Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-396
A nemzetgyűlés 396. ülése 1925. évi március hó 30-án, hétfőn. 211 osztályra vonatkozó résszel kívánok foglalkozni és nagyon szeretném, ha itt felfogásomat a belügy minister nv is honorálná. A fővárosnak van közgazdasági ügyosztálya, de ennek elnevezése nem fedi azt a munkakört, amely mögötte van. A közgazdasági ügyosztály t. i. tulajdonképen ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó ügyosztály. Budapest lakosságának 64o/°-át teszi ki az a réteg, amely az ipari és kereskedelmi érdekeltséghez tartozik. A lakosságnak ez a 64o/°-a joggal megkövetelheti a fővárostól, — és a kormánytól is — hogy olyan ügyosztályt létesitsen, — amennyiben ilyen már van, azt ápolja és semmi esetre se vonja össze egyéb ügyosztályokkal — amely kizárólag az ipar és kereskedelem ügyeit van hivatva istápolni és támogatni. Érthetetlen az az eljárás, hogy ezt az ügyosztályt más ügyosztályokkal egybe akarják vonni, hiszen ugyanakkor, amikor a belügyminister ur ennek az ügyosztálynak megszüntetését kívánja, Szeged, Kispest és egyéb vidéki városok ilyen ügyosztályt akarnak felállítani, tehát vidéken szükségét érzik annak, hogy az ipar és kereskedelem támogatására külön ügyosztályt létesítsenek és ezek munkájának intézését külön tanácsnokra bizzák. Teljesen érthetetlen, hogy Budapest székesfővárosban ezzel homlokegyenest ellenkező tendencia érvényesülhet. Ha mégis érvényesül, én sem tudok más álláspontra helyezkedni, mint arra, hogy itt politikáról van szó, itt a politika került előtérbe a közérdekkel szemben. {Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ha pedig ez igy van, akkor felfogásom szerint nagyon veszedelmes térre visszük az ügyeket és ennek súlyos hátrányait maga a főváros lakossága, ez esetben az ipar és kereskedelem fogja megsinyleni. Ennek az ügyosztálynak fentartása mellett állástfoglalt már minden kereskedelmi és ipari érdekeltség. Állástfoglalt e mellett a budapesti kereskedelmi és iparkamara, a Baross Szövetség, a Keresztény Iparosok Szövetsége, a Kereskedelmi Csarnok, az Ikosz, az Ipartestületek és Kereskedők Országos Szövetsége, a Gyáriparosok Országos Szövetsége. Ennek az ügyosztálynak fentartását kívánatosnak tartja magának a belügy ministeriumnak városi ügyosztáb 7 a is, sőt kívánatosnak tartotta valamikor maga a belügyminister ur is, amit bizonyít £IZ eà. leirat, amelyet a belügyminister ur megbízásából egyik tisztviselője, Janda ministeri tanácsos ur, küldött le a főváros illetékes ügyosztályához, illetőleg a főváros polgármesteréhez. Mit mond ebben a leiratban a belügyminister ur. (Olvassa) : »A kereskedelemügyi minister ur 71.211/1924. szám alatt kelt átiratával megküldötte nekem a budapesti kereskedelmi és iparkamarának és ~ hogy rövidítsem interpellációmat, r — egyéb érdekeltségeknek a székesfővárosi tanácsi XV. (közgazdasági) ügyosztály állítólag tervbevett megszüntetése ügyében tett és másolatban mellékelt felterjesztéseit. A kereskedelemügyi^ minister ur átirata szerint a kamara felterjesztésében a szóbanforgó ügyosztály önálló fentartása mellett felhozott körülmények és indokok komoly ügyeimet érdemelnek. A székesfőváros hatóságai az ipari és kereskedelmi közigazgatási ügyek elintézése terén tényleg magas színvonalon állanak, amely körüli meny kétségkívül jelentős mértékben tudható be annak, hogy az ipari és kereskedelmi közigazgatási ügyeket második fokon a szóban lévő különálló ügyosztály intézi, illetőleg készíti elő a tanács tárgyalására és irányitja a székesfőváros elsőfokú iparhatóságait is. A nevezett ügyosztály azonban ezt a szinvonalat csak oly módon érhette el és tudja fentartani, ha önállóságával kapcsolatban a keretében tartozó tisztviselői állományban bizonyos állandóság létesül, amikor is az egyes tisztviselők az irányításra hivatott vezetővel együtt hosszabb gyakorlat révén az ügyek és fennálló rendelkezések tekintetében alaposságra és áttekintésre egyaránt szert tesznek. E mellett figyelmet érdemel' az a körülmény is, hogy hazánkban az ipar és kereskedelem túlnyomói-észben a székesfővárosban összpontosul.« Majd igy folytatja a belügyminister ur (olvassa) ; »Ha a legtöbb vidéki város, ahol az ipar és kereskedelem lényegesen kisebb terjedelmű, mint a fővárosban, azt találja helyesnek, hogy közigazgatása az ipar és kereskedelem érdekeinek gondozásával, a közgazdasági kérdésekkel elkülönítetten foglalkozzék, még inkább helyes és szükséges ez a székesfővárosban. A székesfőváros közgazdaság^ ügyosztálya is nemcsak ipari közigazgatási eljárásban, hanem az ipari és kereskedelmi más vonatkozású érdekek gondozása terén is hasznos tevékenységet fejt ki.« A belügyminister ur tehát maga is elismeri, hogy ezt az ügyosztályt feltétlenül fenn kell tartani s hogy önállóságát a jövőben is biztosítani kell. Nem részletezem azt, hogy milyen hatásköre, munkaköre van ennek az ügyosztálynak és hogy milyen következményekkel járna, ha ezt egy más ügyosztályba olvasztanák be. Csak röviden említem meg, hogy ennek az ügyosztálynak hatáskörébe tartozik az ipar, kereskedelem, iparostanoncügyek, közraktár, tüzelőszerraktár, hordójelző hivatal, hajózás, dunaparti viz jog, ipartestületi ügyek, zsibárus- és ószerestelep, a lignit-bánya ügye, ipari kihágások, tüzelőanyag-ellátás, szálloda-ügyek, iparigazolványok, engedélyek kiadása, telepengedélyek, ipari szabályrendeletek, utcai árusítás, helyfoglalás, a munkások és munkaadók közötti ügyek békéltetési elintézése, kéményseprési ügyek, árumintavásár, stb. stb., annyi probléma, hogy ezeknek más ügyosztályba való beolvasztása — felfogásom szerint — egészen szerencsétlen dolog lenne. A belügyminister ur hivatkozik arra, hogy a saját mi ni stei-i urnában ő maga is keresztülvisz ilyen leépítési, szanálási folyamatot s ezért ezt a fővárosnál is meg kell tenni. A minister ur tényleg keresztülviszi azt a szanálási folyamatot, amely abból áll, hogy 24 csoportot 12 csoporttá szervezett át, de ugyanakkor két emeletet húzatott a belügy ministeri um épületére (Rakovszky Iván belügyminister : Kiüríttettem hat épületet a fővárosban!), tehát nem csökkentette, nem egyszerűsítette az adminisztrációt, hanem látszólag kevesebb ügyosztályt, kevesebb csoportot csinált, valóságban azonban ugyanannyi emberrel, mint eddig (Rakovszky Iván belügyminister : 30%-kal kevesebb lesz !). De ha igaza volna is a belügyminister urnák abban, hogy a saját ministeriumában és más ministeriumban lehet ezt a redukciót keresztülvinni, ezt elfogadom, ez lehetséges azért, mert Magyarország csonka ország lett, Va része Nagymagyarországnak, ezzel szemben azonban Budapest székesfőváros nem lett kisebb, hanem ellenkezőleg, annak népesedése és igy ügyköre is hatalmasabb és nagyobb lett. Természetes, hogy itt a munkakör is szaporodott, felfogásom szerint, tehát itt semmi szükség nincs létszám redukcióra. Ha a minister ur egyszerűsíteni, takarékoskodni akar, akkor, felfogásom szerint, ezt máshol kell megkeresni. Erre nézve tudnék néhány példát elmondani (Kiss Menyhért : A kormánybiztos felesleges ! B-listára kell tenni !), de engedje meg, hogy csak egyet emlitsek, ami a saját ministeriumában történik. Ilyen példa az, hogy a harmadik fokú végzést a belügyministerium volna hivatva kikézbesiteni. A belügyministerium azonban nem a feleknek kézbesiti ki, hanem elő-
