágnak s hogy úgymond jam, megrablása a pol­gároknak. Amit elkövettek a 3500-as a 6500-as és 6600-as kulcsokkal, ami még az előző pénz­ügyminister ur bűne volt (Kállay Tibor; Az évi március hó 11-én, szerdán, enyém?) Hát akkor az elődjéé; örülök, hogy a veit minister UT nem veszi magára — mondom, ezzel a szégyenletes dologgal, amely a polgár­ság adózását 15—20%-kal súlyosbítja, méltóz­tassék az egész vonalon szakítani. Ma már olyan helyzetben vagyunk, hogy azt mondhat­juk, hogy az aranyat mindenkori értékében kell itt fizetni. Egy további dolog volna az — és ez igen komoly intelem a pénzügyministar úrhoz —, hogy a forgalmi adót változtassa m^g. (Dénes István; Meg kell szüntetni!) Azt tudom, hogy megszüntetni nem lehet; tudom, hogy az állam rá van utalva a forgalmi adóra, de azt is tu­dom, hogy a forgalmi adóból származó bevé­telek oly óriási mértékben emelkedtek, amire a szanálási javaslatnak szüksége nincs. A for­galmi adó a drág*aság legnagyobb kútforrása. Méltóztassék figyelembe venni, hogy Németor­szágban csak félakkora a forgalmi adó ós azt hiszem, nálunk kétszeresen olyan nagy a for­galmi adó, mint Ausztriában. Méltóztassék te­hát ezt figyelembe venni és a forgalmi adót megváltoztatni. Igen nagy megkönnyebbülést fog az jelenteni, ha a minister ur ezt megteszi. Bátor vagyok ezenkívül megkérni a t. mi­nister urat arra — amit már előbb mondtam, midőn az indokokat felhoztam —. hogy méltóz­tassék a forgalmiadóelőleget megszüntetni. Miért kérték a forgalmiadó-előleget? Ennek indoka nagyon egyszerű s plauzibilis volt. s ak­kor beláttam, hogy helyén volt. Akkoriban a valuta folyton változott, ennélfogva az állam mindig kevesebbet kapott a forgalmi adóból, mint amennyit kontemplált. Most azonban a valutánk nem változik, megmaradt Zürichben a 72-őn, erre a forgalmiadóelőlegre tehát most a pénzügyminister urnák abszolúte szüksége nincs; annál kevésbé, mert nem rejt semmi ve­szélyt magában az, ha valaki forgalmi adóját esetleg utólag fizeti meg. Most pedig méltóztassanak megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy mielőtt tovább mennék, az adók behajtásáról és az ezzel kapcsolatos köz­igazgatásról néhány szót szóljak. Nálunk az adómeghatározás a képtelensé­gek közé tartozik. Tudom, hogy azzal, amit mondani fogok, nem fogok elismerést aratni, de mint becsületes ember, mindig kötelességem­nek tartottam kimondani az igazságot. Általában az adót a vidéken kupaktanácsok állítják össze. Ha önök az adókat összehason­litják, azt fogják találni, hogy sok esetben a vidéki nagybirtokos kevesebb jövedelmi adót fizet, mint például Pesten egy krájzleros. Az adómorál meg'követeli az egyenlő adóztatást, hogy a polgár becsületesen valljon. A polgár túlsókat fizet, de kell is fizetnie sokat a mai vi­szonyok között; csak akkor fizet azonban, ha látja, hogy egyenlőéi), arányosan van meg­adóztatva, azt tehát nem szabad tűrni, hogy... (Gr. Hoyos Miksa: Szeretném azt a földbir­tokost ismerni, aki kevesebb jövedelmi adót fizet!) Méltóztassék az igen t. kormányelnök urat megkérni, hogy bocsássa rendelkezésre a jövedelmi adó listáját s abból be fogom bizo­nyítani t. képviselőtársamnak, hogy állitásom nem egy, hanem száz esetben megfelel a való­ságnak. Pest megye tekintetében alkalomadtán ilyen adatokat lehet előterjeszteni, mint ahogy előhoztam 1907-ben az adójavaslatok tárgyalása alkalmával a kis- és nagybirtok közti katasz­teri aránytalanságokat, amidőn szintén igen he­ves támadásoknak voltam kitéve, Állitom és

Next

/
Oldalképek
Tartalom