Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-398

A nemzetgyűlés 398. ülése 1925. évi április hó 1-én, szerdán. ZMJ mindig meg szoktak hallgatni. Ennek kikötése és törvényben való lefektetése azonban teljesen szokatlan lenne, mert hiszen a kinevezést, igaz, hogy a belügyminister előterjesztésére, de mégis az államfő eszközli, és ez az ő jogkörébe tartozik. Ezen az alapon kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék az eredeti szöveget Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársain két első határozati javaslatával elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Tekintettel arra, hogy Petrovácz Gyula képviselő ur indítványai kiegészítő indítványok, elsősorban fel fogom tenni a kérdést az eredeti szövegre. Amennyiben azt el méltóztatnak fogadni, felteszem a kérdést az összes beadott három indítványra, külön-külön. Kérdem tehát a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a törvényjavaslat 1. §-át elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A nemzetgyűlés az 1. Í-t elfogadja. Kérdem, méltóztatik-e Petrovácz Gyula képviselő ur első kiegészítő inditványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés az indítványt elfogadja. Kérdem, * méltóztatik-e Petrovácz képviselő ur második számú inditványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés az indítványt elfogadja. Kérdem, méltóztatik-e Petrovácz képviselő ur harmadik számú inditványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzetgyűlés az indítványt elveti. Következik a 2. §. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék azt felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa a 2. §-t). Elnök; Kivan valaki szólni? (Nem!) A szakaszt, meg nem támadtatván. elfogadottnak jelentem ki. Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a mezőgazdasági hitel megszerzését könnyítő egyes rendelkezésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Nemzetgyűlés! A most tárgyalás alá kerülő törvényjavaslat céljául azt tűzte ki, hogy a föld hitelképességét visszaadja. A t. Nemzetgyűlés előtt ismeretes az agrárhitel kérdésének fontossága; hiszen ebben a teremben is az elmúlt időkben, hol a földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása során, hol pedig napirendi felszólalásokban és interpellációkban minden oldalról állandó megvilágítás tárgyát képezte már ez a kérdés. Tudatában vagyunk annak, hogy a mezőgazdaság mai helyzetében hitel nélkül nem tudja kifejteni azt a tevékenységet, mely tevékenységet pedig tőle nehéz gazdasági helyzetében az egész ország megkíván. Tudjuk, hogy a mezőgazdaság az elmúlt tíz év alatt súlyos katasztrófákon ment keresztül. Nem is kell utalnom arra, hogy a háború alatti konjunkturális nehézségek, a rekvirálás és maximálás, a forradalmak pusztításai, a román megszállás fosztogatásai, később pedig a katasztrofális rossz termés következtében olyan helyzet állott elő, hogy a mezőgazdaság tőkéjéből kipusztult, és azt a hiányt, amely érte. helyreállíttatni nem tudta. A mezőgazdaság volt az, amely köztudomás szerint legtöbbet szenvedett a hadikölcsÖnök értékvesztesége, a korona romlása, a pénz elértéktelenedése, továbbá a pénz lebélyegzése következtében. Tudjuk, hogy a hazafias mezőgazda-társadalom minden áldozatkészségben előljárt és épen ezért fokozott sérelmeket és anyagi veszteségeket szenvedett. Amikor a mezőgazdaság forgótőkéjéből ós beruházásaiból kipusztult, és beruházásait pótolni, épületeit kijavítani kellene, itt áll ma, egy rossz termés után, tőkéjéből teljesen kifosztva, és a kiszáradt agrártalaj várja a hitel üditö csépjeit. Köztudomású tény, hogy az elmúlt időkben igen nagy kereslet indult meg hitelek után. Emberek jöttek, emberek mentek, szaladgáltak külföldre, külföldről többen jöttek ide, végeredményében azonban megállapithatjuk, hogy mindezek csakhiu kísérletek voltak, eredménnyel nem jártak s ma is ott vagyunk, ahol egy évvel ezelőtt tartottunk: a mezőgazdaság áhitozza a hitelt, hitel azonban nincs. A mezőgazdaságnak pedig agrár országban — amint arra már az előbb is bátor voltam utalni —, fontos feladatain kívül a mai időkben még fokozottabb terhei is vannak és más indokolt kívánságokat is támasztanak vele szemben, úgyhogy az agrártársadalomnak ma jobban és többet kell termelnie. A többtermeléshez viszont tőke szükséges, úgyhogy e réven is eljutunk a tőkeszükséglethez. Az adóalanyokat erősíteni kell, fokozni kell teherbiróképességüket; ezt csak többtermelés utján érjük el, a többtermelést pedig — amint az előbb mondottam — megint csak hitel segítségével biztosíthatjuk. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagynunk azt a kölcsönhatást sem, amely a mezőgazdaság és a többi termelési ágak között van. Ha mi a mezőgazdaságot erősítjük, végeredményében erősítjük az ország kereskedelmét és iparát is és ezáltal az egész ország teherbiróképességét fokozzuk. Örömmel hallottam a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása alkalmával azoktól a képviselőtársaimtól is, akik nem az agrártársadalomhoz tartoznak, hanem a nagy gyáripart képviselik vagy a kereskedelem kiválóságai, hogy elismerik azt. hogy a mezőgazdasági hitelre szüksége van az iparnak és a kereskedelemnek is. Hiszen Magyarországon az ipar is, a kereskedelemi végeredményében kizárólag az agrártársadalomra van utalva és abból táplálkozik. A mezőgazdasági hitelnek különböző akadályai voltak ezideig, amelyek miatt ez a kérdés megoldáshoz nem juthatott. Ha egy ország hitelszükségletét akarja kielégíteni, elsősorban természetszerűleg belföldi tőkéhez fordul. A belföldi tőke tekintetében azonban, nemcsak az agrártársadalomban, hanem egyéb termelőágakban is oly nagy volt a hiánv, hogy azt erről az oldalról számottevő mértékben igény bevenni nem lehetett. Ennek folytán a külföld felé kellett hogy tekintsünk és pedig elsősorban azok felé az államok felé, amelyektől békében is élveztük a hitelnyújtás előnveii Ámde a világháború lezajlása óta » külföldi pénzpiacokon is óriási változások álltak be. Tudjuk, hogy zálogleveleink legjobb piaca békében Ausztria, Németország, Franciaország, Svájc és Hollandia voltak s hogy ezidőszerint ezek a piacok vagy egyáltalában nem, vagy csekély mérvben vehetők igénybe. Felesleges utalnom arra, hogy Ausztria is, Németország is mostani helvzetükben külföldi tőke után törekszenek. Felesleges hivatkoznom a franciaországi pénzügyi állapotokra, amelyek lehetet