Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-398
A nemzetgyűlés 398. ülése 1925. évi április hó 1-én, szerdán. 241 nyelvű lakosoknak pedig* az illetőségi bizonyítvány kiadását a hatóságok számtalan esetben megtagadták, ugy, hogy minden utánjárás és erőlködés dacára a Magyar; Párt a T50.00Ö választójából csak 65.000-et tudott egyáltalán felvétetni a választói névjegyzékekbe. Öt-hat képviselőt még igy is be tudott volna választani a Magyar Párt, a helyzet azonban az, hogy az előbb emiitett terror és különböző közigazgatási praktikák következtében a tényleg felvett 65.000 választóból csak 20.000 választó tudott effektive leszavazni, vagyis a 150.000 jogosított közül csak 20.000 jutott odáig, hogy leszavazhatott volna és miután a 20.000 szavazat még mindig két mandátumot eredményezhetett volna, ezen is ugy segítettek, hogy a magyar urnákba esett golyókat a bizalmiférfiak eltávolítása után — erre majd konkrét eseteket is fogok felsorolni — egyszerűen átöntötték a szerb jelölt urnájába. (Kiss Menyhért: A népszövetségi 1 só-hivatal figyelhetne és tudomásul vehetné, hogy mik történnek!) Emiitettem azt is — és talán ez a legszomorúbb az egész jugoszláv választás rendjén —, hogy a Pasics-pártnak minden nemzetiségi kisebbség választási törekvéseivel szemben sikerült egy hasonló című és programban nem nagyon távoleső u. n. árulópártot is megszerveznie, amely minden eszközzel arra törekedett, hogy gyengítse az illető nemzeti kisebbség erőkifejtését, hogy azt hátba támadja, diszkreditálja és ezzel szolgálatot tegyen a Pasies-féle politikának. A magyarság között ezt a gyalázatos szerepet az u. n. októbristák, a Károlyi Mihály-féle emigráció töltötte be. Errenézve kénytelen vagyok néhány adatot felolvasni. .Nevet nem emlitek. de egyik vezető magyar férfi utó], jugoszláv területről kaptam az adatokat. Azt mondja ez az ur hozzánk intézett levelében (olvassa): „Szabadkán két magyar sajtótermék látott napvilágot, amelyek már csak a közlekedési lehetőség miatt is uralták a Vajdaság magyar népeinek gondolatkialakulását. Ez a két sajtóorgánum a Hirlap és a Bácsmegyei Napló. Első a Magyar Párt hivatalos orgánuma, második a felelőtlenül tobzódó, képességeiben és erejében büszke, fenhé.iázó szélsőség. Egyik a nyilt becsületesség, másik a számító célszerűség. A Hirlap megtette kötelességét, felvilágosította hiveit és lelkesítette őket, a Bácsmegyei Napló azonban csődöt mondott, nyelve bár magyar, de iránya, céljai ködösek. Csalódott benne a Magyar Párt vezetősége épen ugy, mint a magyar olvasóközönség túlnyomó százaléka. A Bácsmegyei Naplóban hiányzott a jóakarat. Pók módjára, hálójában ugrásra készen lesett a párt, annak egyik tagja által véletlenül elkövetet botlására s akkor lecsapott és kéjjel, jobb ügyhöz méltó buzgalommal trancsirozott. Ez a bare, ez a leskelődéín a védtelenül hagyott oldalnak felfedezése és kihasználása állandósult. Nézte páholyból a cirkuszi atléta inaszakadását, a produkció sikertelenségét örömmel és röhejjel kisérte. Hátulról döfött a Magyar Pártba. A magyarság egységének megbontásában eszköznek bizonyult, de a magyar ügyet nem szolgálta. A Deutsches Volksblatt és az összes német lapok őrizkedtek minden kritikától, ellenkezőleg mindig a párt közös irányait szolgálták. Azok, akik ma a Bácsmegyei Naplót szerkesztik, nem tudnak velünk, kisebbségi sorsban sínylődő magyarokkal együtt érezni, mert őket hasonló sors nein bántja. (Zsirkay János: A zsidó Dettre^ János a szerkesztője!) Ők átmenetileg csinálják a kisebbségi politikát, ők csak emigránsok, A Bácsmegyei Napló emigráns redakciója itt vendégjogot élvez, amelyet meg kell szolgálnia." így látja egy ottani vezető magyar a Bácsmegyei Napló szerepét. A gyalázatosságot tetézte még az a körülmény, hogy mikor a Magyar Párt hivatalos lapját, a Hírlapot a jugoszláv kormány egyszerűen betiltotta, a Bácsmegyei Napló vállalkozott arra, hogy egy álHirlapot adván ki és azt megküldvén a magyarságnak, a Hirlap volt előfizetőinek, egyszerűen tévedésbe ejtette a Hirlap jóhiszemű olvasóközönségét, egyenesen beugrasztotta őket és arra csábította, hogy a magyar nártiak csatlakozzanak a szerb párthoz. Az történt meg, hogy az u. n. ál-Hirlap megszerkesztésére a Bácsmegyei Napló megbízott valami Major József szintén emigráns újságírót (Zsirkay János: Zsidó!), aki erre az áruló szerepre vállalkozott és ezt az ál-Hirlapot a szerb kormány autókon terjesztette a választás^ előtti napokon^ mindenfelé, ahol magyar községek vannak, a magyar párti vezetők és a magyar nép között. Ebben az ál-Hirlapban a választás előtti napon az foglaltatott, hogy a Magyar Párt megegyezett Pasiesékkal, a magyar választók szavazzanak Pasicsra és a magyar lakosság, amely a maga politikai állásfoglalását a Hirlap nyomán szokta megtenni, természetesen igen jelentékeny százalékban áldozata lett ennek a beugratásnak, vagy egyszerűen nemi értvén meg, hogy hogyan következhetett be a Magyar Párt vezetőinek ilyen frontváltozása, nem vett részt a szavazásban és ezzel is^ megkönnyítette a Pasics-párt választási sikerét. A Pasics-kormánynak ez a rendkívüli erőszakossága teljésen érthetővé válik akkor, ha meggondoljuk azt, hog*y ezen a választáson a radikális pártnak és egyes radikális politikusoknak milyen fontos érdekei forogtak kockán. Nem csupán arról volt szó, hogy a szerb imperialista, centralista politika győzzön ezen a választáson, hanem szó volt egy erkölcsileg züllött és egyénileg kompromittált politikai rendszer esetleges felelősségrevonásáról is. Arról volt szó, hogy a Pasics-féle panamák bűnösei és elkövetői esetleg lakolni fognak tetteikért; arról volt szó, hogy épen Pasics égisze alatt. Pasics fiának jóvátételi panamája, Markovics Lázár. Jankovics Velizár, Kojics ministerek panamái az ellenzék győzelme esetén börtönbe juttatták volna ezeket a radikálisokat. Csak ez a körülmény tudja megmagyarázni ezt a kíméletlen terrort, azt a képtelen, minden emberi jogot, minden közszabadságot semmibevevő eljárást, hogy a jugoszláv kormány nemcsak a szerb centralizmusnak és imperializmusnak, hanem a maga egyéni panamáinak mentesitősét is iparkodott ezen a választáson ilyen eszközökkel garantálni. Az egész választási eljárás befejeződött február 8-án, és azokat a csodálatos jelentéseket kapom, hogy Jugoszláviában ezen választás befejezése után a terror változatlan erővel dühöng és, hogy a korniányhatóságok a választás folyamán esetleg a nekik nem tetsző magatartást tanusitó választókkal szemben ma még fokozottabb kíméletlenséggel járnak el, mint talán a választások előtt. Egy rendkívül sajnálatos esetet kell ismertetnem, amely Párdány községben fordult elő, amelynek lakossága túlnyomó részt svábokból áll. Ebben a községben a választások február 8-án ugyancsak lezajlottak. A választásnál a technika ebben a községben az Volt, hogy a szerb bizalmiférfiak kihallgatták, hogy a sváb párt urnájába hány golyó dobatptt. A válasz37"
