Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-398

A nemzetgyűlés 398. ülése 1925. rült ebbe a stádiumba, ha a megváltási eljárást még- nem fejezték be, ha még* a tárgyalóbiró kezében van az egész ügy, akkor a tárgyaló biró felterjesztő jelentésében köteles megjelölni azokat a függő kérdéseket, amelyek a megváltási eljárásnak ítélettel leendő befejezése esetén még- fentartandók lennének és amely kérdések ismeretébe]! tudja azután a bíróság magát mihez tartani és tudja megállapítani azt, hogy e kérdések terjedelme folytán milyen nagy az a teriilet, amelyre az eljárás céljából szükség xan. A 13. § a telekkönyvi lejegyzésekről szól és kötelezően előirja, hogy a telekkönyveket a tényleges állapotnak megfelelően helyesbíteni kell és azokat az ingatlanrészeket, amelyek a megváltás céljaira igénybe vétettek, külön telekkönyvekbe kell átvezetni. Külön telekkönyvbe kell azután lejegyezni azt a részt is, amely tekintetében a bíróság fentartja magának a rendelkezési jogot és amellyel azután lehetővé akarja tenni azt. hogy a megváltási eljárást lefolytassa és befejezze. A 14. §-ról már voltam bátor röviden megemlékezni, itt csak ismétlem azt, hogy a birtokos kérelmére általában az Ofb. köteles határozatban meg'állapitani .azt, hogy az az ingatlan megváltás tárgyát képezi-e és amennyiben nem képezi, ezt a pozitív körülményt határozatban meg kell jelölni. Amennyiben pedig olyan ingatlanról van szó, amely . megváltás tárgyát még nem képezte, azonban megváltás alapjául szolgálhat, akkor köteles megjelölni azt a százalékot, illetőleg annak az ingatlannak terjedelmét, a kataszteri tiszta jövedelem koronáiban, amely terjedelem tekintetében a megváltási eljárást folyamatba akarja tenni, illetőleg, amely tekintetében a megváltási eljárás során rendelkezni kíván. A 15. § előirja azt, hogy az Ofb. ezekben a kérdésekben soronkivül köteles határozni és érdemlegesen köteles elintézni akkor is, ha a földbirtokos kérését nem egészében tudja elintézni, hanem a fennálló adatok értelmében csak részlegesen adhat annak helyet. A törvényjavaslat 16. §-a egy lényeges és fontos intézkedést tartalmaz, amennyiben általános elvként kimondja azt, hogy az ingatlan 70%-át meghaladó értékben ilyen deklarációt nem eszközölhet; kimondja azt, hogy 70%-nál nagyobb mentesítendő hányad nem lehett, enuélfog va az a 30% minden egyes birtok tekintetében rendelkezésére állhat a megváltási eljárásnak az olyan ingatlan tekintetében, amely az eljáráson még keresztül nem ment. Ugyancsak az egyesitett bizottság egy olyan módositó rendelkezést hozott a 16. § második bekezdésében, amely védeni akarja egyrészről a házhelyek kérdéséhez fűződő fontos szociális problémát, amidőn kimondja, hogy még a mentesített birtokokat illetőleg is házhelyrendezés céljaira igénybe veheti, de ezáltal az agrárreform kérdését lényegesen nem sérti, mert, mint tudjuk, ilyen címen csak kevésszámú holdakról, kisebb földterületekről lehet szó. A 17. § egyenesen terminusokat is állapit meg; megállapít ja azt, hogy 15 napon belül kell elintézni azt a kérelmet, amennyiben a földtulajdonos csak százalékszerü megállapítást kér és amennyiben a befejezettnek nyilvánítás tekintetében kér rendelkezést; amennyiben a helyszíni szemlét mellőzni nem lehet, akkor legközelebbi ülésében kiküldi a bírót és a kü- j Jön gazdasági szakértőt is. A kiküldöttek vi- ' NÀPLO XXXI. évi április hó 1-én, szerdán. ' 231 szont 15 nap alatt kötelesek az eljárást befejezni. A bizottság a tárgyalást vezető biró jelentésére — miután ez helyszini kiszállást és az iratok áttanulmányozását igéi^li — 30 napi határidőt állapított meg. Továbbá ugyancsak 30 napi határidőben állapitotta meg az Ofb. határozathozatali kötelezettségét ilyen esetben, azaz, ha szükséges a helyszini szemle — az iratok felérkezésétől számítva. A 18. § arról rendelkezik, hogy természetszerűleg azok a költségek, amelyek ezzel az eljárással járnak, az országos földbirtokpolitikai alapot nem terhelhetik, hanem csak a földbirtokos költségére eszközölhető. A 19. szakasz általános elvként megállapitja (Meskó Zoltán: Mit szól ehhez a novella 18. §-af), hogy a törvény 28. §-a alapján megváltható birtokokra nem nyer alkalmazást, kivételével azoknak az eseteknek, amelyeket a novella 9. §-a is mentesített, és nemi vette a 28. § eljárási rendelkezései alá; továbbá azokat a birtokokat; amelyek már a megváltási eljáráson keresztülmentek (Meskó Zoltán: Mi lesz az ujrafelvétellel?), mert ezzel nem látta veszélyeztetve azokat a földbirtokpolitikai célokat, amelyek ehhez fűződtek. A 20. § a telekkönyvi bejegyzések mintáiról szól; végül a 21. § a kihirdetésről ós az életbeléptetésről. Ezzel végeztem a törvényjavaslat "rövid ismertetésével. Mégegyszer hangsúlyozni kívánom, hogy a törvényjavaslatban lefektetett elvek keresztülvitele esetén az országnak, főként a mezőgazdaságnak regenerálódása válik lehetségessé. Ez a törvényjavaslat nem iiyujt mingyárt hitelt, hanem előkészíti azt az atmoszférát, amely mellett hitel felvehető lesz és lehetségessé válik az, hogy a mezőgazdaság megerősödjék és mindazok után a pusztítások és szenvedések után, amelyeken különböző körülmények viszontagságai közben keresztülment, magát regenerálhassa. Ennek alapján tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a jelen törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A pénzügyminiszter ur kivan szólani. j5ud János pénzügyminister: Tisztelt Nemzetgyűlés! Az igen tisztelt előadó ur a legrészletesebben és kimerítően ismertette a törvényjavaslatot és azokat az indokokat, amelyek e törvényjavaslat szükségességét magyarázzák. Ezért én a magam részéről az egész kérdéssel csak igen röviden kívánok foglalkozni. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a világháború előtt a magyar föld volt a legbiztosabb hitelalap. Ebben keresett jórészt elhelyezést ugy a belföldi tőke, mint nagyon szívesen kereste fel azt a külföldi tőke is. A hitelnyújtásnak formája a jelzálogkölcsön és az ezek alapján kibocsátott jelzáloglevél volt. Milliárdokra mentek azok az összegek, amelyeket a külföld helyezett el nálunk és milliárdokat tettek ki azok az összegek, amelyek a belső tökeképződésből a föld felé áramlottak. Ha volt bizonyos észrevétel, ugy az volt, amire helyesen az előadó ur is rámutatott, hogy lassan tiiladósodás következett be. Meg kell állapítani viszont, hogy hosszú évtizedeken át a Poroszországból kiindult földhitelforma, amely egész Európában a kontinensen irányadó volt, Magyarországon nemcsak hogy bevált, hanem a magyar jelzáloglevél olyan értékpapír volt, amely becsületet szerzett a magyar nemzetnek ! 36