Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-398

230 A nemzetgyűlés 398. ülése 1925, évi április hó 1-én, szerdán. ezt a körülményt ugy kell tekinteni, mintha a kölcsönt felmondotta volna. A hitelező biztonságát illetőleg állandóan egy további nehézséget hoztak fel, amely általában az állam elővásárlási jogával van kapcsolatban s amelynek tekintetében a törvényhozás bölcsessége már bizonyos enyhítéseket eszközölt és pedig a legutóbb tárgyalt perrendi novella 27, §-ával. Ezt az intézkedést a javaslat kímélyrti és még nagyobb biztonságot ad a hitelezőnek, amikor kimondja azt, hogy az állam, amennyiben az elővásárlási jogát gyakorolni akarja árverés esetében, akkor a földmivelésügyi minister, illetőleg az a szervezet, amelyet ezzel a f öldmivelésügyi minister megbizott, nyolc nappal az árverés megtartása előtt lefizetheti azt a követelést, amely követelés erejéig kitűzték az árverést. Ebben az esetben azután természetszerűleg a jelzálogjog átszáll a ministerre, illetőleg a minister által megbízott szervezetre, s ennek megfelelően ugyancsak természetszerűleg a telekkönyvet is ki kell igazítani. Kimondja, a perrendi novella 27. §-ának kimélyitésével, ez a javaslat azt is — az 5. § második bekezdésében —, hogy amennyiben az állam elővásárlási jogát nem gyakorolja vagy azért, mert ennek helye nem lehet, vagy pedig azért, mert ezzel 30 napon belül nem élt, akkor már az Országos Földbirtokrendező Biróságnak az árverési vételhez való hozzájárulására szükség nincs. T. Nemzetgyűlés! Ezzel áttérhetek a törvényjavaslat III. fejezetének ismertetésére, amely III. fejezetben levő 6—10. §-okat egyébként magában foglalja a magyar polgári törvénykönyv bizottsági szövege: ennek folytán ezt az egész intézményt, amely itt le van fektetve, már a polgári törvénykönyv bizottsági szövegéből is ismerjük. Tudjuk azt, hogy a régi jelzálogkölcsönök konverzióját és különböző könnyítéseit megnehezítette ennek az intézménynek a hiánya, épen ezért már a törvény előkészitése során ugy a jogi irodalomban, mint a különböző szakkörökben kívánság merült fel ennek a megfelelő intézménynek, amelyet röviden a rangsorf entartás intézményének ismerünk, beiktatása iránt. Ezek a szakaszok lehetővé teszik azt, hogy a jelzálog tulajdonosa a jelzálog ranghelyével, abban az esetben, ha ez a jelzálogjog egészben vagy részben megszűnt, azért, mert erről az a hitelező, akit megilletett, lemondott, a jelzálogjog telekkönyvi kitörléséig a megszűnés vagy lemondás terjedelmében rendelkezzék. Ez megfelel annak a jogi elvnek, hogy senki sem bírhat több jogot, mint jogelődje és igy természetesen csak a fennállott zálogjog terjedelmében illetheti meg az ingatlan tulajdonosát a jelzálogjog ranghelyével való rendelkezés. Azonban még ennél is tovább megy a törvényjavaslat szövege — elfogadván alapul a polgári törvénykönyvnek a bizottságban letárgyalt szövegét —, amennyiben még részleges ranghelybiztositást is lehetővé tesz abban az esetben, ha résztörlés vagy részbeni megszűnés volt: erre a megszűnt mennyiségre nézve fentarthatja a rangsort és ebben az esetben természetesen az erre a fentartott ranghelyre bekebelezett jelzálogjog megelőzi a telekkönyvben levő egyéb terheket. Ezenkívül még további intézkedések is vannak ebben a törvényjavaslatban, amennyiben az ingatlan tulajdonosa a megszűnéstől számítva egy év tartamán belül rendelkezik azon ranghely felett és egy éven belül még nem terhesebb uj jelzálog is bejegyezhető arra. Épen ezért, hogy az ingatlan tulajdonosát ne érjék bizonyos hátrányok akkor, ha az ő meghallgatása vagy megkérdezése és az ő tudomása nélkül történik a jelzálog törlése, a javaslat 8. §-a kötelezően előírja, hogy amennyiben nem a jelzálogjog tulajdonosa kéri a törlést, akkor őt a törlés elrendelése előtt erről értesiteni kell, a bizottság módosítása folytán azonban, ha bejelenti, hogy a ranghely fentartását nem kivánja, akkor a telekkönyvi hatóság intézkedni fog annak a Iiarminc napnak bevárása nélkül, amely harminc napot a javaslat a bejelentés határidejéül megállapít. Természetes azonban, hogy ezek az alaki jogszabályok nem érinthetik a már szerzett anyagi jogokat és ha árverés vagy zárlat abban, az időben következik be, amikor még az illető ranghelyre uj zálogjog bekebelezve nincs, akkor a további rangsorban levő hitelezők emiatt anyagi sérelmet nem szenvedhetnek és az ő kielégítésük a tényleges, az anyagi szempontból vétetik figyelembe. Mindezeken felül a tulajdonos még abban az esetben is, ha a telekkönyvbe arra a ranghelyre bejegyzés nem volt, kérheti a telekkönyvi hatóságtól a ranghely feljegyzését — és ezáltal lehetővé válik a hitelező részére biztosítani az első helyet — és a feljegyzéstől számított hat hónap alatt joga van ennek a ranghelynek sorrendjében megterhelni ingatlanát. T. Nemzetgyűlés! Áttérek ezután a törvényjavaslat IV. fejezetére, amely a földreformmal kapcsolatos intézkedéseket tartalmazza. Általánosságban már utaltam ezekre az intézkedésekre; mondottam, hogy bizonyos alakjogi intézkedések szükségesek a tekintetben, hogy az agrárhitel felvétele meg legyen könnyítve, természetszerűleg azonban annak a generális elvnek szem előtt tartásával, hogy az 1920. évi XXXVI. tc.-ben, valamint az 19^4. évi VII. tc.-ben lefektetett nagyfontosságú elvek sérelmét ne szenvedjenek. Megnyugvással olvashatjuk ezeket a szakaszokat, mert tisztán látjuk azt, hogy az előbb hivatkozott törvényekben foglalt elvek sérelmet nem szenvednek, az igénylők kielégítése egy holddal sem szenved hátrányt, viszont biztosítva van az, hogy a földreform nagy gondolatával szemben épen az országnak és a mezőgazdatársadalomnak érdekében lehetővé váljék az agrárhitel kérdésének elintézése. Ez a törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy azokra a birtokokra nézve, amelyek egyáltalában nem megváltás tárgyai, vagy amelyek a megváltási eljáráson már keresztülmentek, ennek a körülménynek a megállapítása a biróság határozatával deklaráltassék, sőt a telekkönyvben is feltüntetést nyerjen. A 11. § kiniondja, hogy azokra az ingatlanokra nézve, amelyekről a megváltási eljárás során már határozatot hoztak, azt a körülményt, hogy ez megtörtént, az ingatlan tulajdonosának kórelmére az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak pótlólag deklarálnia kell, amennyiben pedig a törvény életbeléptetése után hozatik határozat a megváltási eljárásban, akkor az Ítéletben ezután fel kell tüntetni azt a körülményt, hogy ítélet hozatott és az eljárást az illető birtokra befejezték vagy pedig, amennyiben nem fejezték volna be, akkor fel kell tüntetni a vitás kérdéseket és az ezekkel kapcsolatos legmagasabb mértéket, amelyen túl a földbirtokra megváltást elrendelni nem lehet. Végül: ha a megváltási eljárás nem ke-