Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-399

À nemzetgyűlés 399. ülése 1925. évi április hó 2-án, csütörtökön, áeí kivül egy bizonyos baj, t. i. a törvényjavaslatnak szövege és az 1. § az indokolással bizonyos ellentétben áll. Az 1. § ugyanis kimondja, hogy (olvassa): „A fennálló jogszabályok szerint záloglevelek kibocsátására jogosult intézeteken felül a pénzügymini ster engedélyével zálogleveleket bocsáthat ki hitel- és pénzintézetekből, mint tagokból alakult szövetkezet is." Ezzel szemben az indokolás kimondja, hogy az egységes típus megalkotásával, ha az, elsőrangú befektetési papírként teljes biztosítékkal felruházható, kétségkívül inkább lehet a külföldön a bizalmat zálogleveleink iránt helyrer

állitani, mintha minden egyes intézet különkülön igyekszik saját kibocsátványait a külföldi piacokon elhelyezni. Én azt hiszem, hogy ez tényleg igy áll. Amint az igen t. pénzügyminister ur fixirozta, a jogosított intézetek kölcsönöket nyújthatnak és kötelesek azt a szindikátusnál bejelenteni, amely szindikátus azután zálogleveleket fog kibocsátani. De bocsánatot kérek, először is kétségtelen, hogyha egy olyan intézmény, egy olyan szerv vállalkozik erre, amely ugyan törvényen alapul, de amelynek létét, működését egyáltalában nem ismerjük, egy papíron való intézmény, amelyről nem tudjuk, hogy mit művelt a múltban, amely az élet próbájának, viharának nem volt kitéve, amelynek élén ugyan egy kiváló pénzügyi politikus áll, de amely intézményünk még le nem vizsgázott, nem tudom, miért vállalhatna nagyobb garanciát alkalmasság és súlyosság tekintetében a külföld előtt, mintha a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Pesti Hazai Takarékpénztár, a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank, azok a nagyon bevált elsőrendű zálog1 eveleket évtizedek óta záloglevelet kibocsátó intézetek tennék meg például ezt, amelyek eddig is nevet, hirt, becsületet szereztek a magyar zálogleveleknek. Az az érv, hogy az angol tőke kikötötte az egységes típusú egységes kézből eredő záloglevélkiboesátást, nem lehet alapos, mert a szindikátus záloglevelei nem hiszem, hogy jobbak volnának, sőt azt hiszem, amint általában hangoztatják azok az angol tőkések, sokkal inkább ismerik az előbb megnevezett intézeteket, mint amennyire ismerik ezt az egyáltalában nem ismert, még Magyarországon sem ismert szindikátust. Ilyen körülmények között én nem tudom, hogy miért volt szükség e közbeékelésrel És kérdés, vájjon egészen esrészséges és szerencsés gondolat-e kizárni a konkurenciát, az ; egészséges konkurenciának lehetőségét a többi intézetek részéről, érteni alatta azon intézeteket, amelyek eddig záloglevél kibocsátásával nem foglalkoztak, de amelyek esetleg, ha kellő szoliditással bírnak, és* a törvény által előirt feltételeknek megfelelnek és ilyenre vállalkozni akarnának,, ki nem zarándok. Koncedálom, hogy e feltételek maguk, amelyeket a törvény pláne bírt, alapnagyságával e célra előír, oly terhesek, hogy az én tudomásom szerint tervbevett hasonló kibocsátások útját szegték a közelmúltban is. De hogy ezzel a megkonstruált tervvel egyrészt a kedvét, a lehetőségét elvegyük például annak, hogy az idegen tőke valamilyen más nagyszabású tranzakció érdekében, ha hajlandó bevonulni Magyarországra, egy olyan nagy pénzintézet alaptőkéjének felemelésébe, amely pénzintézet nem bír záloglevélkibocsátási joggal és amely ezen tőkeszaporitás alapján ilyen szolid alapon vállalkozhatna záloglevelek kibocsátására, kizárni a törvénytervezet konstruálta feltótelek által, nem tudom, hogy szerencsés-e, nem tudom, hogy'nem-e fogjuk ezzel elvágni amugyis vérszegény közgazdasági életünknek { olyan erét is, amely gazdasági testünk erejét fokozhatná. Ezenfelül azonban bevallom őszintén, nem értem, hogy mi szükség van az angolok által megkívánt ezen feltételeken kivül, azonkívül, hogy egységes típusú egy szerv által prezentált záloglevélről van szó, amely egy szerv mögött, a Jegelsőbbrendü pénzintézeteink vaunak, mi szükség- van mindezenfelül a kölcsönköveteléseknek olyan garanciával való alátámasztására, amely itten az indokolásból kitűnik, amikor kimondja, hogy a terv szerint a szindikátus maga nem fog kölcsönöket nyújtani, a kölcsönt az ügyletben résztvevő pénzintézetek nyújtják, „amelyek kölcsönkövetelésüket szabatosság mellett a szindikátusra fogják átruházni". Ne méltóztassék elfelejteni t. pénzügyminister ur, hogy ennek a szavatosságnak káros és veszedelmes következméxiyei lehetnek a jövőre nézve, mert ha mi ezen sokszoros és fokozott szavatosság és biztosíték mellett még ezeknek az intézeteknek szavatosságát is megkívánjuk, ennél a ballon d'essay-nél, ennél az első szárnypróbálgatásnál és ezt, mint egy követendő példát sugalljuk a külföldnek, nagy kérdés, hogy a későbbi jövőben, amikor nagyobb kölcsön kibocsátásáról lesz szó, nem fog-e a külföld ezen garanciák mellett megint oly szavatossági plusz garanciát is követelni? .Már pedig akkor, amikor a magyar föld szolgál garanciául, ha a magyar földnek ezt a garanciáját megtetézzük a legelső magyar intézetek kibocsátási garanciájával, akkor külön garanciák kikötése talán felesleges. Ami a kamatozást illeti, a 14%, amiről beszélnek, elviselhetetlenül sok. (Forster Elek: Nem bírjuk ki!) Két momentumra kell e tekintetben figyelemmel lennünk. Az egyik az, hogy a francia Credit Foncier 12%-ra ad a francia birtokokra ma kölcsönt, ami n, kamatlábra következtetést enged. A másik támpont a kamatláb magasságára az, hogy tulajdonképen a záloglevelek kamatlába az állami kölcsönök kamatlábához- szokott bizonyos értelemben igazodni, illetve, az állami kölcsönök kamatlábát mindig- meg szokta haladni. Ha azután most ezeknek az állami kölcsönöknek kamatlábát körülbelül 7%-ra vesszük, akkor bizonyos záloglevelek kamatlába ennél a 7%-nál valamivel magasabb lesz. Újra hangsúlyozom azonban, hogy a lapokban bejelentett 12 és 14%-os kamat olyan magas, hogy azt a gazdák eredményesen nem vehetik igénybe. Ami a megterhelési értékhatárt illeti, arra vonatkozólag én az 50%-hoz való ragaszkodást lehetetlennek tartom. Nem is tartom ezt kívánatosnak, de nem is lelietséges. Az 50%-os megterhelés helyett viszont 15%-os megterhelés, mint amelyről beszélnek ós mint amelyről az igen t. pénzügyminister/ ur is tett odavetőleg egy megjegyzést, csekély. Én azt hiszem, hogy a magyar föld nagyon könnyen elbír egy 25%-os megterhelést, és hogy ez a 25%-os megterhelés már jelentékeny szolgálatot tesz a magyar földnek ma: az kétségtelen. (Élénk helyeslés a, baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! A mezőgazdasági hitel tárgyalásánál ezeket akartam elmondani. Nagyon sajnálom, hogy az igen t. kormány azokat a reformokat, amelyeket keresztül akar vinni, nagyon lassan nyújtja be és nagyon lassan viszi be az életbe. Hivatkozhat ugyan rá — mint a pénzügyi bizottságban is tette —, hogy a karaván halad, csakhogy attól tartok, hogy