Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-398

236 ~Ä nemzeégyüíes 398. ütése voltam említeni, ellenzéki politikus vagyok. rle elfogulatlan, lojális s a kormánynak és a t. többségnek jóhiszeműségét akkor sem vonom kétségbe (Helyeslés jobbfelől), amikor politikájával esetleg nem rokonszenvezem, sőt azt elitélem. Mondhatom azonban, hogy a lojalitásom a legnagyobb próbának akkor van kitéve, amikor arra gondolok, hogy mialatt a Jegyintézet milliárdok százait adta hitelbe a bankoknak és merkantil érdekköröknek, addig az agrár Magyarország, a háborúban olyan áldozatkészen és vitézül viselkedett földmivestársadalom — amelynek adóit ugyanakkor buzaalapra felemelték (Ugy van! balfelől), terményeit pedig mélyen a világparitás alá lespekulálták, amely a hitellel nem tőzsdézett és nem spekulált (Ugy van! balfelől), hanem azt "befektette volna — ebből mitsem kapott. Sehogyan sem tudom megérteni, miért kellett a mezőgazdaságot azoktól az előnyöktől elütni, amelyekben a bankok és a liberális indusztrializmus olyan pazar bőkezűséggel részesültek (Leiidvai István: Ezt nehéz is megérteni!); miért kellett az agrár hitel sorsát halogatni mindaddig, amig a kölcsön ügye Párizsban elintéződik (Ugy van! balfelől.) és a valorizálatlan hiteleknek végkép befellegzik; miért nem lehetett a mezőgazdasági hitelt jegyintézeti kölcsön keretében elintézni; miért kellett ezt az ügyet, amely tengelye a magyar közgazdasági életnek, egészen mostanig elhúzni'? (Lendvaí István: Ezek a Bethlen-féle rejtelmek! — Zaj. — Felkiáltások jobb felől: Halljuk! — Meskó Zoltán: Keresztrejtvények!) Boldog volnék, ha a t. ministerelnök ur kérdéseimre választ adna és megnyugtatna nemcsak engem, hanem azt a keresztény kisgazda- és foldmivestársadalmat is, amelyre, mint sziklára, kormányzatát építette. f T. Nemzetgyűlés! A mezőgazdasági hitel kérdésével kapcsolatban bizonyos körök, főleg az Omge. és vidéke, a földreformot állitják bűnbakul a közvélemény elé. (Lendvai István: Miért fáj nekik?) Nemcsak azt hangoztatják, bogy eddig a mezőgazdasági hitel a birtokpolitikai reformon feneklett meg, hanem ennek nyakába varrják a termelés csökkenését és dekadenciáját is, és balsikerét, csődjét emlegetik. Igaz — nem vonom kétségbe —, hogy a földreform végrehajtásának elhúzódása a mezőgazdasági hitel kérdésének megoldását is károsan befolyásolja. Ám ezen csak ugy lehet segiteni, ha az illetékes körök, tényezők ennek a törvénynek gyors végrehajtására, nem pedig elgáncsolására fognak össze. (Ugy van! balfelől.) Hogy a földbirtokreförm legalább átmenetileg kedvezőtlenül befolyásolja a mezőgazdasági termelés produktivitását, az természetes, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a földszerző kisemberek most állanak önálló földesúri karrier kezdetén, amikor a gazdálkodás a íermés.zet ós tapasztalat rendje szerint a legnehezebb és legkockázatosabb, nem is szólva arról, hogy az uj birtokosok a kisajátítást szenvedő nagybirtokosok jóvoltából redszerint a legrosszabb és legelhanyagoltabb földbe voltak kénytelenek ereszteni ekéjüket, amennyiben ekével egyáltalában rendelkeztek. (Ugy vanl balfelől.) Azután kétségtelen, hogy minden alapvető szociális reformnál elhangzik a nemzeti termelés színvonaláért remegő jajkiáltás, amely azonban gyakran alig leplez egyebet, mint azoknak az egyoldalii osztályérdekét, akiknek rováÏ9îa. évi április hó 1-én, szer déri. sara megy a reform. Erről a szempontról éq most sem feledkezem meg és főleg nem hagyom figyelmen kivül a szociális konszolidációnak azt az érdekét, hogy millió meg millió dolgozó, verejtékező, termelő magyar ember, aki eddig nem volt odahaza saját országában, földhöz. otthonhoz, az önálló lét és boldogulás e primitiv tényezőihez juthasson, ha mingyárt a termelés ideiglenes rovására is. Ha a földreform országszerte balsikerrel jár, hát mindenesetre számbavehető jelentősége volna e hatalmas szociális reformnak, ha a törvényhozás e reformtörvény megalkotásával, egyidejűleg gondoskodott volna egy hatalmasa arányú országos hitelakcióról (Ugy van! balfelől.), amely egyrészt biztosította volna a földbirtokos jogos kártalanítását, másrészt az igénylő boldogulását. Azért minket, akik a fölbirtokreform helyes, méltányos megoldásában nagy és szent nemzeti érdeket látunk, nem lehet elkedvetlitenr a földreform balsikerének hangoztatásával és hirdetésével, mert tudjuk, hogy nem a földreform vallott kudarcot, hanem az a kormánypolitika, amely a földreform lebonyolítására szükséges hitelakciónak kellő időben való megindítását elmulasztotta. (Ugy van! balfelől.) Ezzel be is zárom felszólalásomat, amelynek agrár színezetével, azt hiszem, kellemesen leptem meg a t. túloldalt (Ugy van! jobbfelől.), vagy jobban mondva, megleptem volna, főleg annak kisgazda csoportját, ha az figyelmével megtisztelt volna. (Kuna P. András: Szívesen hallgattuk!) A t. képviselő urak ugyanis azt hiszik, hogy a falu, a mezőgazdaság, a gazdatársadalom védelme az ő privilégiumuk (Ellentmondások jobbfelől.), bár szerény és tiszteletteljes véleményem szerint ezt a védelmet sokszor inkább pártjuk címében, mint politikájuk lényegében és inkább a választások előtt, mint a választások után vállalják. (Csontos Imre: Ez nem áll! — Csizmadia András: Ez valótlan állítás! — Lendvai István: Láttuk!) Nagyon örülök, hogy legalább egyszer felneszelnek; ugy látszik, ezt előbb kellett volna mondanom és ezzel kellett volna kezdenem. ÍSzijj Bálint: Ez kortézia!) Nagyon sajnálom, hogy nem ezzel kezdtem. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Lendvai István: Ez már érdeklődést kelt!) Griger Miklós: Bólunk, keresztényszocialistákról pedig ugy szoktak megemlékezni, mintha bennünket csak a város és csak a városok dolgozó népe érdekelne. (Barthos Andor: Senki sem vádolja ezzel!) Szabó «József t. képviselőtársammal szemben már nem egyszer hangoztatták, mintha mi a mezőgazdasággal, a faluval-, a falu népével és főkép a falu gazdatársadalmával szemben ha nem is ellenséges, de legalább is közömbös álláspontot foglalnánk el. Nos, t. kisgazda- és földmivespár.t, méltóztatik tudni, kik ütik testvéri egyetértésben és megértésben a gazdát? A bankkapitalisták, az ipari kapitalisták és az ipari munkásságnak szociáldemokrata része. (Lendvai István: Ugy van! A zsidók, az egységes zsidófront! — Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Griger Miklós: Amikor a mezőgazdaság és a földmives társadalom meghurcolásáról van szó, akkor a szociáldemokrata ipari munkás szövetkezik az ipari tőkével és — hogy szocialista kifejezéssel éljek — egymás kebelére borulnak a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak. (Lendvai István (a jobboldal felé): Az önök