Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-398
 nemzetgyűlés 398. ülése 1925. évi április hó 1-en, szerdán. 237 kormánya kiszolgálja őket! — Ellentmondások jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! jGriger Miklós: Minket, akik a fahi népében, a földmivesosztályban rejlő nemzeti erőt értékeljük, ebben a társaságban nem találnak. ami azonban távolról sem jelenti azt, bogy a feudalizmus és a latifundium-rendszer túltengése ellen nem harcolunk és nem küzdünk. (Lendvai István: Sőt!) A törvényjavaslatot, bármennyire is szivemen fekszik a mezőgazdasági hitel ügye, sajnos, általánosságban sem fogadhatom el. Indo kaimat alaposabban és részletesebben a részletes tárgyalás során leszek bátor előadni, most csak a következő kijelentésekre szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) Attól tartok, hogy ebből a hitelből inkább a nagybirtokosoknak, mint a kisbirtokosoknak fog jutni. Másodszor: attól tartok, hogy a t. kormány által kontemplált mezőgazdasági hitelakció veszedelmesen hasonlit a szanálás ügyéhez. Akkor is busás tőkéket és nagyszerű eredményeket vártunk, a nagy tőkék azonban elmaradtak és az eldorádó helyett általános nyomorúság köszöntött az országra, miközben még maradék önállóságunkról és szabadságunkról is kénytelenek voltunk lemondani. (Eckhardt Tibor: Az operáció sikerült, a beteg belehalt!) Harmadszor: eddig a földreform-eljárásnál, ha az igénylőket mellőzték, vagy más nyilvánvaló hiba^ csúszott bele a tárgyalásba, az igénylők póteljárást kérhettek, amelyet az Országos Földbirtokrendező Biróság elnöki tanácsa igen sok esetben el is rendelt. E törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után ez a revízió aligha lesz lehetséges. Ha már a törvényjavaslat províziót juttat a bankoknak, akkor — ugy gondolom — nem honorálja eléggé az altruista pénzintézeteket, nevezetesen a Kisbirtokosok Földhitelintézetét és a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségét, amely elvégre állami intézmény, ismeri a földbirtokos-társadalmat, és igy e hitel lebonyolítására feltétlenül alkalmasabb más pénzügyi szerveknél. A javaslatnak továbbá nem a hitel szabadsága és olcsósága a vezérmotivuma — legalább nem egyedül az — és ahelyett, hogy a szabadverseny előnyeit és olcsóságát juttatná a hitelkereső mezőgazdaságnak, állami és kormányzati monopóliummá, vagy legalább is ilyenfélévé teszi vele szemben a hitelnyújtást. Ezen s más indokaim alapján a törvényjavaslatot nem fogadom el, de mégis örömömnek adok kifejezést afelett, hogy a kormány a mezőgazdasági hitel kérdésével, ha nem is nagyon szerencsés kézzel, de mégis komolyan foglalkozik. Befejezésül még egy kötelességet vélek teljesíteni : t. i. bocsánatot kérek a t. Nemzetgyűléstől azért, hogy az előbb elragadtattam magam. (Lendvai István: Nincs miért!) Elnök: A vitát megszakítom s javaslatot teszek a legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket, holnap, folyó hő 2-án, csütörtökön, délelőtt 10 órakor tartsuk, ós annak napirendjére tűzessék ki a mai napon letárgyalt törvényjavaslat harmadszori olvasása, továbbá a mai napirendünkön szereplő, még le nem tárgyalt törvényjavaslatok tárgyalása, végül a mentelmi bizottság 794. számú jelentésének tárgyalása Györki Imre, Propper Sándor, Kabók Lajos, Esztergályos János, Peyer Károly, Sütő József, Bâtiez Gyula, Peidl Gyula, Szabó Imre, I Szilágyi Lajos, Farkas István, Sal y Endre. I Klárik Ferenc, Maiasits Géza és Szeder Ferenc képviselők mentelmi ügyében. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni 1 ? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. . : Következnek az interpellációk. Az első interpelláló Eckhardt Tibor képviselő ur. Kérem a jegyző urat, hogy Eckhardt Tibor képviselő ur interpellációját felolvasni szíveskedjék. Bodó János jegyző (olvassa): „Interpelláció a külügyminister úrhoz. — 1. Minő intézkedéseket tett a külügyi kormány a jugoszláviai nemzeti kisebbségek választói jogának védelme tárgyában! 2. Minő intézkedéseket tett a külügyi kormány a választói joguk gyakorlása miatt embertelen üldözésnek kitett jugoszláviai nemzeti kisebbségek életének és testi épségének, igy a Párdányban letartóztatott száz sváb polgár védelme tárgyában!" Elnök: Eckhardt képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés! A február 28-iki jugoszláviai általános választások rendjén szerb részről elkövetett különböző törvénytelen és az emberi jogba és méltóságba ütköző cselekmények tárgyában szándékozom talán valamivel részletesebben felszólalni és ezért igen kérem a t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy amennyiben az előirt 15 percnél tovább tartana beszédem — iparkodni fogok minél rövidebben beszélni —, abban az esetben ezen az időn túl is folytathassam interpellációmat. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A házszabályok értelmében, kérem a képviselő urat, méltóztassék körülbelül meghatározni azt az időt, amely alatt interpellációját megtartani szándékozik. Eckhardt Tibor: Háromnegyed órán belül befejezem. Elnök: Kérdem, hozzájárul-e a nemzetgyűlés ahhoz, hogy Eckhardt képviselő ur beszédét meghosszabbithassal (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik hozzájárulnak a meghosszabbításhoz, szíveskedjenek íelállani. (Megtörténik.) A nemzetgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy a képviselő ur beszédét meghosszabbithassa. Eckhardt Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés! 1925. évi február 28-án zajlottak le a jugoszláviai választások. Ezeknek a választásoknak rendjén a Pasics-féle radikális párt 163, az egyesült ellenzéki front pedig összegen 152 képviselőt választott be, vagyis a radikális Pasics-párti többség- mindössze tizenegy főből alakult ki. Ennek a választásnak jellemző vonása volt a nemzeti kisebbségnek f kormányhatósági erőszakkal való teljes letörése. Hogy a számokat ismertessem, a magyar párt, amelynek körülbelül százötvenezer volt a választásra jogosult polgára, egyetlenegy képviselőt sem tudott megválasztani; a német párt, amely azelőtt 8 képviselővel volt reprezentálva, mindössze 5 képviselőt tudott behozni; a dzsemijetpárt, a macedóniai muzulmánok pártja, amelynek 14 képviselője volt, egyetlenegy képviselőt sem tudott behozni; a román kisebbség pedig, amely egy képviselővel volt képviselve, ugyancsak képviselet nélkül maradt, úgyhogy végeredményben a jugoszláviai kisebbségek közül csak a német párt tudott mindössze öt képviselőt a szkupstinába beválasztani, a többi kisebbség pedig teljesen képviselet nélkül maradt. A legerősebb visszaélések sa legsúlyosabb
