Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-398

A nemzetgyűlés 398. ütése lfiîB. liogry kölcsönt vegyen fel, araikor nagyon sok gazdának a heti napszámbér kifizetésére sincs elég pénze, és gyakran alkalmi uzsorásoktól kénytelen kisebb-nagyobb kölcsönöket igénybe venni olyan kamatterhek mellett-, amelyek elképesztően magasak nemcsak külföldi, hanem belföldi viszonylatban is.' (Zsirkay János: Megint a zsidók karmaiba kergetik a magyar falut!) Ha már a mezőgazdaság válságáról bőszélünk, lehetetlen szóvá nem tennem, amit már megpendíteni bátor voltam, hogy a rossz termés mellett a gazdálkodás egyéb ágai sem bonifikálják a termelőket. Nevezetesen az állattenyésztés, amely éveken keresztül nemcsak a szemtermelés deficitjét fedezte, haneni tekintélyes jövedelemhez is juttatta a gazdákat, ez idén egyre deficitesebb üzletággá alakult és alakul, mivel az állatárak esése még mindig nem szűnt meg. A helyzet már olyan kritikus, hogy a gazda az állatjáért kapott Összeggel a nyers takarmányozási költségeket sem képes fedezni. (Forster Elek: Ez így van!) T. Nemzetgyűlés! Igen komoly szimptóma az állatárak e rohamos esése, nemcsak az állattenyésztő földmivesosztály, hanem az egész mezőgazdasági termelés szempontjából is, amivel szemben még csak azzal sem vigasztalódhatunk, hogy az állatárak eséséből haszna van a fogyasztónak, mivel a húsárak nem tartanak lépést az állatárak esésével. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Szóval: a magyar mezőgazdasági élet minden ágában rendkivül súlyos válság tünetei mutatkoznak, ami feltétlenül katasztrófához vezet, ha a mezőgazdasági hitel problémája sürgősen kedvező megoldást nem nyer. Katasztrófához. — mondom —, mert hiába, a földmivelésügyi kormányzatnak _ minden elismerésre méltó oktatási programja, a kitűnően bevált téli gazdasági előadások, tanfolyamok, a tanitók gazdasági továbbképzése, ha a szaktudás és erkölcsi tőke anyagi tőkével nem párosul, bilincsekbe van verve és gyakorlati eredményeket nem mutathat fel. Amig a j kisgazda elegendő gazdasági eszközzel és igás- j állattal nem rendelkezik, amig jó két ökör helyett két tinóeskával kénytelen — nem szántani —, hanem a földet ugy ahogy hasogatni, amig hitelhez nem jut, vagy csak ugy ahogy, kamatainak terhe alatt megroppan, addig nemcsak hogy fejlettebb agrikul túráról, többtermelésről nem lehet szó, de a termelésnek olyan dekadenciája fenyeget, mely agrárországban katasztrofális. (Forster Elek: És szégyenletes!) Ám, ha hitelre van szüksége a régi kisgazdának, még inkább rászorulnak az uj kisbirtokosok, törpebirtokosok, akik a földreform révén váltak azokká, mert ezek azuján csakugyan hiába kopogtatnak a bankok ajtaján, a hitelre édeskevés, vagy semmi fedezetük nem lévén, nevetve kituszkolják őket. Nekünk a kisexiszteneiákat egészen más mértékkel kell mérni. Igaz, hogy anyagi, vagyoni fedezetük nincs, de erkölcsi fedezetük bőven van. Méltóztassanak csak végigutazni csonka Magyarországot s meglátják, mint sütkérezik sok falu szélén a szép tavaszi napfényben a kiosztott házhelyeken felépült sok u.i ház, sok-sok szegény ember vára, boldogságának palotája, tisztes családi életének szentélye — a szegény emberé, aki összohordta az anyagot, mint a szorgalmas hangya és felépitette fészkét, mint a fecske. Csak a földet kapta és felépitette a házat, e csodaházakat, ez uj falvakat, életrevalóságával, erős ' évi ápr'tUs hó 1-én, szerdán. ' £35 akaratával, szorgalmával, verejtékével, egyik keze vei hajlókát épitve, a másikkal a maga es családja számára a mindennapi kenyeret keresve — minden állami támogatás nélkül. Ez a szegény ember, a magyar földmivestársadalómnak e szegény rétege megérdemli, hogy az államhatalom hóna alá nyúljon és hosszúlejáratú, olcsó kamatú kölcsönnel segítse a gazdasági élet útjára. S e társadalmi réteg hálás lesz e segitségért. Mint a magyar állam lekötelezettje, mint a kereszténv ós nemzeti gondolatnak született őre s hordozója, mint a nemzeti vagyon egy kicsike kis részének, a drága és szent magyar föld néhány barázdájának birtokosa, — az uj törpebirtokos portáján ott fog őrt állani, hogy elhessegesse azokat, akiknek szive nem melegedik fel a trikolór láttára (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) és akik a családnak, a szivnek, az öntudatnak a szentélyéből is ki akarják zárni a vallást, és ha itt lesz az ideié, vérét fogja hullatni, életét fogja áldozni azért a hazaéri, melynek nemcsak lakosa, hanem polgára, és azért a nemzetért, mely nemcsak holta után sírhelyet hajlandó neki juttatni, hanem már életében is otthont adott neki. Ez a földiekben szegény, de lelki kincsekben, hazaszeretetben és katonai erényekben gazdag földmivesnép nem lesz olyan háládatlan, mint az a bankvilág, mely az utóbbi évtizedekben trezorjaiban felhalmozta a nemzeti vagyon jelentős részét, legutóbb pedig, mialatt mások, a dolgozó milliók felmorzsolódtál:, anyagilag tönkrementek, s koldusbotra jutottak, a valorizálatlan hitelek alakjában széditő értékű nemzeti ajándékot kapott s mégis, amikor megneszelte, hogy 5% vagy on váltságot kell fizetnie, tehát csekély részét a mezőgazdaság vagyonváltságának. ultimátumot küldött a magyar állami hatalomnak, nyilt rezisztenciával fenyegetőzött, mint valami gazdasági különítmény, zsarolólag lépett fel az államhatalommal szemben, arra hivatkozva, hogy 25 millió aranykoronával már lerótta úgynevezett hazafias kötelezettségét, természetesen ravaszul ós bölcsen elhallgatva azt, hogy hányszor 25 milliót keresett a valorizálatlan jegyintézeti hitel révén, hány aranymilliót s papirmilliárdot, elhallgatva azt is, hogy miként töltötte be hivatását a hitelélet terén, úgyhogy a valutaspekuláció és tudatos koronarontás mellett szemérmetlen uzsorát űzött, a Jegybanktól 12% mellett kapott pénzt 30—40% mellett adván tovább, salvus conductust élvezve még a büntetőtörvénykönyvvel szemben is. (Lendvai István: Mert nekik minden szabad a jogrend nevében!) T. Nemzetgyűlés! Ellenzéki politikus vagyok, de elfogulatlan, lojális és hazámat jobban szerető, mint a kormányt gyűlölő ellenzéki politikus, és azért a jóhiszeműséget, a nemes intenciót és hazafias szándékot még akkor is feltételezem a kormány és a t. többség részéről, amikor politikáját és kormányzatát legjobb meggyőződésem szerint elitélni és perhorreskálni vagyok kénytelen. (Zaj.) Elnök: Az ülést felfüggesztem. (Szünet titán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni! Griger Miklós képviselő urat illeti folytatólag a szólás joga! Griger Miklós: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Amint bátor