Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-400
A nemzetgyűlés ÍOO. ülése 1925. évi április hó 3-án, pénteken. 275 is túlságos nagy mértékben, de legalább ugyaliogy üzemben tudná tartani. Ez érdeke az államnak is, mert épen azáltal, hogy az állam ezt elmulasztja, előmozdítja a termelés csökkenését. Nem kell félni attól, hogy földbirtokreform következtében az ország gazdasági termelése talán majd nagy hiányt fog szenvedni. Akárhogy mutatják ki azt, hogy a nagybirtok átlagos termése több mint a kisbirtoké, az az egy bizonyos, hogy Magyarország földterületének ama részén, ahol a kisbirtokosok vannak, sokkal több a szántóföld, mint azon a területen, amelyet nagybirtokosok bírnak. Egész Magyarországon pl. a száz holdon aluli birtokmennyiség 22-47 millió kat. holdat tett ki s ebből 14-75 millió hold volt a szántó, a száz holdon felüli birtokmennyiség 26:58 millió kat. holdat tett ki s ebből csak 7-57 millió volt a szántó. Már ez is eléggé mutatja, hogy a birtokelaprózás magában véve nem rejt veszélyt az államra jiézve, sőt haszonnal jár, főleg akkor, ha az állam a hiteligények kielégítése tekintetében meg fogja tenni kötelességét. Erre vonatkozólag határozati javaslatot is nyújtok be, nevezetesen: „Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a földreform hiteligényeinek kielégítése szempontjából rövid időn belül terjesszen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé." Ami ennek a törvényjavaslatnak a földreformmal való kapcsolatát illeti, arra nézve is leszek bátor néhány megjegyzést tenni. Előbb annak a gyanúmnak adtam kifejezést, hogy ez a törvényjavaslat némileg meg fogja gátolni a földreform tárgyalások menetét. Erre nézve bizonyítékul bátor vagyok felhozni azt, hogy a 11. § azt rendeli, hogy az Ofb.-nek a megváltás tárgyában hozandó határozata a megváltási eljárást az illető földbirtokra befejezi •és ezt a határozatban ki is kell jelenteni. A földbirtok megoszlását szabályozó novella bizonyos póteljárás megengedését is lehetővé teszi ; Épen ezen rendelkezés folytán ennek a póteljárásnak < egyszersmindenkorra eleje vétetik, a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése tehát egyenesen beleütközik a földreformkérdést szabályozó novelláris törvénybe. Pedig tudjuk, hogy sok helyen azJ első eljárással nem tudják kellő megelégedésre dűlőre juttatni a földreformot és épen ebből kifolyólag szükségessé válik egy póteljárás megindítása; sok helyen a póteljárás üti helyre azokat a hibákat és hiányokat, amelyeket az első eljárás alkalmával eljáró közegek sokszor öntudatlanul, sőt legtöbb esetben saját hibájukon kívül követnek el. A póteljárás volt és van hivatva ma is ezt jóvátenni. A jövőben ilyen póteljárások e törvényjavaslat rendelkezései értelmében illuzóriusakká lesznek ós lehetetlenekké válnak. Azt mondja ezután ez a törvényjavaslat (olvassa): „Ha pedig- a megváltási eljárást még* nem lehetne befejezni, az Ofb. nyilatkozni köteles, vájjon a birtoknak mely a határozatban megjelölendő részeire, illetőleg a birtoknak milyen hányadára nem fog a megváltás elrendeltetni, továbbá a megváltási eljárás befejezése előtt afelől is, vajjoii a földbirtok egyáltalában megváltás tárgya lehet-e V e Ha ehhez még hozzáteszem) a 17. Vnak azt a rendelkezését, hogy a bíró tizenöt nap alatt köteles erre vonatkozólag nyilatkozni, akkor teljesen lehetetlennek tartom ezt a rendelkezést, mert ez a földreformtörvény végrehajtásának egyenes meggátlására szolgál. Tizenöt nap alatt a bírónak alkalma van betekintést nyerni egy gazdasági üzem menetébe! Még egy elsőrendű gazda sem tud annyira tájékozódást szerezni, hogy főbenjáró esetekben ítéletet hozhatna a birtok viszonyaira vonatkozólag az igénylőket illetőleg. Ez lehetetlen rendelkezés. De ha már minden áron benne akarják hagyni a törvényjavaslatban ezt a rendelkezést, amely szerintem igenis, meg fogja bénítani a földrendező eljárásokat, akkor legalább ezt a tizenöt napot tolják ki hatvan napra, mert hiszen sok esetben még hatvan nap sem elégséges arra, hogy a biró kellő tájékozódást nyerjen annak a birtoknak viszonyai felől. Hiszen az a biró sok esetben nem is gazda, annak a bírónak nagy tanulmányokat kell végeznie, hogy azokban a gazdasági ügyekben lelkiismerete szerint ítélhessen. Sokszor a fő eljárás sem elégséges arra, hogy igazságos és megnyugtató ítéletet lehessen hozni. Hát kérdezem: akkor tizenöt nap munkája elégséges lesz arra, hogy beható és komoly ismeretet szerezzen a bíró az ottani gazdasági viszonyokról 1 ? Nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt a tizenöt napnyi határidőt okvetlenül tolja ki és legalább hatvannapi terminust állapítson meg, amely alatt a biró válaszolni legyen köteles. Nem akarom a törvényjavaslatot részleteiben tovább boncolgatni, csak még egy körűimélyre óhajtom felhiviii a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Ez a körülmény az, hogy a kisgazdahitel megteremtésénél óriási szerepet játszhatnak a gabonaraktár-szövetkezetek. A gabonaraktár-szövetkezeteket külföldön, nevezetesen Németországban, államilag támogatják, állami támogatással létesültek ezek és azt a célt szolgálják, hogy a ragadozó hitelezők karmaiból kiszabadítsák azt a kisgazdát, akinek momentán pénzre van szüksége. Nálunk Magyarországon 1911-ben 49 ilyen nyilvános raktár volt és 40 szövetkezeti raktár. Ezek azonban általában spekulációra létesültek és nem is a közérdeket, hanem inkább az egyéni érdekeket szolgálták. Rendkívül fontosnak tartanám, ha ezt az eszmét a kormány magáévá tenné és lehetőleg állami támogatással gabonaraktár-szövetkezeteket iparkodnék felállítani akár a Hangya Szövetkezet utján, akár más utón, mert a kisgazdák hiteligényeinek kielégítésénél ez nagy könnyítést jelentene. Franciaországban ma már általánosak a gabonaraktár-szövetkezetek, sőt ott már annyira ki van épitve az ezen a gondolaton alapuló hitelszervezet, hogy sok esetben az a kisgazda már akkor is kap terményeire hitelt, ha azokat nem egy gabonaraktárba —- mert hiszen ilyen gabonaraktárak épitésénél nagy nehézséget okoz egyrészt a kellő vasúti hálózat hiánya, másrészt pedig a távolság, hogy t. i. a falutól sokszol' távol esik az illető gazda birtoka —, hanem csak egy harmadik megbízható személyhez szállítja be. T. Nemzetgyűlés! Nem akarok ennek az intézménynek nagy fontosságáról, nagy jelentőségéről és alíruisztikus voltáról hosszasabban beszélni. Csak azért vetettem fel ezt a gondolatot, mert a kormány nagyon sokat segíthetne ezzel a pénzszükségben szenvedő kisgazdatársadalmon. A javaslatot általában kritika tárgyává tettem olyan értelemben, hogy nem látom azt, mintha ez a javaslat tényleg elő tudná mozdítani kellő mórtékben azt a célt, amelyet maga elé tűzött — hogy t. i. a magyar mezőgazdaság termelését akarja fokozüi —,
