Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-398
r Ä nemzetgyűlés 398. ülése 1925. teletben tartani. A törvényhozás ugyanis a belügyministerre ruházta azt, hogy a jelölés mikéntjét állapítsa meg. A törvény alapján tehát én, mint a belügymiuister előírhattam, volna, a jelölés mikénti lefolyását, ezzel szemben ón épen az autonómiára való tekintettel azért, mert az autonómiát tiszteletben akartam tartani, az összes társulatokat arra szólítottam fel, hogy ők maguk autonom jogkörükben állapítsák meg, bogy a jelölést miként kívánják eszközölni. Nagyon nehéz tehát ebben az intézkedésben az autonómia sérelmét keresni. Végül még egy félreértés sorakozott a többi mellé. Tudniillik a végrehajtási utasítás szerint szükség esetén a polgármester a székesfővárosi tisztviselők közül hatósági biztost küldhet ki a mindenesetre közérdekű közhatósági választásokra. Magán a törvényen alapul az az intézkedés s magának az intézkedésnek formája is kizárja azt, amit ugy látszik, félreértésből belemagyaráztak, hogy ez kvázi olyan kormánybiztosi kiküldés lenne, hogy a kormánybiztos beleszól a választásba, vezeti azt. Maga az intézkedés formája is kizárja ezt, mert hiszen a polgármester a székesfőváros tisztviselői közül küld ki valakit, akinek tehát ott — épen mert középfokú hatóság, és valószínűleg nem a legniagasabbrangu tisztviselők közül delegál valakit — semmiféle vezető vagy irányitő szerepe nem lehetett volna, sőt inkább ugy kép zeltük. hogyha az illető testületeknek szükségük van arra, hogy rendelkezésre álljon, akkor az illető testületek megkeresésére küldi ki a polgármester ezt a hatósági biztost. Hangsúlyozni kívánom, hogy soha senkinek eszébe nem jutott, hogy a tudományos és irodalmi társulatokba odaküldessék hatósági biztos, akinek ott a jelölésnél, minthogy ezekben a társulatokban kisebb taglétszámról és egy személy jelöléséről van szó — ami magábanvéve egészen egyszerű, nem komplikált aktus —, ilyen segítő szerepe sem lehetett volna. A nagy taglétszámmal biró, több jelöltet kiküldő testületeknél, tehát komplikáltabb választási eljárásra kényszeri tett testületeknél fordulhatott volna elő csak ilyen eset. Megjegyzem, nagyon szívesen hajlandó vagyok még" ma is a végrehajtási utasítás kiegészitéseképen rendeletileg is kimondani, hogy a tudományos és irodalmi társulatokba és egyetemekre ilyen hatósági biztost ki nem küldünk. Mindezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy elimináljuk azt a félreértést, amely köztem és a tudományos társulatok között fenforgott. A törvényhozásnak abszolúte nem volt szándóka az, amit utólag a törvénybe félreértés folytán belemagyaráztak és a törvényszerkesztőnek annál kevésbé lehetett ez a szándéka, mert hiszen a törvényjavaslat eredeti formájában nem is igy szólt. Végtelenül sajnálom, hogy ezek az igazán tiszteletreméltó testületek, amelyek nemzeti életünkben igen. integráns, fontos szerepet töltenek be, félreértették a törvény intencióiát. Kifogásolták — főleg egyes sajtótermékek — azt is, hogy én ezekhez a testületekhez felterjesztésükre egy — amint ők mondták — kioktató leiratot intéztem. Az nem kioktató leirat, volt. Amint ezek a tudományos és irodalmi társulatok felsorakoztatták a maguk érveit, ugy én épen> udvariasságból és velük szemben való tekintetből kötelességemnek tartottam felsorakoztatni az ellenérveket és megismertetni azokat az intenciókat, amelyek a törvényjavaslat megalkotásánál vezettek. évi április hó 1-én, szerdán. 225 Ennek az ellentétnek azonban legegyszerűbb egyszersmindenkorra elejét venni. Itt is hangsúlyozom: az a körülmény, hogy egyes testületek a jelölés jogával ma nem éltek, őket ettől a jogtól jövendőre meg nem fosztja, ellenben mindenesetre kötelessége a törvényhozásnak, hogy ha az eddigi törvényben nem hozott szankciót ilyen előre nem látható esetekre, most, amidőn ilyen előre nem látható esetek mégis bekövetkeztek, ezekre vonatkozóan szankcióról gondoskodjék, hogy a törvény végrehajtása lehető legyen. Ez a szankció foglaltatik ebben a törvényjavaslatban. Kérem az igen T. Nemzetgyűlést, méltóztassék azt változatlanul elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Határozatként kimondom, hogy a nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, amely észrevétel nélkül elfooadtatik. Olvassa as 1. §-t). — Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Az írás szerint egy megtérőnek jobban örül az Ég, mint száz igaznak. (Kuna P. András: Ugy van! — Derültség.) Itt is ez az eset. Egy megtérő belügyministernek jobban örülünk, mint száz igaznak. A belügymiuister ur pedig most megtért és visszatért arra az álláspontra, amelyet a törvényjavaslat eredeti megfogalmazásakor vallott. A törvényjavaslat eredeti szövegében épen az a gondolat van lefektetve, amelyet most a belügymiuister ur olyan szépen megvédett, de közben elhagyott. Az eredeti törvényjavaslatban t. i. az volt, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottságába bizonyos állandóság bevitele céljából az államfőnek joga van bizonyos, a közélet terén érdemeket szerzett férfiakat bizottsági taggá kinevezni. Mi ezt az álláspontot annakidején melegen üdvözöltük és honoráltuk, s végtelen sajnálattal állapítottuk meg, hogy a tárgyalás folyama alatt a bel ügy minister ur ezt az eredeti helyes álláspontját elhagyta, elhagyta pedig annak a néhány liberális urnák a kedvéért — Bárczynak és Vázsonyinak kedvéért —, akiknek nem tetszett a kormányzói kinevezés, akik ebben az autonómia sérelmét látták, és ezeknek az uraknak kedvéért vezette be a belügy minister' ur az érdektestületeknek kijelölési joga alapján való kinevezést, amely most — mint méltóztatnak látni — még a választás előtt tökéletesen csődöt mondott. Mi tehát ezt a visszakanyarodást eredeti állásponthoz teljesen helyesnek, okosnak és üdvösnek tartjuk és meg vagyunk győződve arról, hogy ez nem az egyetlen megtérése lesz a belügy minister urnák. A belügyminister ur a választások után csakhamar egy következő megtérő lépést is fos: tenni, amennyiben — meg merem jósolni — el fogja ejteni a 22 kerületes beosztást, amint a választások megtörténtek, és vissza fog térni az eredeti, réfri tíz kerületes, a közigazgatási kerületek szerinti beosztáshoz azért, mert a választás eredményé azt fogja mutatni, hogy. a 22 kerületes beosztás — amely ugyanennek a pár liberális urnák kedvéért került bele a törvényjavaslatba — számarányuknak és politikai 35*
