Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-399

260 A nemzetgyűlés 399. ütése 1925. zési hivatal — és ezt ajánlom a péiizügyminíster ur figyelmébe, talán ő is elvállalja az elnökségét — Amerikában mindig a mindenkori pénzügyminister elnöklete alatt áll, 5 tagja van és hivatása megszervezni a földhitelbankot, ellenőrizni azok működését és irányítani hitelpolitikájukat. Ez a 12 központi földhitelbank mezőgazdasági hitelszövetkezeteket is létesít, melyeknek részjegyei 5 dollárra szólnak és egy-egy hitelszövetkezet megalakulásához legalább 10 tag belépése szükséges. A bank ál tal nyújtott hitelek 5—40 évre nyújtatnak. A maximális kamatláb a jelzáloghitelnél 6%. Az 1923 március 4-iki amerikai törvény alapján a rövidlejáratú hiteleknek hatásosabb keresztülvitelére közvetítő hitelbankokat is létesítettek. Federal Intermediate Credit Bank név alatt. Az állam mindegyik ilyen közvetítő hitelbanknál, amely rövidlejáratú hitel kielégítésére szolgál, 5 milliót jegyez az alaptőkéből. Ezek a rövidlejáratú hitelt nyújtó bankok váltókat számitolnak le és pedig nem csupán 3—6 hónaposokat, hanem 9—12 hónaposokat is. Hogy tehát világosan lássuk az amerikai mezőgazdasági hitelszervezet képét: az két részre oszlik. Először van a 12 földhitelbank, amely hosszúlejáratú hitelt nyújt és másodszor vannak a közvetítő hitelbankok, amelyek mezőgazdasági terményekre rövidlejáratú hiteleket nyújtanak. Aki ismeri az amerikai mezőgazdasági hitelpolitikát és azokat az óriási hiteligényeket, amelyeket a mind intenzivebbé váló amerikai mezőgazdaság igénybe óhajt venni, az tisztában lehet azzal, hogy, eltekintve attól a teljesen visszautasító amerikai hitelpolitikától, amely a be nem avatkozás elvét más tereken is követi, nem valószínű, hogy Amerika Európában mezőgazdasági hiteicélokra akár zálogleveles, akár rövidlejáratú hitei formájában beleavatkoznék, illetőleg hitellel rendelkezésre állna, már csak azért sem, mert óriási tőkegazdagsága ellenére a mezőgazdaság Amerikában olyan robamos lépésben halad az interziv művelés felé, hogy erre ott még a legnagyobb tőkék sem volnának elegendők. Reménységünk tehát Angliára koncentrálódik. Angliánál azonban egy nagy baj van, az, hogy Anglia nem ismeri a záloglevelet és nem ismeri magyar formában a telekkönyv intézményét. Mégis érdekes, hogy egy legújabb törvény, mely rendelkezésemre áll, és pedig az 1923 juüus 31-iki Agricultural Credit Act, egy mezőgazdasági hiteltörvény, félénk, tapogatódzó lépésekkel próbál a mezőgazdasági hitel terén. ujitó lépéseket tenni. Amennyiben az igen t. pénzügyminister urnák talán nem állana ez a törvény rendelkezésére, nagyon kérem, méltóztassék azt beszerezni. (Bud János pénzügyminister: Ismerjük!) Ennek a törvénynek legfőbb jellemzője az, hogy a telekkönyvi intézményt mag-át nem instituai ja, de mégis igyekszik arra, hogy záloglevelek kibocsátása és telekkönyv felfektetése nélkül a közmunkák kölcsönügyi bizottságának hitelnyújtása alapján altruista szövetkezeti vállalatot, létesítsen, mely szövetkezet vezetősége minden esztendőben köteles a parlamentnek működéséről jelentést tenni. Az illető szövetkezet alimen tálasára rendelkezésre bocsátandó összeg minden esetben a parlament által szavazandó meg. Ezek a vállalatok föld vásárlására, ház építésére, az ingatlan értékének legfeljebb 75%-a erejéig, tehát roppant magas százalék erejéig nyújtanak kölcsönt — az amerikaiak 80, az angolok 75% erejéig — és ezek a kölcsönök 6 év alatt törlesztendők le, A kikötés az, hogy az ingatlannak, mely a kölcsönt kapja, tehermentesnek évi április hó 2-án, csütörtökön, kell lennie. Ugyanezen törvény 2. |-a végre Angliában is próbál mezőgazdasági hitelszövetkezeteket alakítani. A földművelésügyi ministerium létesiti ezeket egy alap létesítésével, mely öt év alatt fizetendő vissza. E célra a kincstár hitelszámlát nyit és erre a hitelszámlára a parlament — hangsúlyozom, mindig a parlament — évről-évre megszavaz bizonyos összeget. T. Nemzetgyűlés! Én az angolok jóindulatát zálogleveleink átvétele terén teljes mértékben kell hogy honoráljam, már csak azért is, mert ha az angol magántőke vállalkozik arra, hogy egy egészen ismeretlen intézményt elfogadjon, amelyet eddig nála bevezetni nem tudtak, amelyet még a franciák sem tudtak náluk meggyökereztetni, ugy ezt csak örömmel lehet üdvözölni. Hiszen a franciák már a háború előtt Angliához fordultak és be akarták ott vezettetni a francia zálogleveleket, de az angolok, mint ismeretlen, előttük idegen intézményt, még a francia záloglevélintézményt is visszautasították. Ilyen körülmények között — és ezzel legyünk tisztában — itt egyelőre nem arról van szó, hogy a londoni piacra magyar zálogleveleket vezessenek be, mert hiszen minden egyéb akadálytól eltekintve idegen papírokat ma a londoni piacon egyszerűen bevezetni nem lehet, hanem igenis arról van szó, hogy magánvállalatok a magyar állam által zsirált és az illető angol magánvállalatok által ismert és jóhitelünek vélt magyar intézetek által nekik eladott papirokat megvegyenek, eh tegyenek a kasszájukba jobb időkre, amikor azokat a viszonyok változásával esetleg bevezethetik az angol piacon, vagy máshova továbbithatják. Ea „Trust Company", amely angol pénzintézetek és magánbankok összeállásából létesül idegen értékpapírok átvételére, kész vállalkozás. Ezzel tehát tisztában kell lennünk és nagyobb jelentőséget ennek az egész tranzakciónak, mint amennyi neki tulajdonítandó, tulajdonítanunk nem szabad. Azonban el kell ismernünk, hogy ez olyan vállalkozás, amelyet pártkülönbség nélkül csak örömmel üdvözölhetünk, egy ballon d'essay, mely sikerrel kecsegtet, egy jégtörő, mely megtöri a közönynek, a -. teljes ismeretlenségnek és a nemtörődömségnek azt a jegét, amelyet végre meg kellett törni azért, hogy mi a mi igazi valőrjeinknek felvevő piacot tudjunk teremteni Angiiában is. Röviden kívánok még foglalkozni azzal a többször megvitatott kérdéssel, hogy mennyiben monopólium annak a pénzügyi szindikátusnak a helyzete. Itt rendkívül nehéz helyzetben vagyok, mert az igen t. pénzügyminister ur, azt hiszem, a többségi párt értekezletén elhangzott éles ellenvélemények kiparirozására, szükségesnek látta tegnap a vita bevezető részében nyilatkozni e kérdésben. (Nagy János (epri): Csak Az Estben volt éles, de ott nem!) Miután mi csak Az Est-et olvassuk és a pártnak nem vagyunk tagjai (Zsirkay János: Az Est a kormány hivatalos lapja!), tudomásul veszem az igen t. pénzügyminister ur nyilatkozatát. Ennél sokkal fontosabb azonban az, amire célozni kívánok, hogy az igen t. pénzügyminister ur ennek következtében vagy enélkül szükségét látta, hogy felszólaljon és a leghatározottabban kijelentse, hogy itt monopóliumról szó nincsen. Kötelességem ennélfogva ezt elfogadni olyan formában, hogy az igen t. pénzügyminister urnák az a célja, a pénzügyminister urnák az a felfogása, hogy ő ezt monopoli'sztikus formában kezeltetni nem engedi. Azt hiszem, helyes ez az elgondolásom. Van itt azonban kétség-