Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-398

240 A-new zeig y ii lés 398, ülése 1925. évi április hó 1-én, szerdán. Másrészről pedig, hogy a rendőrhatósági végzések alapján megtiltották nekik, hogy feladatukat és ügykörüket elláthassák. Sok kerületben az elnököket, akiket a Drzsavni Odbor nevezett ki, erőszakkal eltiltották, hogy a választási helyiségbe belépjenek sőt a választási helyiségekből erőszakkal eltávolították őket. Ilyen és hasonló eszközök által lehetségessé vált, hogy néhány választókerületben az ellenzéki jelölteknek a szavazógolyóit a kormánypártiéba átöntötték, és igy állt elő a parlament történetében az a hallatlan eset, hogy a leendő nemzetgyűlésen olyan emberek foglaljanak helyet, akiket nem a nép szabad akarata választott meg, hanem akik mandátumukat lopott golyóknak köszönhetik. Engedtessék meg nekem, hogy Önt figyelmeztessem ezekre a köriilin én y ékre, és különösen arra is, hogy ezek a fent nevezett tények, amelyek a legkülönbözőbb országrészekben, kerületekben megtörténtek, egyenesen ellenkeznek a. Drzsavni Odbor előírásaival és határozataival. Ha pedig ezek a törvénytelen, brutális és erőszakos tények büntetlenül maradnának, ugy országunk közvéleménye, mint a kulturális európai országok is, ezt bizonyítékául vennék annak, hogy országunk megszűnt jogállamnak lenni. Ha a választások alkalmából nyomással, terrorral, korlupeióval és csalással megakadályoztatott a nép (akaratának szabad és törvényszerű megnyilatkozása, ugy államunk a kulturvilág előtt nem mutathatja és nem is mutathatná egy parlamentáris állam képét. Azért bátorkodom önt elnök ur kérni, hogy gondja legyen arra, hogy megvédje az államnak, a Drzsavni Odbornak és a szkupstinának tekintélyét. Fogadja tisztelelem kifejezését. Belgrád, 1925 február 16-án. Dr. Josip Honjecs. k.,a narodna szkupstina és az államtanács alelnöke." Igen t. Nemzetgyűlés! Ezek az általam közölt adatok nem nemzeti kisebbségek, nem valamely elfogultsággal gyanúsítható pártnak vagy kisebbségnek megnyilatkozásai, hanem a legtekintélyesebb jugoszláv vezető politikai egyéniségek nyilatkozatai, amelyek minden kétséget kizáróan dokumentálják azt a tényt, hogy maguk a horvát és szerb pártok is azon az állásponton vannak, hogy az a választás, amely most Jugoszláviában lefolyt, szégyene minden kulturállarnnak és az a képviselőház, amely most Jugoszláviában ülésezik, nem a nép által megválasztott képviselőkből áll, hanem a terrornak, erőszaknak és a választási urnákból kilopott golyóknak köszönheti a maga exisztenciáját. Hogy a bírói szabadság hogyan alakult a jugoszláv választások alkalmával, arranézve mindössze két adatot vagyok bátor felolvasni, így pl. Urbies Jakab törvényszéki bírót Jankovóban a rendőrség kidobta a választási helyiségből azért, mert hivatalát el akarta foglalni, holott a hivatalos lap szerint ő volt a törvényesen kinevezett elnök. Ugyancsak MirkoA'-ciban Ivorkovics Wladimir járásbirót ugyancsak a hatóság távolította el akkor, amikor kinevezésével kezében jelentkezett hivatala átvételére. Ezek az adatok a Deutsches Volksblatt és a Hírlap, két jugoszláviai lap példányaiban foglaltatnak. À választások idején a jugoszláv lapokból összeirt adatok szerint több mint kétezer ember volt letartóztatva, akiket minden bírói vizsgálat vagy eljárás mellőzésével a választás befejezése után szabadlábra helyeztek. Maguknak a szerbeknek felfogása szerint Jugoszláviában soha még ilyen terror választás alkalmával nem jelentkezett. Összeállitottam egy kis 8sz~ szcfoglalást arranézve, hogy milyen vágányokon mozgott ez a terror, milyen különböző terrorizáló eszközökkel érte el a jugoszláv kormány ezt a gyenge 15 főnyi többséget is. Mindenekelőtt ugy, hogy a szerb lakosság bizonyos részét, az úgynevezett dobrovojáeokat, azután bizonyos vörösinges terroresapatokat és később a kormány részére napi zsold ellenében kapható béres suhancgyerekeket a kormány hivatalosan felfegyverzett és ezeknek a fegyveres csapatoknak cirkálása megakadályozott minden ellenzéki választói gyűlést, megakadályozta a jelölteket a kerületükben való szabad közlekedésben, sőt amennyiben mégis megkockáztatták ezzel a fegyveres erővel való találkozás veszélyét, egyszerűen letartóztatták őket, fizikailag bántalmazták, agybafőbe verték, sőt nem egy esetben agyon is ütötték. A népgyüléseket ezek a csapatok minden egyes esetben kivétel nélkül szétverték. A választások napján az urnaőrzőket arra kéiwszeritették, hogy mondjanak le, vagy ha nem voltak hajlandók lemondani, fegyveres erővel elkergették, letartóztatták, sőt internálták is őket. A választási elnököket rendőrséggel, vagy ha nem, hivatalos karhatalommal, ezzel a felelőtlen, de kormányhatóságiiag megszervezett karhatalommal dobatták ki a választási helyiségből. Amennyiben az ellenzéki urnák mindamellett megteltek volna — pl. Muraközben és a varasdi kerületben —. egyszerűen kidobták a bizalmiférfiakat és az ellenzéki urnákban ^ levő golyókat átöntötték a kormánypárti urnákba. A Vajdaságban a választási helyiségekbe csak akkor engedték be a választókat, ha a közigazgatási hatóság által kiállított külön igazolványuk volt ahhoz, hogy a rendőri kordonon keresztül a választási helyiségbe beléphessenek. A magyar választóknak ilyen külön, a közigazgatási hatóság által kiállított igazolványra volt szükségük, ezeket az igazolványokat azonban a közigazgatási hatóság egyáltalában nem volt hajlandó kiadni s a rendőrség, minthogy ezeknek ilyen külön igazolványuk nem volt, egyszerűen nem engedte őket a választási urna közelébe férkőzni. Az ellenzék lapjait a kormány már a választások előtt néhány héttel betiltotta, igy betiltotta a Szabadkán megjelenő Hírlapot, a Werbasser Zeitungot és a Hrvatski List című lapokat. Köpcédulákat, plakátokat az ellenzék egyáltalában nem nyomathatott, nem terjeszthetett, s amennyiben mégis megkísérelték, a csendőrség kobozta el azokat s a terjesztők ellen a legszigorúbb eljárást indította meg. Előfordult az is. hogy bizonyos szerb kerületben az ellenzéki érzelmű vezetőpolitikusokat, korteseket és a választókat hihetetlen összegű adóelőlegekről szóló intésekkel keresték fel a végrehajtók és csak annak ellenében voltak hajlandók ezt az adóelőlegről szóló r hatósági iratot megsemmisíteni, ha az illető Írásban kötelezettséget vállalt, hogy többé nem foglalkozik választási problémákkal és a választásokon személyesen sem fog résztvenni. Érthető, hogy ilyen körülmények között a Magyar Párt, amelynek 150.000 szavazásra jogosított tagja lett volna, egyetleneglv képviselőt sem tudott beküldeni a szkupstinába. Mi volt a technikája ennek a dolognak? Mindenekelőtt a választói névjegyzékek összeállítása alkalmával a 150.000 magyar választóból csak 65.000-et vettek fel a névjegyzékekbe azzal az indokolással, hogy mindenkitől illetőségi bizonyítványt követeltek meg, a magyar anya-